Ugyanúgy, mint Montenegró ellen, most is apátiában ültem le a tv elé. Ahogy Hajdú B. is fogalmazta, a magyar válogatott derűlátón ment ki a mérkőzésre. Végül kikaptunk, de szimpatikusabb volt sokkal ez a vereség, mint az eddigiek. De ennyire azért ne szaladjunk előre.
Szóval indult a nap egy Rasmussen nyilatkozattal, amit én úgy értelmeztem, hogy mától kezdi el úgy nézni az EB-t, hogy ki az akire számíthat majd a VB-selejtezőn illetve a továbbiakban. És ahogy ő is mondta, most már csak apró célokat tűzünk ki magunknak a mérkőzések fázisaiban és ha azokat hozzuk, úgy lépünk tovább. Hogy ezek mik voltak, és hogy sikerült-e teljesíteniük a lányoknak azt nem tudom, de tény, hogy megint a szebbik arcunkat mutattuk, ami Norvégia ellen azért is kiemelendő mert rendre náluk ijedünk meg a legjobban.
Szerencsére nem engedtük, hogy szétfussanak minket és végig partiban próbáltunk maradni velük. Az eddigi összes meccsünkön a csehek ellen 46%, a többiek ellen pedig egységesen 48%-os lövési hátékonyságunkat is sikerült mára 51%-ra feltornázni, ami összességében nem túl nagy szám, de ez most látványosan kijött. Nem tudom, hogy kit lehetne kiemelni ma a csapatból, mármint a mezőnyjátékosok közül, mert egyértelműen Szikora volt ma nálunk (vagyis nálam) az egyik favorit, de most Erdősit is kiemelném. Olyan három jól kivitelezett és pofátlan (az egyik talán túlzottan is az volt már) gólt lőtt, hogy nem akartam elhinni, hogy ezt most tényleg jól láttam-e? Bár eddig is azért voltak pillanatok amiből ki lehetett érezni, hogy képes ő ilyenekre, de nem tudom hol tartogatta ezt idáig.
Görbicz a kihagyott büntetők és ziccerek miatt most nem nagyon alkotott, de még mindig messze ő osztja a legtöbb gólpasszt és irányítja a támadásokat. Örülök, hogy végre Klivinyi is elkezdett magára találni, precízebben lőni. Kovács továbbra is elég nehezen kezdi a meccseket, de a végére szerencsére belejön. És végre kipróbáltuk Planétát is, akit bátran használtunk hármasban hátul, elöl pedig amit kellett megoldott. Reméljük, hogy tényleg sikerül őt olyan játékossá nevelni amilyenné mindenki szeretné, hogy váljon.
Kicsit visszakanyarodva a mérkőzésre; féltem, hogy a második félidőben elfogyunk (ahogy eddig), főleg, hogy a norvégok olyan zárt, de mégis kilépegetős hatosra álltak, hogy aggódtam, hogy elveszik a levegőt a játékosok elől és teljesen kicsinálják a játékunkat, de szerencsére nem így lett (pont ekkorra jöttek Erdősi momentumai) és a végén semmiképpen sem akartunk nagy különbséget, és végül csak egy góllal kaptunk ki, ami az eddigiek fényében már majdnem győzelemnek értékelhető.
A negatívumok továbbra is azok amik eddig, ahogy a pozitívumok is, de most végre az arányok megfordultak. Az, ahogy tényleg még az utolsó percben is mindent megtettünk hatalmas pozitívum, és remélem, hogy holnap ezt folytatjuk és győzelemmel búcsúzunk az EB-től.
HAJRÁ MAGYAROK!!!
Fotók: Kovács Anikó/MKSZ