A számunkra legfontosabb csoport! És talán az egyik legkiszámíthatatlanabb. Egy alakuló, megfiatalított montenegrói válogatott, egy szintén kiszámíthatatlan dán, egy ki tudja kit mikor lep meg csehek és végül mi, sok sérülttel, ám annál lelkesebben.
Montenegró
Egészen döbbenetes volt amit az olimpián NEM műveltek. Még Angolától is kikaptak és felmerült mindenkiben a kérdés, hogy itt most edzőt akartak buktatni, vagy mégis mi? Két hónap leforgása alatt lemondott Adzsics, kinevezték Popovicsot, majd Popovics off, Adzsics meg megint vissza. Adzsics ezzel a lendülettel ki is söpörte a klasszisokat a válogatottból, mondván, hogy ez az EB úgysem számít sehova, jöjjenek hát a fiatalok! Van benne valami, nem mondjuk, de elnézve a montenegrói utánpótlást, hát hátul mindenképpen pótolni tudják majd a pankrátorokat de elöl eléggé kérdéses, hogy mit tudnak majd alkotni, meg Jaukovicson kívül más nagyon nem jöhet szóba, mint húzóember (Knezevics/Rajcsevics, hát na, most hagyjuk, max még Mehmedovics). Most jó eséllyel mindenki nagy különbségű revansot vehet rajtuk, akiknek vannak sérelmeik velük szemben (na, mi pont ide tartozunk). Nem tudnám megtippelni hányadik helyen juthatnak tovább, most ez a csoport kicsit kusza.
Magyarország
Mondjon bárki bármit, én most bizony csoportgyőzelmet várok. Ezt teszem azért, mert van végre egy iszonyat jó edzőnk, aki rohadtul tudja, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy egy csapat sikeres legyen. Teli vagyunk sérültekkel ugyan, de a felkészülésen látszódott, hogy jó hangulatban vagyunk, nem görcsösen várjuk a versenyt, hanem lelkesen. Mindenki bizonyítani akar, abból pedig rosszul már nem jöhetünk ki. Az egyetlen hátrányunk az az, hogy amit előbb is említettem: sérültek. A belső játékosainknak nem nagyon lesz cseréjük, így ott nagyon figyelni és vigyázni kell majd az erőnkkel, és reméljük, hogy más sérülés már nem jön közbe. Többet most nagyon nem is írnék, hisz mi egy külön posztot érdemlünk, ott majd elmélkedünk bővebben.
Dánia
A 90-es években és a 2000-es évek elején abszolút egyeduralkodók voltak. Én spec imádtam őket, az athéni olimpiai bajnok csapatba úgy kompletten, mindegyik játékosba szerelmes voltam. Ezek az idők elmúltak már sajnos, és nem ott vannak ahol régen. Érdekes amúgy az egész helyzetük. Először is, fossák magukból a jó edzőket akik más válogatottak csapatait vezetik címekre, aztán ott vannak az up-csapatok akik meg toronymagasan nyerik a versenyeket, és mégis, Dánia megrekedt. Pytlick anno az athéni cím utáni gyors lejtemenetnél ezt azzal indokolta, hogy a légiósok kiszorítják az alapembereket, és ha egy játékos 24-25 éves koráig nem kap meghívót a válogatottba, a motivációja nullára csökken, így a későbbiekben már nagyon nem lehet már rá számítani. Jó lenne tudni a külföldön dolgozó edzők álláspontját a hazai viszonyokról, mert mindegyik hangoztatja, hogy az álom, hogy Dánia csapatát vezethessék, mégis simán elmennek külföldre. Anja Andersen röviden-tömören arra a kérdésre, hogy miért nem szövkap hazájában, csak annyit válaszolt a maga stílusában, hogy: „sok segget kéne kinyalnom ahhoz”. Valószínű ebben nagy igazság is lehet, hiszen a jelenlegi edzőjük Klavs Bruun Jörgensen (akinek csinos felesége Rikke Hörlykke ám!) konkrétan úgy került a kispadra, hogy semmit nem bizonyított, semmilyen szinten, és állítólag Ulrik Wilbek egyik kedvence. Az, hogy kevés a dán kispadra tavaly bizonyította azzal, hogy hazai pályán csúnyán leszerepeltek, ellenünk egész egyszerűen semmit nem tudott tenni, aztán a szintén hazai pályán rendezett olimpiai selejtezőn is kikaptak, így lemaradtak az olimpiáról. Jörgensen pedig még mindig ott van, sok meghatározó játékosuk állítólag nincsen jóban vele, ebből pedig azért jó eredmény nem szokott kisülni. És maguk a dán szurkolók sem várnak miatta kiugró eredményt idén, sőt.
Ettől függetlenül azért ne írjuk le őket nyilván, Svédországban félig hazai pályán lesznek, a kudarcok miatt biztos bizonyítani akarnak, de nekem mégis most az az érzésem, hogy nem nagyon kell rettegni tőlük. Aztán vagy rám cáfolnak, vagy nem.
Csehország
Lelkes, hajtós kis csapat. Egy pár éve én sok potenciált láttam bennük (egészen konkrétan a 2012-es EB-n, ahol mindenkit keményen megizzasztottak, végig partiban voltak mindenkivel), aztán valahogy, valamiért elfogyott a lendület. Ott is ugyanaz, mint sok női válogatottnál; ha foglalkoznának a szövetségeik velük akkor jobb sorsra lennének érdemesek. Jelen pillanatban elnézve a keretüket, Hrbkován és Knédlikován kívül senkinek nem mond semmit a neve - legalábbis nekem - a keret fele légiós, többnyire a Bundesligában, az pedig nem tudom, hogy számukra mennyire jelent előnyt. Velük kezdünk, remélem a nyitómeccsek paráit idénre elfelejtjük és lazán győzünk ellenük.
És így holnapra már csak a D-csoport maradt (ami talán kinéz egy halálcsoportnak).