Először is köszönöm Fincs kollégának, hogy átvállalta a tegnapi posztot. Sajnos lemaradtam a második félidőröl ezért nem vállaltam, de most sikerült pótolnom, úgyhogy pótolom önmagam hiányosságát és jöjjön az én magyar-szerbem.
Kezdésnek (ez már mindig így lesz) a többiekről pár szót:
Múltkor megkaptam, hogy mit izélek itt a Japánoktól, hát azért láthattuk, hogy igen kemény ellenfelek, és a 3+3-as védekezésüktől azért picit félek, mert emlékeim szerint ilyet a bajnokságban nagyon nem játszik senki, így én egyelőre nem tudom, hogy a játékosaink, hogy fognak erre reagálni. Annak meg végképp nem örülök, hogy pont az utolsó csoportmeccsünkre kaptuk őket az egyeneskiesés előtt, mert szerintem nem feltétlenül tesz majd jót egy futkosós meccs a nyolcaddöntőre. Montenegró meg továbbra is Bulatovicból él, már várom a holnapot, holnaptól kezdődik az igazi VB.
A többi mérkőzés elég egyértelmű volt, bár a svéd-lengyel meccs eredménye mindenképp meglepő. A gólok száma és a minimális egy gólos különbség is. Ezt a meccset látni kell ahhoz, hogy csak egy egyszerű macska-egér játékot űzött-e egymással a két csapat, vagy tényleg rangadónak szánták.
Magyarország-Szerbia
A mérkőzés meglepően jól, sőt zseniálisan indult. Tomori-shownak lehettünk tanúi, ahogy Artmooney kolléga fogalmazott: „Hét perc alatt többet mutatott, mint az Etoban”. Csak úgy szórta a bombákat, és aminek külön örülök, hogy 1-2 betörését leszámítva mindegyiket felugrásból. Bár az elején féltem, és nagyon úgy látszott, hogy a szokásos, első félidő első 15 percét jól megnyomja, a többit meg majd valaki más oldja meg effektus lesz, de aztán nem, a végjátékban még hármat rápakolt és ezzel meg is lőtte a tízet. Védekezésben (szerintem) még jobban is tolta. Átlövő játékunk volt rendesen, mert Zácsik is 7 góllal hozzátett az eredményhez. (Kicsit dicsekedjünk és büszkélkedjünk: jelenleg vezetjük a 9 méterről lőtt gólok listáját). Zácsik nagyon jól szerepelt kettesként, a hármasainknak nagy segítség, hogyha Piroska van fent, akkor nem kell még helyette is védekezniük. Reggel megnéztem a Deli Ritával készült interjút a Digin, ahol szerinte remekül védekeztünk nyitottat. Én, kifejezetten olyan védekezést ami nálam nyitott, csak a mérkőzés elején játszottunk, és ott is csak akkor mikor Piroska bent ragadt, Zácsik és Tomori volt a két hármas, a szaggatottnál fogadták az ellenfelet, és ott is maradtak, és jól is működött, Zácsiknak lehet úgy kéne hármast védekezni, hogy zavaró legyen. A védekezésünk az eddigi VB alapján úgy jellemezhető, hogy jóval nyitottabb mint tavaly, sok kilépéssel akár a szaggatottig is, amolyan széthúzottabb hatos, ami egészen szimpatikus. A félidő végén elfáradtunk, ennek volt köszönhető a magabiztos vezetés fogyása, de a szünetben sikerült valamicskét regenerálódni. A védekezésünk óriásit javult tavalyhoz képest azzal, hogy Szekeres újra kerettag, és mikor Triscsuk-Szekeres-Tomori hármas újra összeállt a szerbek támadása megakadt, és ezzel sikerült a végére magabiztos előnyt szerezni és azzal megnyerni a meccset.
Voltak azért negatívumai is a mérkőzésnek. Az egyik a kevés csere. Tomori 57, Kovacsics 53, Szucsánszki 51, Zácsik 47 percet játszott ami rengeteg, ne zsigereljük már most ki őket a második meccsen. Erdősi állítólag 10 percet, Planéta másfelet játszott, nem tudom hol voltak a pályán, de viccen kívül, egyszer sem vettem őket észre. Továbbá; nincs védekezésben beállósunk. Azért nem védekező beállóval VB-re menni nekem nagy luxus, és hát lássuk be, támadás-védekezésről a beállót a legnagyobb macera csereberélni. A második félidő elején nagyon lassú játékot mutattunk, amit a szerbek szépen elkezdtek kilépésekkel tördelni, aminek az lett a vége, hogy elkezdtünk falramászós kézit játszani, amitől én csak azért őrülök meg, mert ha tudunk 9-ről tüzelni akkor miért megyünk be verekedni? Továbbá mivel nem a gyors lábunkról voltunk sosem híresek, ezért a falramászósdinál könnyen leütköznek minket, amikből indítások lesznek. És, ha már indítások; döbbenetes, hogy Kovacsicson kívül senki nem ér vissza időben és méteres előnyeik vannak az ellenfél induló játékosainak. Ezt igazából sosem tudtam női válogatottnál eldönteni, hogy ennek feljavítása pszichológia vagy már hozott technikai képzettségen múlik? Csak mert indulni meg érdekes módon, ha nem is sokat, de többször tudunk, mint visszaérni.
Jó meccs volt ez, nagyon sok pozitívummal, és eddig szépen cáfolnak ránk a lányaink, és mintha a szakmai stáb is elindult volna egy jó irányba, de még nagyon-nagyon messze a vége. Most Montenegró ellen próbáljunk meg nyerni, vagy pontot hozni, továbbá hideg fejjel pályára menni, mert a balkáni trollok biztos, hogy Tomorit kikezdik, Zácsik vállára meg utazni fognak, úgyhogy a játékosaink épségéért én spec jobban aggódom, mint az eredményért.
HAJRÁ MAGYAROK!!!
Fotó: MKSZ/Kovács Anikó