Ahogy egy ilyen meccsen kell.
Jamali ugyan a határozott tanácsom ellenére sem találta magát a kezdőben, de ettől eltekintve a kérésemnek megfelelő hozzáállással kezdtük a mérkőzést. A védelem egész komolyan harapott, labdaszerzésekből lerohanásokat vezethettünk, és a felállt fal elleni támadásainkat is precízen játszottuk végig a szélekre, vagy lőttük át oda, ahova kellett. Az első 7 gólunkból négyet szélsők vertek be, amit jó volt látni. Ennek megfelelően gyorsan meg is léptünk eredményben, így kell ezt, koncentráltan, bátran, lelkesen.
A szaúdi időkérés után is folytatódott a tendencia, bár bekaptunk egy gólt, de az pontosan látszódott, hogy nincs egy szinten a két együttes. Az arabok kissé határozatlan előnyszerzésre irányuló próbálkozásait a védelmünk többnyire precízen követte le, ha pedig elszámoltuk magunkat vagy csak kissé elengedtük a fegyelmet, akkor ott állt Roló és védett mindent. 8:2-nél döntött úgy az ellen, hogy megpróbálják egy fővel többel, és ez a kétbeállós taktika rögtön gólt is eredményezett középen, sőt, komoly zavart keltett a következő percekre.
A kapuscseréjük vitathatatlanul bejött ezzel pedig 7:1-ről igen gyorsan visszazárkóztak 8:5-re, Xavi erre néhány cserével válaszolt hirtelen, jött Harsányi és Császár frissítésnek, Jamali egy-két támadással később, viszont a kétbeállós támadásaik megmaradtak, így gyakrabban jutottak lövőhelyzetbe, a lerohanásainkat pedig igyekeztek megakadályozni azzal, hogy szépen betámadták a labdás embert. Összességében továbbra is több görcsölést láttam a fiainkon, mint amennyi indokolt lenne szerintem, de persze egy pillanatra sem forgott veszélyben a nagyobb különbség az első félidőben.
Rotáció megvolt, védelem azonos létszámnál gyönyörűen, két beálló ellen ugyan némiképp nehézkesebben, de szuperált, mögötte Mikler Roli oktatott, ahogy kell, ami nem tetszett annyira az az volt, hogy miután a második kapusuk néhány lövést kivédett, azután kényszeresen azt éreztük, hogy ziccerig muszáj kijátszanunk mindent, pedig nem kéne, hanem pont az ilyen ellenfélnek kellene számolatlanul durrogtatni kintről az átlövéseket. Iman aztán az utolsó pecben abszolvált is egyet.
A második félidőt szintén pöpec koncentrációval, és átlövéssel is kezdtük, plusz Nándi védésekkel, tehát ment szépen a maga útján minden. Az arabok hét mezőnnyjátékossal próbálkoztak továbbra is, de elég szépen eltakartuk előlük a kaput, és kivédekeztük őket, így gyorsan feljebb tornáztuk a különbséget. GulyásPeti nagyon szeretett volna labdákat csenni, de kicsit lekésett, így Fazekas mutathatta be a szélsőket lenullázó tehetségét. Persze miután leírtam, hogy Jamali mennyit fejlődött védekezésben, richtig két kétperccel jutalmazták eme fejlődését, de mindegy. Amúgy is nehéz volt a magasabb embereknek nem nyakra tartó mozdulatokat tenni, így kicsit több büntit szedtünk be, de elbírtuk az ilyen hátrányokat a mezőnyben. 10:17-es félidő után 24:37 lett a vége, és mindenki lőtt gólt, aki pályára lépett.
A játék képe kicsit elment a grundkézilabdázás irányába a második játékrész utolsó felében, ami azért érthető, de legalább láttam a játékosok arcán némi örömöt és elégedettséget, bízom benne, hogy az önbizalom is rendben lesz a következő meccsre.
Szép volt, fiúk, pont így kell egy ilyen meccsen.
A kép Kovács Anikóé, akinek köszike!
Fotó: MKSZ/Kovács Anikó