A szombati tükörsima győzelem természetesen felvillanyozott bennünket, olyannyira, hogy marha bátran mentünk bele a taxiórás alkudozásba, de aztán gyorsan le lettünk építve azzal a szöveggel, hogy honnan is jöttetek? Á, wengry, akkor nyertetek, nyilván ma semmi sem drága nektek. És meg is kérte az árát (hétvégi és éjszakai pótlék is volt rajta persze), úgyhogy eldöntöttük, hogy mostantól _tényleg tömegközlekedünk, nem szórjuk a zlotyit feleslegesen, mert igaz, hogy nem úr, aki nem pazar (igaz öreg?), de el is lehetne azt a bigyulát enni, inni, akármizni ugye.
Nyilván dánokkal ugyan, de tegnap végül szinte fullon volt az Ergo aréna, aminek tök örülök, sokkal jobb érzés teltházas meccseket nyerni, meg eleve így létezni egy ilyen világversenyen, na. A magyar meccsre visszatérve annyi észrevételt megengednék magamnak, hogy bár igen, a semminél sokkal jobban hangzott ez a maroknyi magyar, és a fiúk is tuti, hogy nagyon örültek neki, úgyhogy reméljük a hangjuk mind a három meccsre megmarad majd. Viszont jó lenne azt elsősorban nem az ellenfél támadásainál kiereszteni, hanem a magyarokénál, mert bár Montenegrónak nem volt túl sok szurkolója, így konkrét ellenfél nélkül maradt a kiabálós része a lelátónak, de a dánok ellen nagyon összpontosítani kell majd azt a keveset, ami van, hogy egyáltalán hallják majd a hangunkat. Az a szektor nem volt rossz (sőt) magyarnak, de félő, hogy a következő meccseken már nem feltétlen engedik ezt meg a rendezők, remélhetőleg ma még igen, de ha nem, akkor viszont rögtönözni kell.
Szombaton túl sok időnk nem volt az egyéb tevékenységre és a láblógatásra, ma igyekeztünk kicsit kipihenni magunkat. Ebbe belefért az is, hogy megnézzem Mikler Roli facebookos bejelentkezését, amelyet rendszeresen tol az oldalán, és amiben érdemi válaszokat ad a szurkolók firtatásaira. Már amire érdemes, nyilvánvalóan. Tőle megtudhattuk, hogy ő maga Bánhidi Bencének adta volna a mérkőzés legjobbja díjat, amivel én maximálisan egyet is értek, már tegnap kicsit füstölögtem rajta, persze nem azért, mert Rolitól sajnálnám, hanem mert úgy éreztem, az újonc beálló 7/9-es teljesítményét érdemesebb kiemelni. Persze lesz még lehetőség erre is. Volt még téma a fiatalok tűzkeresztségének elvesztése, hogy mennyire örültek a szurkolók jelenlétének, hogy az mennyire tudja motiválni a fiatal lelkeket, ilyesmik. A csapat ma már gőzerővel az oroszokra készül, tegnap még a helyszínen nézték meg az első félidőt, a felvételből viszont nyilván kielemzik a másodikat, remélhetőleg elsősorban azt, hogy mi volt az ötvenedik perc környéki orosz összezuhanás kiváltó oka, és azt szépen lemásolják pepitában. Roli szerint az oroszok masszívabbak lettek a selejtezők óta, a dánoktól viszont annyira nem volt elájulva, amit amúgy én is adok. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy MikkelHansen kb. 20 percet volt pályán, és ha valaki, hát ő tud némi stabilitást és erőt csempészni a dánok játékába.
Amúgy jellemzően sokat pihentek az első fordulóban a hosszú versenyre készülő sztárok, persze logikus a dolog, csak észrevettem. Erről pedig eszembe jut, hogy hallottam/olvastam, de már nem tudom hol olyan véleményt is, hogy NagyLaci tegnap miért nem vállalta be a helyzeteit, mert hát...Nos nem kérdeztem meg tőle, de szinte biztos vagyok benne, hogy elsősorban azért, amiért amúgy a pályán hatvan percen át szigorú tanítóbácsit játszott. Azért, hogy a fiatalok a legkönnyebb meccsen tudják megszokni a légkört, hogy minél több helyzettel minél gyorsabban magabiztossá stumfolhassák magukat, hogy ne az oroszok ellen kelljen először kapuba találniuk, na. És ez tökéletesen sikerült tegnap. NagyLacinak a dán-meccset kell(ene) majd hoznia a csoportban, ott kell(ene) a konkrétabb felelősséget felvállalnia, és nekem sok kétségem nincs is afelől, hogy fel is fogja. Jellemzően vállalkozó típus nagy nyomás alatt, miért lenne ez most máshogy?
Kábé ennyi mondandó maradt bennem a kézilabdával kapcsolatban, a városra viszont nem lenne elég a kimeríthetetlen karakterkészlet. Kezdeném azzal, hogy sikerült olyan faja helyen szállást kukáznunk, ami a buliutcán van épp csak egy utcányira a gyönyörű, Posszeidón szoborral jelölt főtérhez képest. Vasárnap reggeli sétánkat megtisztelte a napsütés, annak ellenére, hogy szállingózó hó ébresztett bennünket. Ebből aztán egészen remek idő kerekedett, szélnek se híre, se hamva, ami csak fokozza a kényelmünket. Gdansk minden sarkon tartogat meglepetéseket, hol egy hatalmas, norvég stílusú tető vet fel bennünk kérdéseket, hol a tökéletes állapotú, északi típusú, színes, egymáshoz nőtt, függöny nélküli házak varázsolnak el. Tetszik na, érdemes volt eljönni ide, ezt egy nap után kijelenthetem. Ha pedig három győzelemmel jutunk tovább innen Wroclawba, akkor megtanulom az alapokat lengyelül és utánajárok az ingatlanáraknak, annyi szent.
A vasárnapi meccseket természetesen néztük, itt két sportcsatornán 0-24-ben mennek kb. a meccsek és elemzések, úgyhogy megnéztük a fehérorosz győzelmet, Rutenka és Pukhouski vezetésével, illetve elképesztő kapusteljesítménnyel, ugyanakkor az izlandi bénázáson sem nagyon lepődtem meg, nem érzem bennük azt a valamit, ami a kiugró eredményhez kell. Nincs meg a védekezés, és ötlet sincs túl sok a gólzsákok rendszerré szervezéséhez. A másik meglepit Norvégia szolgáltatta, bár őket ugyanolyan sötét lónak tartottam előzetesen, mint magunkat, hát itt van, nyertek is a horvátok ellen. Úgyhogy abban a csoportban kurva világ alakult ki, ahogy artmooney megfogalmazta nagyon életszerűen, kár, hogy a mi sorsunk is függ ilyesmiken. De még nem károgunk és számolgatunk, ma egyszerűen csak nyernünk kell. És a majdnem legdöbbenetesebb eredményt tegnapról pedig a meglepően masszív Kiróék tolták a házigizdák ellen, hát majdnem elcseszték a lengyelek, akiknek pedig minden meccsük élet-halál, úgy tűnik valami nagyon nincs rendben. Jó kis Eb. ez már most is, remek meccsekkel, új, fiataloktól érkező jó teljesítményekkel, feltörekvő kisebb csapatokkal, tetszik na, végre végre. Reméljük ma mi is folytatjuk a sort egy csudás eredménnyel.
Ma még jövünk egy autós sportturistával, ide kiérkezők vicces kalandjaival, hehe, és természetesen a meccs előtti rendes LA-vel, vautor megéneklésében.
Délutánra tehát hajrá Magyarország, tirittitiriri, hajrá Magyarország, tirittitiriri.
Ne felejtsétek az ebszeLVény második tipposzlopát kitölteni.