...de ahogy ők megvertek minket, az még az én legendás birkatürelmemet is próbára tette. Dohogtam is egy sort róla Facebookon, és bár szerettem volna megvárni a torna végét, hogy leírjam a véleményemet, nagyon úgy fest, itt nincs mire várni.
A Facebook-poszt alatt aztán éles vita is kialakult, de azt nem láttam, hogy bárki cáfolta volna a legfontosabb állítást: egy jó edző nem a keretre erőlteti a saját játékrendszerét, hanem megnézi, mit lehet kihozni a csapatából (erről később), és ahhoz igazítja a keretet, a formációt, a taktikát. Dujshebaev ebből a szempontból nem jó edző, ennyit már most kijelenthetünk – holott még nem ment el minden esély az olimpiai selejtezőre.
Ráadásul ez nem is az a keret, amiből olyan marha sokat ki lehetne hozni. Nem azért, mert nem tehetségesek a srácok, hanem azért, mert egyelőre túl sok minden hiányzik belőlük ahhoz, hogy ezt meg is mutassák. Lehet, hogy egyszer alkalmasak lesznek rá, de engem ez az Eb arról győzött meg, hogy ezt a munkát nem szabad Dujshebaevre bízni. Úgy fest, Luinak lesz igaza, aki a listán a torna előtt arról károgott, hogy a tatárnak eddig mindig a segge alá raktak egy bombaerős keretet, és azzal kellett vitézkednie, ami nagyjából ment is neki. Most viszont építkeznie kellene (amúgy tényleg kellene?), és abba látványosan beletört a bicskája.
Nem azért, mert szarul játszunk, hanem azért, mert olyat kér a játékosoktól, amit nem tudnak megvalósítani, és ez megbocsáthatatlan edzői hiba. Rosszul mérte fel a játékosok aktuális képességét, rosszul válogatott, és meg sem próbálta megtartani a magyar csapat megszokott játékának olyan elemét, amivel legalább a németek és a dánok elleni világégés ütötte seb enyhíthető lett volna. Arra kérték, fesse ki újra a házat, erre betolatott a bontógolyóval.
Még vonakodok kimondani, hogy ez az általam látott legrosszabb magyar válogatott, de hogy nincs messze tőle, az kurvaélet (Csokié sem volt pitiáner Ausztriában, na). És ha most felidézem az elnökség tagjainak megszeppent arckifejezését a búcsú-sajttájon, akkor igazolva látom a kérdést, amit Marosi Züminek szegeztem a párolt hering fölött: Ti fel vagytok készülve azokra a kurva kellemetlen kérdésekre, amiket tutira megkaptok, ha szopóroller lesz az Eb?
Nos, a rollert már csapágyasra hajtottuk, épphogy szét nem esik – Hajdú Pisti mondta tegnap igen találóan, hogy csak az tud szétesni, ami össze is volt rakva –, és még két meccs hátra is van. Őszintén szólva a németek elleni meccs után már eszembe sem jut, hogy döntő mértékű javulást várjak a csapattól, mert ha nem lenne elég, hogy Talantnak fogalma sincs, hol nyúljon bele, mostanra vélhetően az ifjoncok annyira gatyán vannak lelkileg és morálisan, hogy ebből nem nagyon lehet kimászni négy nap alatt.
Továbbgondolva a fentieket nyilvánvaló, hogy Dujshebaevet ki kell rúgni, sőt, ha felidézzük, hogy a hollandok elleni 8-1-es focigyufa után Kocsis superman Máté azt mondta, „Nem szabad megállni a kapitánynál”, talán mindenkinek pakolnia kell. Abból persze, hogy egy normális ország sportszerű emberek által irányított szakszövetségében így lenne, még nem következik, hogy nálunk bármiféle következménye lesz a kínos Eb-kudarcnak. Még akkor sem, ha az érintettek sem tagadják, hogy soha nem volt még annyi della a kézilabdában, mint most, amikor egyik csapatunk sem jut ki az olimpiára.
Sajnos attól is joggal tartunk, hogy a végkonklúzió az lesz, hogy a külföldiek hülyék, és a 2017-es vébére majd Kovács Péterrel vagy Gyurka Janival szaladunk neki. Ez pedig nem más, mint amit most Dujshebaev csinált: a fürdővízzel együtt úgy kivágta a gyereket a kádból, hogy a fal adta a másikat. A külföldi vonalat kell továbbvinni, csak nem egy befolyásolható, csapatépítésre képtelen, saját berögződései által fogva tartott, sértődékeny figurával, hanem valaki mással. Dujshebaev felháborodása amúgy kibaszott kiakasztó volt: ha itt valakinek oka és joga van hisztizni, azok mi vagyunk. Mi bíztuk meg azzal, hogy vezesse a csapatunkat, és mivel gondolom a fizuját megkapja, a szerződés rá eső részéről kell beszélni. Az kevés, hogy jót akar. Még jó, hogy jót akar, baszomalássan. Az is kevés, hogy csapatot épít, mert azt nem most kell, hanem az olimpia után. Az meg felháborító, hogy tegnap közölte, majd Tokióra meglesz a sikercsapat. Hja, hát olyan csórók sosem voltunk, hogy ne tudjunk ígérgetni.
Dujshebaev eddig amit lehetett, azt elrontott. Nincs meg a régi játékunk, az újnak meg színét se láttuk. Kihagyott olyan játékosokat, akikről hiába mondta, hogy az ő rendszerébe nem kellenek, rohadtul hiányoznak. Meg amúgy is, van olyan rendszer, amiben Faluvégi jobb irányító Lékainál (Kori meg a klubjában ballökőt játszik ugyebár)? Borsos jobb védő, mint Feci? Pásztor Ákos jobb szélső, mint Iváncsik Tomi? Milyen rendszer ez, és főleg hol van?
Az Eb előtt szárnyra kapott a pletyka, hogy Showtonyi Laci (<3) tolja a csurgóiakat, de még inkább Bartók Csabi, aki néhányuk ügynöke. Nekik szegeztük a kérdést, mindketten azt mondták, hülyeség, és Talantot úgysem lehet becsapni, nem lehet senkit bedumálni a csapatba. Hivatalosan ezt csak akkor tudhatnánk, ha valamelyik érintett bevallaná, de olyan úgysem lesz, úgyhogy engedjük is el. De az biztos, hogy a felelősség közös, és akinek ehhez az egészhez bármilyen köze van, annak az állásával kell fizetnie a kudarcért.
A végére hagytam a legkiborítóbbat: a kommunikáció – szokás szerint. Sokkal könnyebb lett volna benyelni ezt az egészet, ha azt mondjuk, az olimpia elérhetetlen, ezért már most elkezdjük építeni a tokiói csapatot. Berzenkedtünk volna, mert ebben a csapatban azért még bőven van kraft, de jobban éreznénk magunkat. Ezzel szemben az volt a duma, hogy az olimpia a legfontosabb, és hogy nyolc döntőt akarunk nyerni, meg ilyenek. Ha tényleg elhitték, akkor azért menjen mindenki, ha meg csak porhintés volt az egész, akkor azért.