Vagy nincs is akkora árnyékunk? Ismét volt egy meccs papíron erősebb ellenfél ellen, ahol volt egy nagyon jó periódusunk, úgy tűnt tényleg hozzátesszük azt a pluszt, ami eddig hiányzott és elejtünk végre egy nagyvadat. Aztán jött a második félidő és a szokásos horvátok elleni forgatókönyv. Vajon irreális elvárás tőlünk, hogy várjuk a bravúrokat (is)? Vagy elégedjünk meg a csoportharmadik hellyel és a nyolcaddöntővel? Pedig állítólag van tartalék a csapatban, aminek lassan jó lenne kijönnie, amíg tart a vb. Megint van bennem egy jókora hiányérzet, de én még mindig arra hajlok, hogy igenis több van bennünk, képesek vagyunk egy-egy ilyen meccset behúzni. Csak mutassuk már meg végre!
Tavaly Talant szürreális csapatépítése rombolása kapcsán pont azért voltam bizakodó, mert gondoltam tényleg egy merész húzás kell ahhoz, hogy a szokásos világversenyen elért 6-8. helyeket jobbra cserélhessük, legalább néha. Amint láthattuk ez nem jött be finoman szólva és valóban jobb érzés szoros meccsen kikapni nagycsapatoktól, mintha boldog-boldogtalan feltörölné velünk a padlót, csak ugye visszatértek a régi hiányérzetek is. A szaúdiak ellen látható volt, hogy nem állt össze teljesen még ez a horvát csapat, akadozott a gépezet. Nem beszélve az állítólagos belső viszályokról, elsősorban a csapatösszeállítást illetően. A 28 éves Karacic kihagyása arra hivatkozva, hogy a jövő évi (!!) hazai EB-re építenek csapatot több, mint vicces. A többiekkel lehet vitatkozni, bár a beálló poszt is nehezen védhető Musával és Kontreccel, de ez legyen az ő bajuk.
Az első félidőben gyönyörűen be is igazolódtak a fenti gondolatok, erősen kereste magát a horvát csapat. Negyedóra alatt mindössze egyetlen gólt lőttek felállt fal ellen, a másik kettőt a mi hibáink után lerohanásból. Nagyon jól zárt a falunk, meglepően hatékonyak voltak a fiatalok, ami biztató a jövőre nézve. Keményen, határozottan védekeztünk, mint a németek elleni második félidőben. Szerencsénk is volt, mert a horvátok kapufáztak egy sort, de Mikler is nagyon jól fogott. Elöl gyönyörűen kijátszottuk a rettegett 3-2-1-et, Lékainak nagyon ült a nyitottjuk, Baloghgal szépen megoldották a feladatot. Utóbbi ahogy többször is elküldte sóért Gojunt, szívderítő volt. Még szélre is ment labda, amit Juhász és Harsányi is bevert, a Bodó-Bánhidi kapcsolat is remek volt, a 26. percig stabilan tartottuk a 3-4 gólos előnyt, ami egy magyar-horvát meccsen meglehetősen szokatlan és üdítő látvány volt. A végét viszont elrontottuk, kaptunk gyorsan négyet, így döntetlennel vonultunk szünetre.
Önmagában nem tragédia egy 0-4, mi is dobtunk négyet zsinórban, az ellenfél is megteheti ezt, benne van a pakliban, nem ez volt a döntő tényező, bár lélektanilag valóban szerencsétlen hanem amikor Ligetvári nem tarolta le eléggé Ivicet az első félidőben, hanem a komplett második félidei produktum. Elhiszem, hogy pihentetni kell, de a horvát nyitott ellen behozni egy Ancsin-Császár-Jamali sort kicsit erősnek éreztem, mármint így egyszerre. Nem is találták a ritmust, az első pár percben még tartottuk magunkat, aztán csak passzolgattunk ide-oda, esély nem volt komolyabb helyzetre. Jött is Lékai Jamali helyére, amivel kapott egy kis lendületet a támadójátékunk. Később visszajött Iman és vert két szép gólt, kezdett lendületbe jönni, amikor a második gólja után őt állítják ki és nem az őt letaglózó védőt. Normális, Margit? Egy gólratörő játékos mikor szokott szimulálni?? Az szokott színészkedni, aki nem akar csinálni semmit, Iman egy fault után lőtte a gólját, tehát nem azzal volt elfoglalva, hogyan hitesse el a bíróval a szabálytalanságot, hanem be akarta lőni. Be is lőtte. Nem játszották vissza persze, de számomra teljességgel elképzelhetetlen, hogy ilyen szituációban egy játékos rájátszon. Vagy dumálásért küldték ki, ez még benne lehet a pakliban, Duvnjakkal is megtette a két önélzetes latol rögtön a meccs elején. Ami ennél sokkal érthetetlenebb, hogy a 2 perc után miért nem jöhetett vissza? Ricsinek minden egyes távoli lövését olvasta Ivic, nagyon kellett volna egy jó lövő. Balogh meglőtte a meccs gólját középkezdésből, az vicces volt. A Lékai-Balogh kínai meg szép. De ezek sajnos csak szépségtapasznak voltak jók, mert a második félidőben dupla annyi gólt szedtünk be, mint az elsőben. Kapust is későn cseréltünk, a védelem meg már nem harapott úgy. Ekkor már nem volt esély.
Összességében még mindig sok pozitívumot lehet említeni, csak ezek a 20-30 perces szakaszok kevesek egy közepesnél jobb csapat ellen. Egy kis időre most vége a bravúr-keresésnek, jön három kötelező házi feladat, amit meg kell oldani, hogy a harmadik hely meglegyen a csoportban és várhatóan a svédekkel játszhassunk egy ki-ki meccset, ahol végre kijöhet belőlünk az a bizonyos tartalék is. No nem akarok cinikus lenni, komolyan bízom a csapatban, a következő három meccs sem lesz sétagalopp, látva Chile győzelmét óvítosnak kell lenni, de egyúttal fel kell épülni a nyolcaddöntőre, hogy ott taktikailag, mentálisan és amennyire lehet fizikálisan is a topon legyünk és gyűjtsük be azt a (legalább) egy komolyabb skalpot!