Tudom, hogy nem jó ómen, de muszáj kimondanunk: a csoportban innentől már csak kötelezők jönnek. És sokszor azok a legnehezebbek. Ha valamelyik meccs miatt aggódni lehet, az egyébként pont a mai, de azért inkább emiatt sem. Mióta az eszemet tudom, Chilével nem találkozott éles meccsen a magyar válogatott, ráadásul a kézitörténelem.hu szerint a születésem óta sem, addig visszapörgettem, úgyhogy muszáj más példájából tanulnunk. Rémlik egy olyan világverseny, ahol mindenkinek okoztak kellemetlen perceket, de ha ez nem lenne elég, itt Franciaországban már egy európai skalppal is megerősítették ezt az emléket (bár most inkább az Ogre nélküli bejoruszok tűnnek gyengébbnek a vártnál), úgyhogy nem szabad félvállról venni őket, de beszarni is tilos, természetesen. Egyébként hiányzik Chile sztárja, a női szívek megdobogtatója, Marco Oneto személyében, helyette kispadra igazoltak sztárt a chileiek, mégpedig Garralda képében.
Ettől függetlenül ők egy másik szintet képviselnek, ezt látni kell.
Tegnap játszottak a németekkel, a listán kicsit meg is sajnáltuk őket, mert azon a meccsen aztán gyönyörűen látszódott, hogy egy rendesen összerakott védelem ellen esélyük sincsen. Az 55. percben 12 lőtt gólnál jártak, azzal meg aztán meccset nyerni senki ellen sem lehet. Tehát nekünk más dolgunk sincsen, csak felhúzni egy szigorú falat. Az pedig még Laci nélkül is megy, márpedig most nélküle kell, ugyanis Xavi kihasználta az egyik lehetőségét a cserére, és a bokarándult Laci helyett ma Gulyit tette be.
Folytatom a pontozódást, és öt dolgot húzok be, amivel ma nyerünk.
1. Jobbak vagyunk. Sokkal. Ez nem kérdés, szerintem, úgyhogy más dolgunk sincs, mint a végeredményben is érvényesíteni ezt.
2. A védelmünk helyenként már a nagycsapatok ellen is remekül funkcionált, ide most talán nem is fog kelleni hatvan perces tökéletes, mindenesetre az elejét jól meg kellene nyomni, hogy érezzék, keresnivalójuk a németekhez hasonlóan itt sincsen, és akkor nem lesz gond. Az elejétől fogva agresszív, szigorúan zárt hatosfal, és ennyike. Talán még faultolgatni sem annyira kellene, inkább hagyni kéne kintről lőni őket, fizikai adottságbeli különbségeknek köszönhetően a talpról eleresztett, hónalj alá befért lövésekre számítok tőlük.
3. Támadásban jöhet a sikerélmény a fiataloknak, illetve az, hogy most, hogy Laci biztosan nincsen, BaloghZsolti és AncsinGabi kell megoldja a jobbkettest, ami jót fog nekik tenni szerintem. Legyen meg a lövőkedv, más nem is kell. A másik oldali lövőposzt eddig sem volt vészes, meglátjuk, hogy Jamali mennyire lesz padon felejtve, de azért fontos lenne neki is az idő, másrészt az eddigi legjobb kettesvédőnk ő, bármennyire is szürreális ezt leírni, talán ideje volna bízni benne. Bebeshko úgy látszik végre megtanítja védekezni ott Bresztben. És Ligetvárit is hagyni kellen ottfelejtődni néha bal2ben.
4. Ha jól ismerjük Xavi szokásait, akkor ma Nándi kezd, aki ha megkapja a segítséget a faltól, le fogja szedni az átlövéseket. Azt kell kiküszöbölni, hogy ziccereket lőhessenek.
5. Két vállalható, de mégis vereség után a magyar válogatott nyilván ki van éhezve a sikerre. Ezt az érzést, ezt az éhességet kell a pályára vinni a Chile ellen, és akkor egy olyan meccs is kikerekedhet ebből, amire könnyen felépíthetjük a maradék két csoportbelit, hogy aztán még élesebben érkezzünk a reménybeli nyolcaddöntőre.
Nem szabad, hogy az esélyesség megterheljen bennünket, el kell tudni viselni ezt, és ennek megfelelően kell behúznunk a mai meccset. Gyerünk gyerekek, egy ország veletek!
Hajrá magyarok!