Vissza a régi útra?

Próbálok nem elfogult lenni, mert én spec örültem ennek a duó-triónak akik a kispadon ülnek, mert bennük van koncepció (bár már lassan a tököm teli van az összes olyan cikkel amelyik mindenáron azt akarja lehozni, hogy két szövkapunk utálja egymást) és motiváltság, és én tényleg az elmúlt három évben 60 percig így koncentrálni a válogatottunkat nem láttam. A szokásos butaságok ellenére is (hogy szélről, ugyanúgy még mindig keményen megszórnak bennünket, a bonyolult támadásokat levédekezzük, de aztán elfelejtünk kilépni egy teljesen egyértelmű átlövő szándékra, és ha mondja a stáb, hogy lefelé ne lőjj csakazéris oda célzunk) érdemes volt ma este szurkolni. Az eredmény ma részemről másodlagos volt, azt szerettem volna látni, hogy az apátiából elkezdjünk kimászni, legyenek rendes támadásvezetéseink és védekezésben merjünk ütközni.

Megmondom őszintén megleptek a lengyelek, mert biztos voltam benne, hogy keményen kummantják lefelé ezt és a következő fordulót is, mert jövőhéten olimpiára selejteznek, az eb-re meg úgyis kijutnak. Ennek ellenére nagyon akarták ma ezt a meccset, és míg eddig kifejezetten szimpatikusak voltak, úgy váltak mára teljesen ellenszenvessé számomra. Elkezdtem visszanézni a decemberi randevúnkat velük, és már akkor is feltűnt az, ami most is; tohonya védekezésből, figyelve a bírókat, hogy meddig mehetnek el, váltottak át brutális henteskedésbe. Akkor Kudlacz-Gloc volt kirívóan durva, de úgy tűnik, hogy a többiek sem maradtak el mellőle, mert egészen döbbenetes, hogy miket megengedtek maguknak, meg a bírók is. Az biztos, hogy ennyire jámborak nem lesznek az oroszok meg a svédek sem jövőhéten, mint amennyire mi ezt toleráltuk, és remélem a visszavágón leosztunk pár pofont mi is.

Tetszett, hogy végre lerohanásból eredményesek tudtunk lenni és bár Erdősiről kaptunk cirka 4 gólt az elején, de elkezdett végre védekezni és labdát szerezni, amivel ezen fegyverünk egyik kulcsa lett. A meccs embere Zácsik lett (jogosan), de leesett az állunk Kisfaludy teljesítménye láttán is, mert én így Érden játszani nem láttam, mint amit ma a meccs elején produkált, és nem is értem, hogy miért hoztuk le. Ha így marad akkor azt hiszem lesz végre Szekeressel együtt két stabil hármasunk is. A cserék érdemben tudtak beszállni a meccsbe, Klivinyi úgy ment pályára mintha a játék elejétől meccsben lett volna, így kisebb hullámvölgyekkel ugyan, de a játék képét megtartottuk, a meccs a mi kezünkben volt.

Vasárnap jön a visszavágó, remélem nem nyugszunk bele a mai győzelembe és folytatjuk azt amit ma elkezdtünk, mert ez végre egy járható út lesz.