Egy Neaguval voltak többen

Nem is tudom, hogy hol kezdjem? Menjünk sorba inkább. Először is valahogy éreztem, hogy most a románoktól kikapunk, hisz általában ez a tendencia, hogy egyszer mi, egyszer ők nyernek. Ezzel úgy összességében nem is lenne gond, benne van. De, hogy a dánok elleni játékunkat is alul tudjuk múlni, no, hát arra nem számítottam, szorosabb meccset gondoltam volna. Nem, nem is, inkább úgy fogalmazok, hogy még nagyarányú vereséget is elfogadtam volna, de nem ilyen játékkal. Szörnyű volt, nem kertelek. Kétféleképpen lehet kikapni: úgy ahogy általában mostanság mi szoktunk, és úgy ahogy a csehek. Teljesen csődöt mondtunk minden téren, és egyre jobban látszik sajnos, hogy ez a keret nem alkalmas erre a szintre. Hogy ezen változtat-e a sok gyakorlás (mert lássuk be, össz-vissz két hét volt készülni és folyamatosan hullottak ki a játékosok)? Nem tudom, de most már kezdek kételkedni abban, hogy pár játékost a következő válogatott összetartásra behívják-e. Rasmussen kihívást keresett. No, hát azt itt megkapta, csak a kérdés, hogy meddig bírja ezt elviselni? Mert én spec attól félek, hogy előbb pattan meg inkább, mintsem kijussunk Tokióba. Legalábbis a meccs utáni interjúban eléggé úgy látszott, hogy most kezd a töke teli lenni azzal, hogy nem azt csinálják a játékosok amit kér, sokszor érthetetlen dolgot művelnek számára is.
Gyanítom, hogy az, hogy Neagut hagyjuk lőni nem azt jelentette, hogy még álljunk is félre ha megindul (ezt kiemelte ő is, hogy azért arról nem volt szó, hogy ennyire hagyjuk őt szabadon lődözni). Bődületes ütemkéséssel próbáltuk a második félidőben megtartani; kedvencem, hogy Kováccsal állnak egymással szemben, Kovács nézi, Neagu látja, hogy nem fog előrébb jönni, így felugrik és mikor ellövi, Kovács akkor lök rajta a levegőben. És így kb. ezt jelentette az emberfogásos védekezés.
Elöl pedig továbbra is érthetetlen, hogy eszméletlen jó helyzeteket teremtünk magunknak, olyanokat, mint eddig még sosem az elmúlt években, és egész egyszerűen nem bírom megérteni, hogy a nehezén túljutunk, ott a tök teljes teli ziccer és belevágjuk a kapusba, vagy három méterről lőjük méterekkel mellé... Döbbenet. Ez most mi, és miért? Mentális gyengeség és/vagy tényleg ez a max? Tehát nem értem. Gólra törő játékunk van, de nincs gólgyárosunk, ami egyre jobban elkeserít. És az is, hogy nincs átlövőnk, és nem is tudni, hogy lesz-e az elkövetkező években. Jelöltek nyilván vannak, de ahhoz játékidő is kéne, na azt meg pont nem kapnak.

És akkor nézzünk egy kis statisztikát:

Ahogy mondtam a támadásnál is, elkeserítő százalékkal lövünk. 48% volt ma az átlag. A helyzetek száma pontosan ugyananyi, mint a másik oldalon. Tényleg, a románok csak egy Neaguval voltak ma jobbak, és konkrétan ez jellemez minket, vagyis ennek az ellenkezője, azaz hogy mi meg egy stabil játékossal vagyunk kevesebben.
Kapusposzton is a dánok ellenit idéztük. Szikora 14% (jó mondjuk ő tegnap lett kirángatva Svédországba, nyilván bele kell azért rázódni, szóval ezt most nézzük el neki), Kiss pedig 25%, ez így összességben 18%, ami megint nagyon gyenge.
Balszél ma is katasztrófa volt, a jobbszél sem tett hozzá túl sokat. Belül most Klivinyi az eddigiekhez képest jó volt, végre 9 méterről, de ezt meg most sikerült a tömérdek technikai hibájával csorbítani. Beállóból meg csak Mészáros jutott el helyzetig.

Nem tudom tényleg mit lehetne még tenni, és Rasmussen is egyre tanácstalanabb ahogy elnézem, és a nyilatkozatban is elmondta, hogy nem érti, hogy mi kell még ahhoz, hogy az állandó hibákat kijavítsák, hisz mindig átbeszélik, edzésen megnézik, hogy mi ment rosszul és miért, és rendre ugyanazokat követjük el aztán a mérkőzéseken.

Pozitívumok

Továbbra is az ami eddig. Gólra törő játékunk van, nagyon szép és nagyon látványos, ha a sérültekkel állnánk ki már elődöntőben lehetnénk érzésem szerint, mert taktikában nem vagyunk lemaradva, de már tényleg nem tudni, hogy mi kell még ahhoz, hogy végre szintet lépjünk. Oh, és ami nagy pozitívum volt, hogy -6-nál is tudtunk örülni a góljainknak. Ezt tartsuk meg a későbbiekben is.

Jönnek a norvégok. Nem tudom. Most tényleg azt kell mondani, hogy próbáljunk meg tizen belül maradni?

HAJRÁ MAGYAROK!!!

Fotók: Kovács Anikó/MKSZ