Tűkön ülve, tapsikolva – mint fóka a halat – vártam már új szövkapunk első keretét. Nyilván nagy változást nem vártam a nyárihoz képest, de azért mégis picit húztam a számat pár poszton, mikor megláttam, hogy kik kerültek be. Aztán arra gondoltam, hogy KEB-nél is ez volt, ment is a néptől a „csoportból sem fogunk továbbjutni” ősi mantra, aztán egész szép Eb-t zártunk. Mivel most a világ talán egyik – ha nem a legjobb – női edzője ül a kispadon, nem fogom stresszelni magamat, hisz úgy gondolom, hogy az aki még a jelenlegi keretünknél is sokkal gyengébb lengyelekkel kétszer végzett 4. helyen világbajnokságon, úgy, hogy sokkal esélyesebb csapatokat ütöttek ki mindkét alkalommal, és egy koncepciótlanul „csak másoknál ne legyenek” módszerrel összevásárolt román csapattal BL-t nyert, az tudja, mit csinál, és kitől mit vár. Attól függetlenül járjuk körbe a posztokat, hogy mégis kikre számítottunk, kit hiányolunk, és kitől mit várunk.
Az egyik legnagyobb problémám most jelenleg az, hogy a keret kb 80%-a formán kívül van, legalábbis elnézve az eddigi két fordulót, ami nyilván baromira nem kéne, hogy elég legyen ennek megállapításához, de mégis ez a gondolat (riadalom) van bennem.
Kapusok: Bíró, Kiss, Oguntoye
Akit hiányolok, az egyértelműen Janurik, bár „igazoltan” van távol, hisz sérült. Remélem, decemberre visszatér. Bíró és Oguntoye nem kérdés, de Kiss epizódszerepeket kap az ETO-ban, holott a képességei nem hiszem, hogy csak ennyire predesztinálnák. Szerencsére azt elmondhatjuk, hogy kapusposzton nincsenek most problémáink.
Balszélső: Erdősi, Schatzl, Hársfalvi
Akit hiányolok: Fekete Bozsana és Vincze Melinda. Előbbit csak azért, mert jelenleg szerintem gyengén állunk nagyon balszélsők terén, ha belegondolunk, hogy annyira nem is régen Dunát lehetett volna rekeszteni a bajnokságban elérhető szélsőkkel, és arra Fekete szerintem pont jó lett volna, hogy megnézzük, tőle mit várhatunk. Vincze rutinjára (amennyiben Korsós nem tér vissza, vagy a keretben három szélső decemberig nem fut jó formát) szerintem baromi nagy szüksége van a válogatottnak.
És akkor a keretben lévőkről; Erdősivel csak annyi a problémánk, hogy lehet, hogy klubjában jó, lerohanásból nagyon jó, az utóbbi két fordulóban posztról is ügyes volt, de válogatottban rendre levédekezik az ellenfelek (az ő védekezése ugyanakkor némileg problémás, hogy diplomatikusak legyünk), a kapusoktól pedig könnyen megijed. Bízzunk benne, hogy ez csak önbizalom kérdése, ami megjön neki Eb-ig, ha keretben lesz. Schatzl is egyike szerintem a formán kívül lévő játosoknak. Konkrétan a Fradi balszélét észre sem venni. Hársfalvi beválogatását olyan szinten nem értem, hogy annyit még nem játszott, hogy az felnőtt kerettagságot érjen, lehet a BL-döntőben lőtt góljával megvette magának Rasmussent. Oh, és igen Korsóst is hiányolom, vele amúgy mi van?
Balátlövő: Hornyák, Klivinyi, Szekeres, Triscsuk
Akit hiányolok, az Monori, mondjuk vele elfogult vagyok. Az ő részvételével, azt hiszem, hogy teljes lenne a teljes számításba jöhető átlövők száma.
Sajnos Hornyák félidős játékos lett, bár voltak szép momentumai ETO-Fradin - ami ahhoz képest, hogy tavasszal mondhatni már semmit nem tudott a csapat játékához hozzátenni – mindenképpen jó, de 20 perc után kapkodta a levegőt rendesen (ezt amúgy szinte minden Fradi-játékosra el lehet mondani, mi történt Ellingsennel? Ott van még egyáltalán?). Klivinyi önbizalmát a válogatottban újra fel kell építeni, ha ez megvan, szerintem probléma nem lesz, mert a jelenlegi átlövő-trendnek szerintem ő felel meg a magyar mezőnyben a legjobban (atletikus, gyors lábmunka, hirtelen közbelövések, irányítói feladatok ellátása, alacsony termettel 9 méterről történő erős lövések). Szekeres védekezésben kap szerepet, Triscsuk is mintha kicsit messze lenne attól, amit tényleg tud. Ha a három, támadásban használható átlövőnk közül csak egy lesz jó formában decemberig, a többiek hoznak egy közepest, szerintem elég lehet.
Irányító: Görbicz, Szucsánszki, Kovacsics
Hiányzó egyértelműen Tóth Gabi. Pont manapság gondolkodtam rajta, szívünk egyértelműen első számú iránytóvá léptetné elő, de ha az eszünkkel nézzük a dolgokat, akkor láthatjuk, hogy nem nagyon kap lehetőséget (eddig), ami ha így marad, akkor bizony komoly baj lesz (nem akarunk itt nagyon átmenni vészmadárba, de Ambros mintha nem tudna mit kezdeni a sérülésből visszatérőkkel). Láthattuk, hogy mentálisan bírja az éles szituációkat, most kéne rá nagyobb terheket pakolni, mert csak benne van meg az a potenciál, ami olyan szintű vezéregyéniséggé teheti, mint Görbiczet. És ha már Görbicz; én igenis úgy gondolom, hogy vele még számolnunk kell, főleg ha ő is akarja. Leginkább a fent említett okból kifolyólag, meg szerintem bizonyította elégszer, hogy képes hamar formába lendülni. Ha gólokat nem is fog szórni, azokra a passzokra, amiket kioszt és amivel főleg összerázza a csapatot, bizony szükség van, és amit előbb is említettem: nincsen jelenleg vezéregyénisége a csapatnak.
Zita kb. január óta keresi önmagát, Kovacsicsot pedig a sérülése hátráltatja a formába lendülésbe. A világ nem tudom... nyolc legjobb irányítójából négy nálunk van, mégis a sérülések stb. miatt erős közepesnek érzem most ezt a posztunkat.
Jobbátlövő: Kovács, Planéta, Tomori
Kiss Nikolett befért volna, ha már Planéta is. Planétára kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki belőle Müller, a válogatottban pedig Rasmussen. Ha sokat, akkor az nem gyenge fricska lesz az elmúlt évek edzőinek. Tomoriról senki nem tud semmit, ami nem tudom, hogy mennyire jelent jót vagy rosszat. Kovácsnál pedig az van, ami Klivinyinél is; az önbizalmát kell helyrerakni, mert az sikított a tavaszi meccseken, hogy nagyon bizalomfüggő a játéka.
Jobbszélső: Lukács, Orbán, Faluvégi
Azari kihagyása szerintem nagy baklövés volt, amit remélem, Rasmussen is belát. Igazából még Klujber is elfért volna, ha már Faluvégi bekerült. Ugyanaz a helyzet itt is, mint a balszélsőknél. Lukács oké, Orbán helyett pedig mindenképpen Bódi, főleg azért, mert Bódi kettesben is használható hátul. Nagy kérdés persze, mi lesz vele a sérülése után, mert ahogy már írtuk, mostanság ezzel problémák vannak.
Beálló: Kisfaludy, Mészáros, Pásztor
Ha már kapott magyar útlevelet, akkor El Gaui is mindenképpen, bár róla most azt hallottam legutóbb, hogy a tunéz szövetség ragaszkodik a hároméves mandátum kitöltéséhez, és nem engedi szerepelni a válogatottban. Viszont Cifra ettől még bekerülhetett volna, a két forduló alapján úgy tűnik, hogy megindult felfelé, Görbiczcel pedig nagyon érzik egymást.
Mészárosban van valami, amit az edzők nagyon látnak, mi meg nagyon nem. Bár tény, hogy anno ő sem így indult, sőt elöl is használható volt, úgy érzem, hogy áldozatául esett ő is annak, hogy a magyar edzők képtelenek átlendíteni a beállósokat a junior korosztályból a felnőtt korosztályba. A hiányosságai láthatóak: lábbal megverik, ütemet késik stb. Sajnos arra használják, ami erőssége: senkitől nem fél, bárkit lever. Csak ennél kicsikét többől áll ma egy hármast védekező feladata.
Kisfaludy pozitív csalódás volt számomra tavaly, mikor válogatottba került. A négy darab tavaszi meccsen jobban játszott, mint az érdi évei alatt összesen. Ez mindenképpen pozitívum olyan téren, hogy nála a válogatottság ezek szerint mozgosít olyan képességeket amik javítják mind a mentalitását, mind a játékosi kvalitásait, viszont kérdem én, ezt miért nem tudják kihozni belőle Érden is?
Pásztor válogatottsága jelzésértékkel bírhat a jövőre nézve. Reméljük, sikerül belőle klasszis beállót faragni, mert benne minden megvan, ami ehhez kell (mondjuk sok beállósunkban meg volt ebben a korban), jó lenne, ha végre lenne valaki, aki ezt szinten is tudná tartani és még jobbá tenni.
Summázva: a legnagyobb probléma minden poszton az aktuális formával van, sokan jelzésértékű meghívót kaptak, hogy a jövőben rájuk számít Rasmussen. Illetve picit olyan érzésem van, mintha a keretet még a bajnokság rajtja előtt vagy közvetlenül akkor adták volna le. Akárhogy is, emlékezzünk vissza arra, mikor jóval gyengébb kerettel mentünk versenyekre (2009, 2010, 2014), ahol ha lett volna hozzászólás szakmai részről, bizony partiban lehettünk volna a jobb helyekért is.
A huszonkét főből négy (amennyiben tizennyolcas kerettel játszunk szlovénok ellen), de legfeljebb hatan kimaradnak, ezt is vegyük figyelembe. Valószínű a célja annak a meccsnek majd az lesz, hogy képet kapjon szövkapunk arról, hogy a rutinos, stabil válogatott játékosok mellett az újoncok hogyan tudnak beépülni majd az elképzelt játékba/taktikába.
És akkor az ellenfélről is: mondanám, hogy Szlovéniára még egy tartalékos kerettel is tizet ráverünk, de az utóbbi időben Uros Bregarral mintha elmozdultak volna a mélypontról, most már egész tisztességes ellenfelek tudnak lenni, montenegróiak tudnának erről mesélni, az utóbbi összecsapásokon elég szűkösen és nyögvenyelősen sikerült legyőzniük őket. Az eredmény másodlagos, a mutatott játék és a taktikai lehetőségek a fontosak, így ha esetleg vereség lenne egy utolsó pillanatban összerittyentett sehova nem számító felkészülési mérkőzésnek, ne kezdjük el a szokásos temetési ceremóniát. Többet majd október 8-án.