Nos, a magyar vs szerb pólómeccsel gyakorlatilag egyidőben kezdődött meg a világ első magyar vs olasz Eb-kézimeccse, és miután ma már volt egy portugál vs Kiróék döntetlen, azért kicsit beharaptam a szám szélét a kezdésre. Az olaszok meg is szerezték a vezetést gyorsan, de mondjuk ez nem annyira zavarta össze Palasicsot, aki ismét igen remek formában kezdett. Nagyon helyesen. Az olaszokon ugyan én tényleg tök gyorsan észleltem a komolyodó szándékot, ami a kézilabdázást illeti, azonban amikor megfelelő lendülettel járattuk a labdát támadásban, sok esélyük nem volt arra, hogy kivédekezzenek bármit.
Viszont vétettünk gyermeteg hibákat is, így az első negyedórában a nyakunkon lógtak a digók, aztán RostaMájki által kiharcolt hetessel, majd Bóka szélsőgóljaival egyszercsak sikeresen megpattantunk, sebességet váltottunk és egy 4:0-ás roham után sokkal jobb volt ránézni a kijelzőre. Eközben Belgrádban a magyar pólósok is vezettek a szerbek ellen. Sipi érzékeny területre kapott faultja láttán még én is felszisszentem, de aztán gyorsan lerázta magáról. Viszont újra ledadogtunk pár támadást, konkrétan hármat, így továbbra is lőtávon belül sompolyogtak mögöttünk a digók. Nagy amplitudón mozogtunk, ami a teljesítményünket illette, Chema bele is cserélt, és bár Ónodi-Jánoskúti pl. góllal mutatkozott be, Hanusznál mintha rendszeresen megakadtak volna a támadásaink.
Nagyon kézilabdaszerűt játszanak már bizony ezek az olaszok, és szemfülesek is sajna, legalábbis a kipattanóikat rendre nekik sikerült begyűjteniük, amire kifejezetten idegbe tudok kerülni pillanatok alatt. Meg a kihagyott hetes/kipattanó kombóra is, de mindegy. Nem szabad megengedni, hogy keresnivalójuk legyen az olaszoknak ezen a meccsen. Imre a dupla heteshiba után egy 1000%-os ziccert is felső vasra csattintott, hát nemigaaaz. Iksz körüli állásnál megyünk bele a szünetet megelőző 5 percbe, de sajnos a labdaszerzést sem sikerült belemenéses hiba nélkül végigvinnünk, ami azért óriási blama. És ráadásul nem csak egy kékmezes ért vissza velünk, hanem szinte mind.
Valóban elég belemenés-gyanúsan támadnak egyébként rendszeresen az olaszok, Bodó orrának lekönyökölésében nyilván nem konkrét szándékot láttam, de szerintem nem szabályos technika az otthagyott könyök beugrásnál, és a digók komolyan alkalmazzák ezt, akár már 9 méter környékéről. Hát nem kell kitennünk a büszkeségfalra ezt a félidőt, de nagyon bízom abban, hogy megnyugszunk, kicsit elkezdünk futni, ha kell, akkor tolják végig a kezdők ezt a félidőt, akkor sem lesz ám semmi baj, senkivel, de mentálisan elég fontos volna egy épkézláb győzelem. 13:14-re mentünk a félidőben.
A másodikat sem kezdtük jobban, két labdaeladással, egy vizsgált szituval, ami majdnem fejet ért, de csak kétperc lett RostaMájkinak, majd Fazekas szerzett gyorsan labdát és vitte végig végre, majd Bóka góljával ismét kétgólosra nyúlt az előnyünk. Muszáj lenne futnunk kicsit. Védekeznünk és abból futnunk, mert azt tudjuk talán a legstabilabban. És mert várhatóan abban jobban elfáradnának az olaszok, mint ebbe a felállt fal elleni kóválygásba, amit túl sokáig hagyunk nekik. Imre Bence megúszásával 3 gólos előnyre tettünk szert, nem volt ilyen nagy különbség már elég régóta. Sőt, egy jó védekezés után ugyan lerohanni nem tudtunk, de egy felállt fal elleni, remek ütemes húzással Imre Bencéhez került a labda, és visszaállítottuk a négygólos különbséget.
Mondjuk sokáig nem tartottuk meg, hetessel jöhettek és nem hibáztak bele. Rosta Miki abszolút bravúros labdaösszeszedése utáni büntetővel mégis visszaállt a négy gól, amilyen furcsa, hullámzó és kicsit zsákbameccs ez, én csak azt várom, hogy legyen már vége, és nyerjünk valamennyivel, lassan bármennyivel. Talán most átszakadt valami és elkezdtünk elnyúlni elsősorban FazekasGeri és RostaMájki vezetésével, kellene valami értékelhető kapu egy jó, futós hajrához, én biztos becserélném Bartuczot, mert Kristóf nem tudott sokat hozzátenni sajnos a második félidőben. Közben jött ő is, de védéseink így sem lettek, kifejezetten sok gólt kaptunk balszélről, amivel visszajött Olaszország a szó szoros értelmében a nyakunkra.
Hát nem szerettem volna izgulni ezen a meccsen, hogy őszinte legyek.
Aztán jöttek ezzel a négyátlövős betöréses taktikai variációval, erről beszélt Sipi korábban, hogy a bundásban már sok csapat előveszi, és amit az olaszok meg is oldottak szépen, de Bartucz végrevégrevégre megfogott egy ziccert, úristen, nagyon kellett. Nekem azért furcsa ez a beálló nélküli kamikázekézilabda, ráadásul olyan sokan vannak úgy egymás mellett, nem-e? Nem zavaró, hogy elveszik egymástól a szélességet? Furcsa, mindenesetre. Bartucz Laci szépen megérkezett a tornára, jesszusom, mennyire kellett, azért így más ám az egész, ha van néhány védés hátul, Ilic Zorán vette is a bátorságot egy átlövésgólhoz, na végre. Először 5 gól a különbség, de még mindig úgy érzem, hogy ennek a meccsnek sosem lesz vége.
Továbbra is abszolút támadásgyanús az a feltett kézzel falba rohanás, amit csinálnak az olasz fiúk, nem tudom, ezzel mit kellene kezdenünk, leginkább azt, amit az elmúlt percekben, hogy beengedjük őket egyes-kettes között és BartuczLaci meg véd. Egyszerű játék ez. Hat perccel a vége előtt hatgólos vezetés, most kéne közétenni még gyorsan néhányat, hogy ne legyenek kérdések. Számomra kicsit váratlanul nehéz meccs volt ez, magunkat taszítottuk többször mélyre, de magunk is rángattuk fel magunkat a felszínre, Imre Bence például óriási hullámzott, de tényleg mindenki nagyon akart, ezt nem vehetjük el tőlük, annyi szent. Bartucz Laci utolsó negyedórája rettentően kellett ehhez, a vége 32:26 lett ide.
Nem volt szép meccs, igazából a lengyelek elleni sem, de túl vagyunk rajtuk, és két forduló után már fix, hogy megyünk Malmöbe, a középdöntőbe. És igazából ez a lényeg. Kedden Izlanddal mérkőzünk, ellenük össze kell szedni a lábakat, az agyakat, a védekezést, a védéseket, az arcot, de bízom benne, hogy arra a meccsre is rendesen felkészültünk, és ahogy az egy Izland vs Magyarországon többnyire lenni szokott, szoros, egyenrangú mérkőzés lesz.
Vagy ha nem szoros, akkor nekünk, hehe.
Hajrá mogyorók!