Nagy különbségű mérkőzésekkel kezdődött a vébé, az eddigi egyetlen szoros meccs a cseh vs svájci volt (17:17), kicsit sajnáltam, hogy ehelyett Guinea szenvedését követhettük nyomon, jó, persze, ők a csoportellenfeleink, de nem bírom ezt. Nagyon rossz lehet Guinea ellen játszani, egyébként, megsérülni egy ilyen meccsen pedig egyenesen tragédia, vébé szinten semmi értelme a bővítésnek, ha nem Európából bővítünk.
Kiro cuki volt, szokás szerint, már a tavalyi Eb-felvezetésében írtam, hogy olyan szürreális dolog zsenge éveink játékossztárjait már-már rutinos edzőként látni, de hát Chema ugyanez a sztori, lassan megszokjuk. Ezt is. Két zseni ül tehát a padon, és mindkettő személyes nagy kedvencem volt, mindkettő roppant intelligens, bátor, optimista, tök jó dolgokat mondanak, egyszerűen jó rájuk nézni és hallgatni őket. Itt az új edző-generáció! És még szépek is.
Bartucz Laci és Pedro maradt ki a keretből, egyelőre, Ancsin Gabi, Hanusz Goni pedig a meccskeretből maradt ki, de kinn vannak, ötöt lehet majd cserélni, ahogy Chemát ismerem, lesz is jövés-menés, nem fog bennmaradni a lehetőség. Rohadt sok macedón és némi magyar, hátigen, ők is járkálnak, és látszik, hogy tetszik nekik Kiro koncepciója, mert azért ilyen sokan anélkül nem mennének még Varasdra sem.
Bízom magunkban, jobbak vagyunk, csak ne izguljuk magunkat össze, pls! Ilic Zorán okos átlövéseivel mi szereztük meg a vezetést, Mikler kezdett a kapuban, ahogy gondoltam, Fazekas Geri irányítóban, Szita Zotyi, Bóka, Bánhidi és ImreBence a támadó felállásunk, Sipi és Liget jönnek védekezni, ergo bízunk abban, hogy a sárgák nem fognak annyira ránk rohanni, hogy ne tudjunk cserélni majd. Egészen remek védekezéseket produkáltunk az első percekben, és abból könnyen kerültünk helyzetbe, illetve Zoki jól vette észre a réseket. 10. percben hallottuk először a hangunkat, de akkor szépen, 5:4 ide, de megakadtunk kicsit a kezdeti lendületből, és Kuzmanovski ki is egyenlített.
Miklernek szerintem még nem volt védése, pedig nagyon kéne már, mert Mitrevski viszont feléledt a macedón kapuban, és tudjuk jól, hogy az ránk nézve különösen veszélyes. Kérhetnénk tán időt, mert Kiro nagyon szépen felrakta ezt a bennünket rohadtul megzavaró, kicsit eltolt, zavarós védelmét, valamit lépnünk kellene rá, mielőtt átrohannak rajtunk. Nagyon remélem, hogy nem ezen az öt percen fog múlni semmi a végén, mert pillanatok alatt megfordították a meccset, 15. percben 6:9. Jesszusom.
Chema időt kért, remélem nem későn, mert ez az 1:8 kb 8 perc alatt elég dühítő. Jött Palasics, Lékai, Bodó és Ónódi, és hát Bodó feladása Imrének kicsit visszaadta a reményt, el is csendesültek egy pillanatra a hangos macedónok. A védekezés is kicsit felkeményedett ugyan, de mivel Palasics első védése (a 19. percben!!!) kipattant, ismét ők jöhettek, hetessel méghozzá. Kristóf remélhetőleg most belelendül, mert kiütötte Serafimov hetesét, na végre. Következő támadásban pedig balszélről fog ziccert, ami után Lékai talált be Mitrevskinek, kicsivel közelebb kerültünk ismét, de ekkor Sipos ellen ítéltek támadásban, plusz gyorsan ki is szórták hátulról, jajjj.
A védekezésünk sajnos átjáróház lett, Kuzmanovski és a fiatalkák túl könnyen dobálják a gólokat, emiatt pedig megzavarodott a komplett támadójátékunk is, elveszett a lendület és a magabiztosság, teljesen esetleges és ütemtelen a labdajáratásunk. Ezen muszáj változtatni, ha nyerni akarunk ma. Tudtam, hogy nehéz meccs lesz, csak nem sejtettem, hogy ennyire. Egyébként de, azt is sejtettem. Le kell higgadni, nem felülni a provokációknak, és megtalálni a védekezésben a távolságokat, felvállalni a faultokat. Dicséretes, ahogy visszajöttünk egészen mélyről, de még mindig nem vezetünk, viszont a 7a6 ellenijük első támadásából kiegyenlítettünk, a következőt viszont sajnos melléejtettük.
14:14 a félidő, jó kezdés után erős visszaesést produkáltunk, illetve hát Kiro ott rendezte a sorait, amibe mi zavarodtunk bele, amit érzésem szerint kicsit későn reagáltunk le időkéréssel és a cserékkel, de aztán összekapartuk magunkat, és kiegyenlítettünk. Kemény első félidő volt, lesz itt még kumite. Csak nyugodjunk szépen meg.
Pala kivételével visszajött a kezdő, és nagyon koncentráltunk, hogy kivédekezzük az első támadásukat, ami végre sikerült is, Ilic Zorán pedig egy továbbra is kicsit gyöszös támadásból, de betalált, ezzel végre visszavettük a vezetést. Hogy aztán Geri eladja a következő támadásunkban, így pedig tiszavirág életű örülnivalónk akadt mindössze. Gyerünk srácok, ez egy baromi fontos meccs, nem szabad elkövetnünk a tipikus hibáinkat, muszáj átlépnünk végre saját árnyékunkon és megnyerni ezt az átkozott első meccset. Jó, tudom, tavaly is megynertük végül, annyira, mint akkor legalább nem játszunk rosszul, kapaszkodjunk ebbe!
És akkor kapunk egy teljesen potyagólt, ami begurult Palasicsról. A kutyafáját nekijje. Egyébként Kiroban ennyi tüzet játékos korában összesen nem láttunk, kifejezetten halvérű, idegesítően nyugodt játékos volt, vonal mellett ennek a szöges ellentétét produkálja. Imádom. És milyen érdekes az is, hogy Chema pedig pont ellentétesre változott, ő volt minden balhé központja, a tornádó szeme játékosként, ehhez képest edzőként ultranyugodt csávó. Mik vannak, mi?
Jajjj, SzutaZotyi dobott egy szép gólt, majd odalegyintett teljesen feleslegesen, pirosat érően, édesistenem. A macedón persze gurul 6-ot, nagy kínok között fetrengve, jesszusom. Aztán közvetlen ezután óriásit védekeztünk, de mvel pillanatok alatt eladjuk a labdát, semmit nem ért, a következő támadásban pedig Imre Bence csűrte Mitrevski fejére zavargás nélkül, két perc, hát basszus. Nem tudom, mit akar üzenni az univerzum, egyik kezével ad, majd másikkal azonnal sallert oszt.
Bánhidit abszolút eltakarják, mi pedig nem értem, miért erőltetjük befelé a labdát, amikor az átlövések olyan szépen mennek a nyugodt időszakokban. Miért nem cseréljük le BB-t, hol van RostaMájki? Sajnos Gerinek sem megy ma egyáltalán, abszolút olvassák a szándékait, Lékai most sokkal jobban tud ott középen kígyózni. Na, ezt mondom, átlövések. ÁTLÖVÉSEK!!! Mitrevski sokkal jobban fogja a ziccereket, mint az átlövéseket, ezt észre kellene vennünk. Bodó észrevette, most már valahogyan át kéne vennünk a vezetést, na, például így. Krakovszki első góljával hosszú idő után ismét vezetünk, nagyszerű, 23:22, 50. perc.
Kicsit mintha fáradnának, vagy csak én látom bele, de meglassultak a passzaik, most kellene kicsit rápakolnunk erre, de sajnos Liget lábbal véd, tehát minden lehetséges módon megnehezítjük saját dolgunkat, de tudjuk, hogy nekünk Mohács kell, hát akkor nesze, itt van, csak oldjuk meg a végén valahogy! Nehéz meccset vártam, de piros lappal pl. nem számoltam, és azt meg külön nem értem, hogy BB orcánvágása akkor miért nem piros ugyanúgy, plusz hogy ott mit reklamáltak a macedónok, és miért nem videózták legalább.
Fúúú, de nem volt kedvem ehhez az első meccshez, hogy miért nem tudunk mi egy tingi-langival kezdeni, és miért nem tudjuk átlépni saját árnyékunkat végre ezekkel az elsőkkel? Ez mondjuk fáj, de nagyon. És talán benn is hagytunk egy időkérést, amire szintén allergiás vagyok. Írtam, hogy nehogy rámenjen a meccs arra az első félidős 1:8-ra, ahol nem kértük ki időben az időnket, hát egy pontunk ráment, annyi szent. Liget utolsó góljával döntetlenre mentettük ezt az átkozott meccset, egyébként talán ez az igazságos eredmény ezen a meccsen, csak hát, én nem tudok most örülni ennek. Bocs, majd holnap lehet, hogy fogok tudni, de most még nem. 27:27 a vége, Kuzmanovski a meccs legjobbja, ezek a tények. Annak azért örüljünk, hogy meg tudtuk menteni azt az egy pontot, mert ahhoz mentális erő kellett. Többször álltunk fel, egyenlítettünk ki és vettük át a vezetést, majd adtuk vissza, nem roppantunk bele, és ez az, amit vinnünk kell.
#hajrámogyorók!