...között lebegek, eközben pedig számolgattak a többiek.
Kicsit beragadtunk a Chile-meccs után, igen, főleg, hogy többnyire nem is láttuk, engem legalábbis elsodort a kétgyermekességes hurrikán, a többiek meg nem löködték egymást félre a lehetőség kapcsán, hogy megírhassák, így hát elmaradt. Van ez így. Mindenesetre gratulálok az első győzelemhez, a hogyan ilyenkor egyáltalán nem számít, remélem jót tett a fiatal lelkeknek a két pötty.
És mindjárt jöhet a következő kettő.
Mert hát Szaúd Arábia ellen sem lehet más a cél, mint az egyértelmű győzelem, talán annyival kiegészíteném mindezt, hogy fantasztikus lenne önbizalmat is építeni ezen a mai mérkőzésen, mert ha valami, szerintem az a fiatalokból kicsit hiányzik még. Jövök az öt dologgal, ami fontos, bár most nem csak a konkrét ellenfélnek szól mindez, hanem kicsit a közeljövővel kapcsolatos magunknak is.
1. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos lenne ismét szigorúra összerakni azt a védelmet. A nagycsapatok ellen többé-kevésbé megvolt, Laci nélkül is, igen, aztán amennyit láttam a Chile-meccsből, azon viszont híre-hamva sem volt semmi ilyesminek. Pedig kell.
2. Jamali egyértelműen az egyik legjobb játékosunk, támadásban nem is meglepő, de hogy kettes védő pozícióban is felért végre egy olyan szintre, hogy jelen pillanatban ebből a keretből felfelé lóg ki, az világos, ergo megkerülhetetlen kellene legyen. Úgy értem, nálam simán kezdő mindenki ellen.
3. A német meccsen nagyon szépen ment a rotáció, ahhoz vissza kellene térni, nem félidőben sort cserélni.
4. Próbáljuk meg élvezni a játékot, sokkal jobban fog menni úgy minden. Ez mégiscsak egy vébé, kvalifikáció nélkül, a kézilabdázás egyik legnagyobb ünnepe, tessék örülni neki, hogy ott vagyunk, tessék JÁTSZANI, de tényleg.
5. Azt pedig még most döntsük el, hogy mit is akarunk elérni. A cél a nyolc között levés, a minimális cél teljesítése? Mert akkor tényleg hegyezzük ki magunkat a svéd-meccsre, yes, aztán lesz ami lesz. Nekem továbbra sem tűnnek verhetetlennek a svédek, bár könnyű ellenfélnek sem, de utánuk a franciák magukban hordozzák a konkrét megsemmisülés lehetőségét, a lenullázást, minden jó emlék eltörlését, gondolom ennyiből levettétek, hogy őket én nagggyon elkerülném. Bármi áron.
Esetleg nagyot álmodni, és kockázattal ugyan, de megpróbálni feljebb lépni? A dán, norge vonalra (ami egy fokkal jobbnak tűnik, hiszen a svédeknél a dánok sem sokkal izébbek, viszont a norgék a franciáknál sokkal cukibbnak tűnnek, de semelyik sem annyira szimpi, mint az elszalasztott lehetőséges egyiptom/spanyol ág ugye) egy olyan szituációból juthatnánk át - ha ne adj isten utolsó forduló utolsó meccsén mi helyezkednénk és számolgatnánk, ami amúgy nem jellemző ránk, és ki sem nézem magunkból, hogy ezt meg tudnánk ügyezni ilyen faszán, de azért elméleti síkon játsszunk el a lehetőséggel - a mai győzelem után és persze miután Chile is elveri az arabokat - hogy a bejoruszok elleni kevés gólos meccsen ki kellene kapni öttel vagy sok gólos meccs utolsó percében -5 és -6 között kellene hintázni, -6 csak akkor jó, ha minimum 28-at dobunk, hehe. Jó, tudom, hogy mindez szürreális, de hogy elméleti síkon lehetőség, annyi szent.
Na de fejezzük be a számolgatást, és uccu az araboknak teljes gőzzel.
Hajrá magyarok, ma légyszi játsszunk egy örülős meccset, de tényleg olyat, amit minden magyar játékos élvez. Nekem ez lenne a legfontosabb kérésem a mai meccsre.