Tizenkilenc alkalommal találkozott hivatalos keretek között a két együttes, abból 13 nem nekünk volt boldog, de a statok arra vannak, hogy javítsuk őket, nem igaz? Biztató része is van a dolognak, EHF EURO rendezvényen eddig összesen 3x találkoztunk, 1ide, 1oda és 1egál született, szóval innen nézve ez a verseny eléggé kiegyenlített.
Mi már túl vagyunk az ötperces szomorkodáson, nagy ziccert hagytunk ki, hogy igazából mekkorát, az a laikusok számára kb. akkor derülhetett ki, amikor Chema - a maga optimista módján - letolta azokat a nyilatkozatokat, hogy nincs még veszve az elődöntő. Sem. És ez egyébként abszolút igaz. Nem fogok számolgatásba bocsátkozni még, az én véleményem ezügyben az, hogy meg kell nyerni a hátralévő meccsekből, amennyit csak lehet, és meglátjuk, mire lesz elég. Chema elcseszte az osztrákokat, ez tény, eltutizta, gondolta, megoldják ezt a kifingatott rutinosok, miközben kb. mindenki a cseréket várta már, de abban viszont igaza van, hogy nincs még veszve semmi sem.
A helyzet az, hogy olyan szinten szoros a mezőny, annyira egyben van mindenki, hogy itt tényleg _bármi_ lehet, bármelyik meccsen. A tegnapi dán vs svéden például gyorsan kiderült, hogy a dánok sem magaslanak ki annyira, és most nem a cseh páros meccsvégi balfaszkodására gondolok, amit az EHF-nek is fél nap volt megfejteni, hanem hogy mennyire magukra engedték újra a svédeket a végjátékra. A franciák sem verhetetlenek, én úgy látom, hogy most senki sem az. A védelmek sokkal stabilabbak, mint amit mostanában megszokhattunk akár januárban, akár a BL-ben, ehhez igazodnak a nagyszerű kapusteljesítmények, a kevesebb gólos meccsek pedig jellemzően kiélezettebbek.
Nagyon nekem való egy világverseny ez, messze a kedvencem az elmúlt 15, 20 évből, mióta nézem és járom az ilyeneket, vissza is kell mennem.
Na de, a horvátok. Nincs sok meglepetés ebben a csapatban, a spanyolok kiesése pedig beárazta azt a tízgólos győzelmet is, amin PdV 3,65%-kal bírt védeni, kb., mint a macskám, ha kapuba állítanám. Persze egészen kemény védelemmel, kiemelkedő játékszervezéssel és brutális átlövésekkel jutottak idáig el a horvátok, nem őket próbálom kicsinyíteni, de ijedtségre semmi okunk. Nincs nyomás sem rajtunk, ez legyen világos, illetve hát most Chemán van némi súly, neki kell visszatalálnia az osztrákok előtti meccseléshez, mert hiába Lékaizik a kórus, nem ő cseréli le vagy fel magát, és nem is dolga ezen gondolkodni.
Chema viszont fel fogja szívni magát, ez a nyilatkozataiból nekem világos, ha pedig így lesz, és ma ismét a kicsikkel is számolunk, úgy okozhatunk meglepit. A horvátoknál Cindric és Karacic közbelövéseire nagyon kell figyelni, jó lenne, ha valamelyik kapusunk ismét ihletett formában védene, ha Ancsin ezt a meccset is úgy kezdené, ahogy az eddigieket, és most vissza is lehetne hozni a pihenője után esetleg, Imre alapemberré játszotta magát, Rostának is több idő kell, és a Fazekas/Hanusz duó is bőven rászolgált a több játékpercre, de szerintem ezt világosan tudja a szövetségi kapitány. És meg is fogja cselekedni azt, amit meg kell. Ennek megfelelően, a müncheni önbizalommal és hittel felvértezve álljunk ma ki, és játsszunk egy jót, ha kérhetem!
Hajrá mogyorók!