Ezzel el is dőlt, hogy lefelé figyelgetünk, nem felfelé, ami szörnyű érzés most, és feldolgozni sem lesz egyszerű. Persze nincs minden veszve, de annyira idegesítő, hogy összességében magunknak köszönhettük ezt a kudarcot, hogy nehéz lesz feldolgozni itt a helyszínen. Na de hogyan történt mindez?
Elég gyorsan kijöttek a csapatok melegíteni, konkrétan óra 10 perckor pályán volt mindenki, úgy látszik nem nagyon akarta semelyik csapat sem a véletlenre bízni. A montik ellenivel ellentétben ma már elég korántól remegett a kezem, nem nagyon tudtam megnyugtatni magam, kemény, drámai meccsre számítottam előzetesen, és ahogy vautor, én is csak abban bíztam, hogy az oroszok egyszerűen előbb el kell, hogy fogyjanak. De persze ahhoz először is meg kell fogni a beállóikat. Nos ezekből semelyik nem vált valóra.
Pedig minden szépen indult, a szurkolók összegyűlése simán lezajlott, szerencsére senki nem szólt közbe, ráadásul a kezdés előtt 1 perccel tényleg megérkezett az ultrák küldöttsége, ezek szerint az övék volt a molinó, mert megint hozták.
Már a meccs elejébe belealudtunk, így gyorsan elmentek két góllal az oroszok, de aztán Jamali egy hatalmas bombával szépített. Idegesnek tűntünk sajnos, rengeteg hibát és rossz döntést hoztunk az első percekben, nagyon fontos volt, hogy megnyugodjanak a srácok, máshogy ezt nem lehet. A védekezés nem igazán állt össze, de egy jobbszellős betörésből kapott hetes értékesítésével Hornyák Péter szépített a kétgólos orosz előnyön. Kipattanókra nem figyeltünk sajnos, már kettőt szerzett Dibirov a hetedik percre, ráadásul hetest is hibáztunk, továbbra is túlizgultuk a meccset.
Két gyors átlövéssel jöttünk vissza döntetlenre, Ancsin szerencsére megtartotta kedvét a góllövésre, és a szurkolók hajrá, magyarok válaszolgatósa is elkezdett jól szólni, de aztán Gorbok átlőtte a falunkat, és ezzel megint vezettek. Roli sajnos nem tudott nagyon hozzátenni az elejéhez, és Jamali is túlzottan ragaszkodott az egyenes lövésekhez, így maradt az orosz vezetés a félidő tizedik percében.
De legalább emberelőnyben kinyitottuk és feltoltuk a védelmet rendesen, ez meg is fogta az orosz belsőket, viszont a kipattanókat továbbra sem tudtuk megszerezni, ez különösen dühített. IG-re húztuk le az előnyt, és kis szerencsével, de abszolvált egy gólt belőle. Bizonytalannak és tanácstalannak éreztem a támadásainkat, és bár a pad rotált rendesen, senki nem kapta el a fonalat úgy rendesebben. Aztán jött az a szörnyű időszak, amikor is húszmásodpercenként kiszórtak egy embert, de mi három orosznak sem tudtunk gólt lőni, mert mindent belevágtunk a felugró Kirejevbe félmagasan, bazmeg. Pásztor Ákos harmadszorra vágta végre be, de megint nem tudtunk feljebb kapaszkodni, mert a következő lehetőségnél kicsúszott a labda a fiatal jobbszél kezéből. Fú, én itt időt kértem volna, és ennek az elmaradását a végén is végzetes hibának éreztem. Itt még megfoghattuk volna a meccset, ehelyett elengedtük őket néggyel. Megint jött egy orosz átlövés, megint két gól hátrány az egál helyett.
Nagyon kellett végre Mikler védése, ami után megint támadhattunk az egyenlítésért, de ilyenkor rendre belehibáztunk sajnos, most is, és sajnos az összes buta hibánkat kihasználták, szétrohantak bennünket, és máris négy gól volt a hátrány a huszadik percre. Itt kért időt Talant, még ugyan remélntem, hogy nem későn, pedig de...
Nem lettünk sokkal összeszedettebbek és bátrabbak rögtön utána, de a kipattanókra végre figyeltünk, de ettől függetlenül sem tudtunk közelebb kerülni az oroszokhoz. Nacsevszkijék továbbra is szórták ki az embereket, és mi eddigre már annyira elbizonytalanodtunk, hogy fogalmam nem volt, ki ránthat ki ebből a hatalmas hullámvölgyből bennünket. A falunk egyszerűen nem akart zárni, az oroszok simán lőtték át bármelyik oldalról, és ezen Bartucz beállása sem segített. Amikor a második hetesünk is kimaradt, nagyon rossz érzésem lett.
Az utolsó percben majdnem kivédekeztük a támadásukat, de sajnos Torgovanov remek ütembe tette le az asztalra a zöldet, így háromra zárkózás helyett, izgulhattunk azért, hogy négy maradjon, ne öt legyen. Két beállóval támadtak heten, végre ezt is kivédekeztük, ment a lerohanás, és a végén hova lövünk megint a felugráló Kirejevnek? Félmagasat, persze. Miért nem lehet lepattintani, könyörgöm, a harminc percig ugráló kapusnak a földre?
Sajnos nem sok biztató dolgot láthattunk az első félidőben, nem volt meg a kellő bátorság, gyorsaság, taktika, szarok voltak a lövések, igazából Bánhidi tűnt egyedül nyerő embernek, de őt is remekül kiszedték a félidő nagy részében, hiányoltam azt a tökösséget, amit a Montenegró meccsen láthattunk a gyerekektől. Ehhez még hozzájött a rutinosak tanácstalan bénázása is, ami azt eredményezte, hogy nagyon kemény második félidőt várhatott a magyar csapat.
Ennek ellenére jól indult a félidő, Ancsin bombájával újra látótávolságba került az oroszok háta, és Bartucz Laci heteshárítása nagyon jókor jött, támadhattunk a régen látott két gólos hátrányért, amit aztán Jamali abszolvált kegyetlen. Lettem volna légy a falon a magyar öltözőben a félidőben, mert a védekezés klasszisokkal jobban működött, mint a komplett első félidőben, és a tökünk is hirtelen meglett, így máris visszajöttünk meccsbe, bár továbbra is 1-2 gólos hátrány őrölte az erőnket. De legalább nem négy.
Hiába erőlködtünk, akartunk, küzdöttünk, egyszerűen nem tudtunk fordítás közelébe kerülni, megint jöttek a rossz döntések, az elhamarkodott, szarul helyezett lövések, de legalább a védekezést nem hagytuk szétesni ekkor sem. Támadásban viszont nem volt váratlan húzás, sem ötlet, az oroszok szépen kiszorítottak bennünket tíz méterre, ahol tologathattuk a labdát kedvünkre.
Aztán sajnos megint szellőssé vált a védelem, az orosz átlövőket nem faultoltuk időben, ezt pedig ki is használták szépen. Jött vissza Mikler a kapuba, de hiába próbálgatta megtalálni Talant a nyerő embereket, itt már megint három gólos orosz előnyt kellett ledolgozni, egyszerűen nem kerültünk közelebb. Állandósult a három-négy gól, és továbbra sem látszott az ember, aki esetleg meg tudná fordítani ezt. Ancsin Gabin véltem felfedezni jeleket, ő viszont kiesett. NagyLaci persze elkezdett vállalkozni, ahogy kellett, de mivel nem tudtuk megállítani az orosz támadásokat középen, ezért ez nem volt elég semmire.
Aztán kihagytuk a harmadik hetesünket is, ami egyszerűen megengedhetetlen egy ilyen fontos meccsen, de Kirejev konkrétan lenullázott bennünket, és itt már éreztük, hogy vége. Pedig ő nem Landin, jegyzem meg csendesen. Bánhidi volt az egész válogatott talán egyedüli megbízható eleme, amikor elérhető volt, befordult, általában hetes is lett. De egy beálló nem nyerhet egyedül meccset. Jamali kezében volt még az utolsó csepp reményünk a 25. percben kétgólos hátrányról induló hajrá kezdetén, és ő tényleg összeszedte a lövéseit, személyében BB mellé felnőtt valaki végre, de mivel Gorbok is szorgalmasan tüzelt, továbbra sem kerültünk közelebb. Vagyis volt labdánk a 28. percben a -1-re, de a mai formát folytatva elengedtük egyszerűen.
Szomorú meccs volt ez, megmutatta a gyengeségeinket, és hogy őszinte legyek a végeredmény inkább hízelgő ránk nézve. Sajnos. Talant is elnézte, nekem az az időkérés elmaradása végzetesnek tűnt az első félidőben, ejjj.
Nem tudom, hogy a dánok ezt a Magyarországot mennyire büntetnék meg, de nem is nagyon akarom megtudni. Nagyon nagy csoda kell ahhoz, hogy ne pont nélkül menjünk a középdöntőbe.