Hosszú idő után jó volt úgy leülni meccset nézni, hogy nem kellett dobolnom a lábammal, vagy az ujjaimmal idegességemben. A dánok elleni gálaest és a japánok elleni magabiztos győzelem után még inkább úgy érzem, hogy pontos választ nem kapunk a Montenegó elleni horrorra. Mindenesetre az egy jó kis sportpszichológiai esettanulmány lesz, az biztos.
Féltem nagyon a japánoktól, főleg a már említett borzalom után, hogy ki-ki meccset kell majd játszanunk velük. Szerencsére a félelmem alaptalan volt, mert Fujiék jól kifáradtak, és minket már nem tudtak meglepni. Meglepően jól reagáltunk a nyitott védekezésükre, és szépen védekeztünk ellenük. Míg a többi ellenfél védekezését a betörésekkel szétszedték, minket nem etettek meg a cseljeikkel és a keresztmozgásokkal. Az első félidőt a szokásos kezdősorral kezdtük, akikkel magabiztosan elhúztunk az ázsiaiaktól, aztán mondhatni a komplett kezdőcsapat lecserélésre került, akikkel egyre jobban fogyott az előny.
A második félidőben újból a kezdősorunk lépett pályára, amivel ismét beállítottunk egy stabil eredményt, és onnantól kezdve nem volt már miért aggódnunk. Sajnos a második vonalból csak Triscsuk tudta felvenni a versenyt, és Planéta is már egész szépen muzsikált, úgy tűnik a dánok elleni siker az ő önbizalmának is jót tett. Nyilván a pályát nem szedte szét, hibák voltak még így is, de mentálisan azt hiszem messze ez volt a legjobb meccse a válogatottban.
Negatívumok szerencsére nem nagyon voltak, NA jól meccselt, hamar észrevette, hogy a második sorunkból kik azok akik a meccs hátralévő részében használhatóak lesznek. Sajnos Bulath semmit nem tudott hozzátenni, nagyon kéne Hornyák Dóra. Erdősi sem győzött meg, úgy tűnik ha Kovacsics pihen, balszélünk, mint olyan teljesen megszűnik, valamit oda is ki kell találnunk, Janurik helyett Korsóst kellett volna vinni (mondanám én Schatzlt is szívesen, de bő keretben sincs).
Összességében jó meccs volt, felszabadult játékosokat láthattunk, és az első félidő sorcseréjét leszámítva nem volt hullámvölgyünk, de a java még csak most jön...
Összegzés a csoportkörről
Emberek, 5 meccsből 4-et (!) hoztunk, ez nagyon jó! Én ebben nem bíztam, úgyhogy számomra eddig egyértelműen pozitív eddig a VB. Az első héten megjártuk a poklot és a fellegek közé is bekukucskáltunk. Most posztonként elemzünk.
Kapusok: Itt hosszú idő után végre nagyon jók vagyunk. Megingás nem volt, nem voltak benyelt labdák, ahogy mázli védések sem, azaz: itt idáig minden rendben, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtunk, talán kis bátorsággal kimondhatom, hogy ez a legerősebb posztunk. Itt egyértelműen a legjobb négyben vagyunk. Én ettő függetlenül úgy érzem, hogy Bíró picit jobb, mint Kiss, így remélem kezdeni is fog majd meccset a későbbiekben.
Szélsők: Konkrétan a szélekről jól termelünk, itt elitben nem vagyunk, de rögtön utánuk jövünk, ami nekem a statisztika alapján egy picit meglepő volt. Ezen a poszton a legpozitívabbb (csalódás) Kovacsicz Mónika, aki eddig kicsi hibával hozta a csoportot, aminek örülök, nem tudom utoljára így mikor játszott, de úgy érzem messzire kellene visszamennünk az időben. Sajnos Bódiról ez már nem mondható el. Igazából furcsa az ő helyzete, mert 1-2 góllal van csak lemaradva társától, de mégis nála látványosan jön ki ez. Ő azon szélsők közé tartozik, aki igényli, hogy egy jó bal kezes lövő legyen mellette (lásd Etoból anno Bulatovic).
Átlövők: Na, itt panasz nem lehet. Kérem szépen, Montenegró után mi lőttük a legtöbb gólt 9 méterről, ami azért tavalyhoz képest - no meg ahhoz, hogy az utóbbi időkben ez hiányposztnak számított -, óriási fejlődés. Bár sokszor felmérgesítem magamat miatta, de az tény, hogy Tomorinak, ha nem megy átlövésből, akkor gólpasszokat osztogat. Zácsik pedig egy tünemény. Sajnos utánuk jön egy szakadék, bár Triscsuk most már kezd belelendülni, Planéta is már mutatott valamit, viszont Bulathot a mentalitása miatt bármennyire is csípem, sajnos nagyon keveset mutat. Nagyon bízom benne, hogy legalább akkora formajavulást hoz a későbbiekben ahogy tavaly, mint mikor a norvégok ellen gálázott.
Irányítók: Itt is elitben vagyunk. Zita az egyértelmű karmestere most a válogatottnak, de szerintem nem mondok újdonságot azzal, hogy Görbiczet sem kell félteni, hisz ő képes arra, hogy feljavítsa magát akár egy mérkőzésen is, egy félidőn belül.
Beállók: Az elején voltak gondok, de szerencsére Piros a dánok ellen óriásit javult, és ma a japánok ellen is voltak szép megmozdulásai. Mayer egy picit elmarad a tavalyi EB forrmájához képest, bár míg előbbi két órát, addig utóbbi annak a felét játszotta csak eddig, de úgy gondolom, hogy ez a poszt is idáig rendben van.
Sajnos a lerohanásainkon van a legtöbb csiszolni valónk, ebben a többi topcsapathoz képest nagyon el vagyunk maradva. Bár ma a szélvész japánok ellen ez jól ment, de ezek sem tiszta lerohanások voltak, valaki az induló ember nyakán mindig volt, de olyan is akadt, hogy továbbpasszolásal sikerült csak azt befejezni. A felkészüléseken és a bajnokságban is ez úgy tűnt Erdősi specialitása, ennek ellenére eddig csak egy gólt sikerült szereznie így. Hogy ebben ő is, meg mi is fejlődjünk, lehet többször kéne nyitottat védekezni, akár vele is, rövid időkre.
Védekezésünk is sokat fejlődött tavaly óta, ez részben Szekeres-Zácsik párosnak köszönhető, ahol utóbbi ebben (is) nagyot fejlődött. 27 labdaszerzésünkből 6-6 áll ő és Zita neve mellett, ezzel a csapatban ebben ők ketten a legjobbak. Sáncolásban viszont nagyon a mezőny végén vagyunk. Összesen 6 (!) blokkolt lövés áll a nevünk mellett, ez borzasztóan kevés, a többi csapat (mondjuk Montenegró is ebben igen gyenge, összesen 4) ennek 4-5-szörösével büszkélkedhet.
Összességében jó csoportot zártunk. Továbbra is esélyesek vagyunk a legjobb négybe kerülésre. Ehhez már csak két meccset kéne hozni, ami kimondva nagyon kevés és nagyon egyszerűnek tűnik, és igazából az is lehet, ha pár helyen még egy picit hozzáteszünk, és védekezésben nem romlunk, elég csak ezt a szintet megtartani és már nyert ügyünk lehet.
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: MKSZ/Kovács Anikó