Mondom ezt több okból is. A legelső, mert oké, hogy sehova nem számít, de azért egy magyar válogatott nem engedheti meg magának, hogy nyeretlenül essen ki (amennyiben kiesik). Aztán mert tovább kell jutni. No meg mert VB-selejtezőn még nagyon megszívhatjuk ám.
Részemről az eredmény már lényegtelen, tök mindegy hol végzünk a középdöntőben, amire én nagyon kíváncsi vagyok, az szimplán az, hogy a következő egy hétben mennyit változna/változik majd a játékunk, képesek vagyunk-e tiszta lappal kezdeni a csoportkörök után, és másik arcunkat mutatni, illetve az összeszokottság miatt is nagyon fontos lenne. Na meg még talán azért is, mert nívós ellenfelet már csak itt, EB-n kapunk, hiszen láthattuk, hogy pont mire volt elég a szlovénok elleni találkozó októberben, meg otthonukban megverni a románokat öttel. Nem tudom, hogy hány ezer pofon kell még ahhoz, hogy végre észrevegyük, hogy ilyen felkészüléssel semmit nem fogunk megtudni. Valós önbizalmat meg pont, hogy nívósabb ellenfelek ellen fogunk szerezni, ilyeneken, hát csúnyát mondok, de inkább nagyképűséget. Szóval ugyanmá' próbáljunk már meg jövőre értelmes tornákat rendezni, vagy legalább részt venni rajta.
No, de visszatérve a tegnapira; nem tudok semmi okosságot mondani, kellett nekem most ez az egy nap ehhez, mert teljesen tanácstalanul álltam itt tegnap, fel is ajánlottam a levlistánkon, hogy aki szeretné megírni és van egy épkézláb mondata erről, akkor ne tartsa magában és lásson neki (Fincs kolléga végül a listán megfogalmazta a gondolatait, ezt majd én ki is posztolom, mert technikai okok miatt nem sikerült neki, úgyhogy két poszt is foglalkozik a tegnappal). Most így, egy nap elteltével már leülepedtek a dolgok, egész nap agyaltam, osztottam szoroztam, és még nagyon így sem tudok mit hozzátenni. Úgyhogy lássuk amik szemet szúrtak mind rossz, mind jó értelemben
Negatívumok:
- ugyan volt már tegnap harciasság, de a fő problémám továbbra is az volt, hogy a rémült tekintetek száma, még mindig több volt, mint az elszántságé és a bátorságé, hogy most odamegyünk és mindent megteszünk a győzelemért. Cimborám már a himnuszok alatt megjegyezte, hogy itt nem fogunk nyerni, csak rájuk kell nézni. A több ezer dán szurkoló éneke után lefagyott ábrázatokat lehetett látni... Én erre azt mondtam, hogy várjunk még, hisz anno négy éve a németek elleni tétmeccsen is pontosan ugyanilyen ábrázatok voltak. Végül kiegyeztünk abban, hogy legyen ez a pókerarcunk.
- Rasmussen rengetegszer hangoztatta, hogy jobban bízik a játékosokban, mint saját magában. Úgy tűnik, hogy pár játékos úgy gondolta, hogy ennyi bőven elég is lesz, és nem nagyon látszik, hogy ezt a bizalmat meghálálná.
- támadásban ismét nem volt húzóemberünk, vagyis volt, de megint csak percekig, és mivel a többiek nem nagyon tudtak (akartak/mertek?) az akkor éppen húzóemberré vált társ mellé felnőni, szépen ki is aludt sokszor ez a láng.
- oké, értem én, hogy összeszokottság hiányában hatosfalat védekezünk, de ez ne jelentse már azt, hogy legalább 8 méterig nem lépünk ki faultolni, hanem hagyjuk bátran lődözni az átlövőket.
- kapusteljesítmény. Itt érzek csak edzői bakit, hogy Rasmussen fenthagyta Kisst, pedig kellett volna cserélni. Mentségére szóljon, hogy valószínű arra számított, hogy az lesz, mint az ETO-nál; azaz szépen lassan feljavul a teljesítménye. Csak itt nem ETO szintű védőfal volt, így nem tudott feljavulni.
- nem tudom, hogy megoldás lett volna-e, de Planétát tegnap kipróbáltam volna.
- nagyon lassú támadásaink voltak.
- rengetegszer volt üres az ellenfél kapuja, amit egyszer sem vettünk észre.
- baloldalról teljesen súlytalanok vagyunk
- tegnap beragadt a játék középre. Mivel ezt Rasmussen sem értette, hogy miért, ezért gyanítom, hogy szó volt arról, hogy szélre leadunk labdákat, amit mégsem tettünk meg
- már a csehek ellen is rengeteget lőttünk lefelé ami egyértelmű önbizalomhiány és a kétségbeesés jele. Mivel felugrásokból tettük ezt, ezért (pánik miatt?) nem volt kivitelezve, és nem túl magasak az átlövők sem, így nem gondolkodtunk, vagy helyezkedtünk lövések közben, csak tüzeltünk, céltalanul.
- sajnos eddig Görbicz óriási csalódás, nekem. Kilgore kollégával már privátban kiveséztük, hogy nincs 9 méterről normális lövő, ezért nem tud ő sem annyira érvényesülni. Szerintem azért az ősszel sok olyan hasonló szituáció volt mint eddig az EB-n, amikor önszántából, improvizációból lőtt gólokat, átlövőjátéktól függetlenül. A BL csoportkörökben a világ legjobb csapataival játszott. Itt egy csehek miért tudta őt levédekezni? És leginkább miért pont a csehek ellen nem improvizált? Nyilván túlzás, de azért mégis jól esik kimondani: talán az egész cseh válogatottnál jobban ismeri a kézilabdát.
Pozitívumok:
- van koncepció a játékunkban. A játékosok megértik, felfogják és kivitelezni is tudják, még olyan helyzetekben is amikor teljes tanácstalanság van.
- képesek voltunk a dánok játékát lassítani, pedig féltünk, hogy nem fog menni
- Kisfaludy és Kovács az a két játékos aki maximálisan meghálálja a bizalmat és a lehetőséget. Kisfaludyt alaptalanul veszik elő sok helyen, én legalábbis így érzem. 75%-os a mutatója elöl, ez 7/5-öt jelent, kiharcolt pár hetest, szabaddobást eddig, és hátul a védelemben ő sáncolt a legtöbbet idáig. Mind a statisztika, és szerintem is eddig ő teljesít a legjobban. Kovács pedig próbál, és képes is újat húzni mikor nem megy. Próbálja vállára venni a csapatot, de még annyira nem rutinos a válogatottban, hogy ezt 60 percig is képes legyen tartani. Jövőre már bőven képes lehet rá.
- Bódi szélső befutása jó ötlet volt. Többször kéne alkalmazni.
- van bennünk tűz, de még mindig nem tudjuk ezzel a megilletődöttségünket elnyomni, reméljük holnapra már sikerülni fog ez is.
Fogalmam nincs, hogy holnap Montenegró ellen mire számítsunk. Komolyan fogalmam nincs. Amennyiben a pozitívumokat felerősítjük, és jobban kimegyünk faultolni védekezésben akkor biztos, hát nem tudom, hogy nyerünk-e és továbbjtunk, de jobban fog menni.
Most egyelőre ennyit sikerült írni. Holnap muszáj lesz mindent beleadni és legyőzni minden gátlásunkat, és legfőképp Montenegrót.
HAJRÁ MAGYAROK!!!
Fotók: Kovács Anikó/MKSZ