Túl nagy a csend vagy csak én érzem így?
Abból a szempontból mondjuk nem bánom, hogy pontosan tudom, jó munkát csak nyugodtan lehet végezni. Persze biztos benne van az is, hogy ma kezdődik a foci Eb., ahol rengeteg év után a mi Ry-Ry-Hungarys, de amúgy is botrányosan ronda buszunk (de most komolyan, basszus, nézzétek már meg a szögedi vagy a veszprémi buszt, és tegyük mellé ezt a kaotikus, semmilyen ocsmányságot, amire nyilván kilencvenszer annyit költöttek el az okosok) sem csak betegeket szállít a francia riviérán, hanem magyar válogatottat, bizony. Na szóval ez is oka lehet a nem annyira kiemelt figyelemnek, viszont mi, akik a kézilabdát tekintik elsőszámúnak, pontosan tudjuk, hogy baromi fontos hat nap előtt áll a válogatott.
Mert mi is a tét?
Nem csak a januári világverseny, annál már sokkal több. Egész pontosan az, hogy kiesünk-e huzamosabb időre a világversenyek vérkeringéséből egy olyan időszakban, amikor ráadásul belátható időn belül generációváltás is várható. Szóval nagyon fontos lenne benn maradni a még számozott kalapokban, különben nagy lesz a baj, és bár nem akarok vészmadárkodni, de láttunk már olyat - például a fenti bekezdésben is taglalt sportágban - hogy válogatottunk harminc évig ne jusson ki sehova. Ezt pedig nem akarjuk megélni, igaz?
Na nem mintha ennyire erős párhuzamot látnék, bár vannak ijesztő hasonlóságok - például az edzőképzés, a tévedhetetlenség tévhite és a begyöpösödés terén, de ez egy másik poszt témája - viszont a jelenlegi válogatottban még bőven van kraft, úgyhogy nem is tartom ezt annyira közelien fenyegető lehetőségnek. Mármint azt, hogy nem jutunk ki sehova. De mivel a pár évvel ezelőtti, szlovénok elleni párharc sem tűnt előzetesen annak, ami lett belőle végül, azért össze kell kapjuk magunkat, maradjunk annyiban.
De valahogy úgy érzem, hogy ez a válogatott ezt most megcsinálja, biztos, hogy mindenkiben benne van az a plusz most, ami hiányzott januárban, illetve az akkor hanyagoltaknak nyilván nem kell külön motiválós videó, igazából nekem nem sok kétségem van, a kérdést inkább abban látom, hogy megellünk-e közben, vagy megoldjuk ezt most kicsit simábban. A keretek alapján utóbbi volna kézenfekvőbb, és ebben egyáltalán nem a szerbek lesajnálása van, sőt, szerintem ez a Peric vezette fiatal válogatott az Eb-n már bebizonyította, hogy Ilic és Vujin (ráadásul már Toskic sincs) nélkül is elég ütőképes kis banda, viszont mi egész egyszerűen jobbak vagyunk, na. Minden tekintetben.
Már csak pályára kell vinni a különbséget, igaz? Mondanám, hogy az nem nehéz, de hát ki tudja, láttunk már karón varjút mostanában.
Ettől függetlenül töretlen a bizalmam ebben a - végre normális mértékben frissített - keretben, és hát a veszprémieket pedig külön kellene motiválja az a tudat, hogy egy bizonyos felkent kézi-pápa a következő 15 évben kizárólag az ő nyakukba fogja varrni a kudarcot, már ha lesz olyan, mint ahogy a szlovén selejtező után óta is szorgalmasan sulykolva teszi azt. Ezt pedig nyilván senki nem akarhatja.
De nem is lesz az, mert egyszerűen jobbak vagyunk, hej, hej.
Nagyjából adott a keret az ország legjobb kézilabdásaiból, senki nem sérült komolyabban, talán azt is mondhatjuk, hogy posztonként van két játékosunk is (kivétel balszél, ahol Geri egyedül lesz kifingatva, ahogy nézem), ráadásul elég homogén a massza, régi a gerinc, ilyenkor jut eszembe az, aminek nem szabadna, hogy vajon ez a keret így mit tudott volna produkálni januárban. Ehh, na. De előre nézünk, nem hátra, és vegyük észre a jót is az összes szarban, legalább a válogatottjaink a következő szezonra szépen kipihizhetik magukat.
A keretek összetételéből adódóan a legfontosabb dolog most is az volna, hogy egy remekül működő hatosfalat fel tudjunk húzni a kapu elé, és hát ezzel azt gondolom nem is lehet nagy gondunk. A két hármas adott (Nallaci-Timu), melléjük képzeljük el Fecit és mondjuk Gulyit kiegészülve IG és a mindenkori irányító szélső védekezésével, nos ez így elég ütőképesnek tűnik, szerintem. Ha pedig így lesz, akkor Roló is, Nándi is tud védeni egy minimum átlagos szintet, az pedig már félsiker. Akárhogy is nézem, az ellenfél támadósorából Sesum és Nenadic tűnik kintről a legveszélyesebbnek, persze ez a nagylövők nélküli, fiatal szerb bagázs várhatóan inkább széthúzni próbálja majd a védelmünket, és ehhez széleken egyébként megfelelően veszélyesnek is tűnnek, Djukic ugye már bemutatkozott a BL-csoportkörében, de a középsők is hajlamosabbak a betörésekre, mint a hálószaggató átlövésekre. Ha ezeket egy szoros hatosfallal meg tudnánk akadályozni, azt gondolom sok bajunk nem lehetne.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy támadásban most nagyjából mindenhol megvagyunk. Lövőerőnk is, kreatiitásunk is, betörések is, beállók is megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre állnak, megint csak verem a fejem a falba az olimpiánk miatt, ráadásul Abutovicon kívül nem látom azt a rettegett szerb falat sem, vagy kapust, akitől/amitől annyi tartanivalónk volna, persze ez csikó, minden bizonnyal szépen motivált balkáni banda okozhat fejtörést a párharc bizonyos szakaszaiban, de azt gondolom van nálunk annyi rutin és agy, hogy megoldjuk a hullámvölgyeinket majd. Egyedül Gerit féltem kicsit attól, hogy nincs váltótársa, de mondjuk nyilván kihordja lábon azért.
Tulajdonképpen én már mára is győzelmet várok, nem elsöprőt és nem tökéletes játékkal, hiszen nagyon szezon vége van, de egy szoros győzelmet egy viszonylag sokgólos meccsen vizionálok, na. Legyen mondjuk 29:31, és már elégedett is leszek. Mi játszunk csak ma, holnap szlovén vs norvég menet van, a többi annyira nem mozgatja meg a fantáziámat. 17.50 Duna World, vagy mi a szösz.
Hajrá mogyorók!