Parádés kezdés után, komoly hullámvölggyel, viszont magabiztos zárással sikerült behúzni a második győzelmünket a dániai világbajnokságon. Szerbia a tegnapi meglepetés döntetlen után- szerencsére -nem borította a papírformát de hatalmas küzdelemre kényszerített minket. Ez viszont a későbbiekben még visszaüthet de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk az elejétől az eseményeket.
Az első félidő álomszerűen indult, szinte pillanatok alatt sikerült ellépni a szerbektől, és a félidő közepéig építeni ezt az előnyt. A támadások pörgősek voltak, és tudatosnak tűntek. Artmooney kollega úgy látta, egyéni megoldásokra építünk, nekem sokkal inkább úgy tűnt, az átlövők tudatos erőltetése volt a taktika, illetve az, hogy mindenki a felső sarkot célozza. Ezek a lövések szépen be is mentek szerencsére, Tomori hatalmas kedvvel játszott, a szélekről is jött egy-két gól, Zácsik pedig egy rossz lövés után szépen bombázgatott. A védekezés viszont annyira nem tudott felpörögni, mint amennyire kellett volna, és bár Tomori- Szekeres kettős jól működött, a fürgébb lábú szerbek sokszor megtalálták a réseket. Ennek ellenére a 22. perc környékén már 7 góllal vezetett a csapat és semmi nem utalt összeomlásra. Igen ám, azonban ez női kézilabda, ahol minden megváltozhat 1 támadás alatt is akár.
Nos itt is valami ilyesmi történt. Görbicz nem tudott jól beszállni a meccsbe Zizi helyén, és az addig jól működő átlövések sem ültek annyira. Tomori nagyon kemény, sokszor igen durva védekezést kapott, ezért Zácsik kellett vállalkozzon, aki nagy hibaszázalékkal lőtt a meccsnek ezen szakaszában, és a kipattanókból egy Mayer gólt leszámítva visszakapaszkodtak a szerbek, a magabiztos hét gólos előnyből a félidőben csak kettő gól maradt meg, az állás 18-16 volt a javunkra. Külön érdekesség, hogy Kiss Éva nem védett rosszul, olyan 33% körül volt, ami jelzi, hogy a védelem nagyon lagymatag módon működött, Zácsik mellett sajnos rendszeresen megtalálták a réseket.
A második félidőre érkezett Bíró Blanka aki jó cserének bizonyult, és egy kicsit keményebb védekezés, ami ha rövid távon nem is eredményezett akkora sikert (bár klasszisokkal jobbak lettünk mint az első félidőben) hosszú távon meglett az eredménye. Bár a játékvezető sporttársak mindent megtettek, hogy a teljesen logikátlan fújásaikkal tönkretegyék a meccset, szerencsére nem zavarodtunk meg, és szépen újra felépítettük magunkat. Ha jól emlékszem, bár szoros volt sokszor az állás, a szerbeknek egyszer sem sikerült egyenlíteniük, az 50. perctől pedig sikerült szépen, fokozatosan a fáradó szerb csapatot bedarálni. Jelzésértékű, hogy erre az időszakra esett Zácsik cseréje, aki bár addig nagyot játszott az utolsó 10 percre teljesen kifingott. Elek Gabi is megjegyezte, hogy már legalább három támadással korábban le kellett volna kapni. A meglepetés az volt, hogy a helyére Tomori érkezett, akit pedig a jobblövő poszton Triscsuk váltott, aki nem játszik rendszeresen ezen a poszton, bár ma amit ott hozzá kellett tenni, azt megtette.
Itt viszont felmerült bennem pár kérdés. Ha nem bízom Planétában éles helyzetben - joggal egyébként, mert használhatatlan - akkor miért nem raktam be a keretbe Hornyák Dodót, aki ezen a poszton játszik a Fradiban, és még Benito is elismerte, hogy hasznosan és jól. Elnézést, nekem ez a Vb-n nagy vesszőparipám lesz végig, be kell valljam nagyon odavagyok azért ahogy ő felépítette magát az ETO után, és most nagy szükség lett volna rá. Főleg úgy, hogy a másik oldalra is inkább átvezéreltem Tomorit, és nem játszattam Bulathot. Tomorit viszont most nagy dicséret illeti, mert a végjátékban a meccslabdáknál abszolút nyerő ember volt. Elsőre kilőtte a pipát, majd adott egy szenzációs bejátszást Pirinek (aki szintén pazar eddig), majd kiharcolt egy hetest, amit Zizi belőtt. Akinek annyira megjött a kedve, hogy még vert kettőt távolról és Triscsuk is hozzátett egyet, miközben Bíró Blani védett párat, így a végén egy 32-26-os győzelemnek örülhettünk a teljesen kimerült Szerbek ellen. Fontos itt kiemelni, hogy a sorsolás bizony ebben az esetben kedvezett nekünk, hiszen a bemelegítő bulimeccs Tunézia után sikerült kihasználni azt, hogy a szerbek sokkal többet kellett beleadjanak tegnap abba a pontszerzésbe.
Győzelem megvan, akkor miért is vagyok elégedetlen. Nézzük pontokba szedve a feketepontokat:
1. Mindig azzal jövünk, hogy mi nem egysoros hanem 10000 soros csapat vagyunk. Akkor viszont nem ártana cserélni, mert az alapjátékosok nagyon ki fognak merülni a csoportkör végére.
2. Két teljesen felesleges ember van a csapatban, Bulath és Planéta személyében. Bulath mondjuk minden világversenyen játszik egy jó meccset, sajnos ezt Szimóban nem látjuk.
3. Ha minden rossz megmozdulás után lehozom a cserejátékosokat, akkor nem lesz önbizalmuk, hagyjuk őket is fent pár percet, lendüljenek bele.
4. A lerohanásokkal képtelenek vagyunk visszaérni, és nem lesz ám mindig ilyen magas a lövőhatékonyságunk.
Viszont, hogy ne zárjuk keserű szájízzel egy győzelem után a posztot, nézzünk néhány pozitívumot is, azaz a piros pontokat:
1. Tomori elképesztő jó. Kedve is van, vállalkozik is, meccsdöntő tényező és ilyet szerintem évek óta nem láttunk tőle, még a Fradiban sem. Tuti nem lesz így az összes meccsen, de azért ez a későbbiekben fontos lehet.
2. A kapuban eddig hozzuk a jó teljesítményt, ez kelleni fog.
3. Ha rendesen koncentrálunk, mint a második félidőben, akkor egész jó a védekezésünk, bár a gyors lábú Japánok és Dánok ellen ennél is több fog kelleni, de meg lehet majd oldani.
4. Görbe még nem játszott nagyot, viszont tuti fog ő még domborítani nehéz pillanatokban.
Egyelőre 2/2, kedden viszont már rangadó jön, szóval most pihi, aztán Hajrá Magyarok! Képek innen