Első meccs

Nem mondom, vártam, hogy ilyen lesz az első meccs, mert mindig ilyen, de ennyire??? Na, nem megyek bele a dührohamba ennél jobban, jöjjön inkább a poszt...

Új mezben, állítólag svédekhez képest meglepően dilettáns szervezésben (legalábbis amiket eddig hallottunk) indult a mérkőzés. A bevonulásnál magabiztos arcokat láthattunk, így érthetetlen ami történt itt. Vagy pont ez volt a baj ma? Hogy túlzottan magabiztosan mentünk ki a pályára, és az első hibánál összeomlottunk volna? Mert tényleg nem találunk más magyarázatot.

Iszonyatosan nyögvenyelősen indult mindkét csapat, aztán egy szép húzás szélre és Erdősi gólt lőtt, de mi akkor már kaptunk kettőt. Itt még nem volt semmi probléma, szokásos nyitásnak gondoltuk ugye, hisz mindig így kezdünk. Bódi egy nagyon szép góllal folytatta egy igen éles szögből, de végig futottunk még így is az eredmény után. Klivinyi 4/0-val indult, aztán végül magára lelt és elkezdte szórni a gólokat, de ez sem volt elég, mert 13-10-es eredménnyel a csehek mehetett pihenőre.

Aztán történt valami. Nem tudom, hogy mi, de történt, mert a 15 perces pihenő után a 34. percben már konkrétan 180 fokos fordulatot vett a játékunk. Hátul kezdtünk egészen jól zárni, elöl pedig Kovács Anna elkezdte szórni a gólokat (az első rontott lövése után vagy félóráig pályára sem lépett). Aztán megint mire kezdett a védekezés összeállni, fejben fogtuk magunkat és hazamentünk És újból átjáróházzá vált a védekezésünk. Szerencsére még Kovács elöl tartotta magát, de az valami egészen döbbenetes volt ahogy a többiek végigmozizták, mondom végignéztük ahogy fél méterre gurul békésen a labda, ketten állunk ott és nem teszünk semmit (ebben Klivinyi vitte a prímet), de még azt is, ahogy várták, hogy Kovács majd belő mindent. Aztán megszakadt Kovács szériája is, és ezzel konkrétan nekünk véget is ért a meccs.

Ahogy Elek Gáborék is beszélték a stúdióban, ezt valami brutálisan túl stresszeltük és tényleg fogalmam nincs, hogy miért, mert nem Norvégia volt az ellenfél, hanem Csehország. Rasmussen magát hibáztatja, hát nem tudom, most először vagyok úgy, hogy azt mondom, hogy erről nem az edző tehetett, max tényleg annyiban az ő felelőssége, hogy azt hitte (bocsi lányok, csúnya lesz, de nem jut más eszembe), hogyha úgy küldi pályára a lányokat, hogy itt most nyerünk és mindenkit szétszedünk – mert így mentünk ki a pályára – az első rossz lövésnél nem lesz már teli a gatya... Szörnyű, ilyen még egyszer ne legyen, mert tényleg pakolhatunk is haza szerdán...

Szerencsére azért voltak pozitívumok is. Az, hogy szélekre és beállókba mentek labdák, mindenképpen az, még ha a hatékonyság nem is volt meg. Klivinyinek ugyan rengeteg hibája volt, de ő volt az aki elkezdte elsőként magát összekaparni, utána Kovács is beszállt. Az első félidőben még amire emlékszem az egy szép zárás volt Mészárostól. Illetve ha nem nézzük most a töménytelen kapufát és a végén a teljes összeomlást akkor kimondhatjuk, hogyha szerdára összekapjuk magunkat akkor nem lesz gond a következő két meccsen, mert itt most a legnagyobb ellenfelünk mi magunk voltunk.

Holnap pihenőnap, aztán szerdán már bizony tétmeccs, mert papíron pont ez a mérkőzés lett volna a sör-virsli kategória (az is lett mondjuk). Értem én, hogy izgulunk, de mitől? Van egy jó edzőnk, nem lett meghatározva semmiféle helyezés, így abszolút érthetetlen volt számomra a ma esti görcsösség. Jó, nyilván sok az újonc, de a cseheknél is, és azért a mi játékosaink nagyobb csatákat megjártak már életükben, mint a Bundesligában edződő csehek.

Ezt a mait felejtsük el, ne törődjünk azzal, hogy két pontot elhagytunk (ha mi, Montenegró és Dánia jut tovább, úgyis mindegy), de most már összeszedetten kell játszanunk.

HAJRÁ MAGYAROK!!!

Fotók: Kovács Anikó/MKSZ; Rasmus/TERKELSEN-MEDIER.DK