Trakotoros sztrájk ide vagy oda, mint kés a vajon, úgy siklottunk be Münchenbe, péntek délután, szavunk nem lehet, tényleg, nagyon sima út volt, de azért jó volt megérkezni. Ugyan érzésre sok magyarral találkoztunk az egyébként abszolút csodás Olympiahalle felé vezető úton és a környéken, de a helyszínt gyakorlatilag elfoglata Izland. De komolyan. Én ennyi izlandit Izlandon sem láttam, pedig nemrég jártam ott. A mi meccsünkre gyakorlatilag háromnegyed házzá silányult a lelátó, és bár letömörültek a szurkolni akarók a pálya tövébe, mégis sokkal halkabb lett a Halle. Több magyarra számítottam, na, maradjunk annyiban.
Palasics kezdett a kapuban, gyorsan kapott is két nagyobb gólt, de rendre válaszultunk rá, és egyszer csak egy lövésbe szépen belekapott. Borozan lövéseire ugyan nem nagyon tudtunk reagálni, de az első percek gólváltásai után összeállni látszódott a kémia a fal és a kapus között, támadásban pedig rendre megtaláltuk a helyet vagy a beállóhoz - hetes -, vagy a betörésre jobb2 környékén, így az első 10 perc végére nálunk volt a tempó és az előny is. (7:5) Sola időt is kért.
Támadásban a Bóka-Szita-Lékai-Ancsin-Krakovszki-Bánhidi tengely egészen jól muzsikált, megilletődve senki sem volt, de a tipikus, első meccses tipródás, bénázás, tapogatózás mindkét félnél abszolút tetten érhető volt. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, amikor az első komolyabb védekezést produkáltuk - két sánc, majd kifelé szabad - jó ez, nem kell rohannunk sehova, csak legyünk hátul stabilak. Az előző meccsen egyértelműe komolyabb volt a hangulat sajna, ezt azért kicsit morcosan veszem tudomásul. De legyen a miénk simább, mint a szerb vs izland, és akkor megbocsájtok magunknak.
Lékai vette kezébe a tempó diktálását, 4 góljával (2 hetes) egyértelműen magára vállalta a vezért, betört, kintről is vállalkozott, így is kell ezt, na, és igen, ebbe bele is hibázik olykor, ha már eldönti, hogy ilyet tol, volt is szar megmozdulása mellette. Palasics hetesvédéssel jelentkezett a 20. percben, ekkorra stabilizáltuk a kétgólos előnyt, de aztán pont az előbb említett Máté labdaeladásából indulhatott Montenegró, és ismét büntetőhöz jutottak.
Ilyen ez a kézilabda, két gól, nem gól.
El kéne mennünk valahogy belátható távon kívülre, 3-5 gól már elég megynugtató lehetne, de nem igazán találjuk hozzá a kulcsembert. Nem szép a meccs, nem is gyors, de ha nyerünk, nekem mindegy lesz most. Bánhidi elképesztően technikás megoldását visszafújták sajnos, de a következőt beverte, és emberelőnybe is kerültünk hirtelen, ezt jó lenne kihasználni most. De sajnos nem tudtuk. Sőt.
És bár egész végig tartottuk a két-három gólos előnyt, de a végjátékban két hiba után egy pillanat alatt kiegyenlített Montenegró. Na bumm. Erről beszéltem. A félidő 14:14, egy pillanat alatt ment a levesbe a háromgólos előnyünk. Sokkal okosabban kell ezt csinálnunk, főleg a szerb vs izlandi döntetlen fényében.
A második félidőben feltámadt a hangunk, elkezdett mocorogni a magyar színű lelátó, és Máthé Dominik is pályára került, be is köszönt egy lövéssel, majd a következő támadásban simán eladta a labdát, de szerencsére a montenegróiak is elhagyták indulás közben a labdát, úgyhogy ismét két góllal mehettünk, és mentünk is. De a sportág szépségeit továbbra sem találhattuk meg ebben a meccsben.
Na mindegy.
Bánhidi góljával háromra növeltük az előnyünket ismét, most kell okosnak lenni, Vlado Sola gyorsan időt is kért, nem csodálom. Sajna góllal fejezték be a támadást. És profitáltak is belőle a következő percekben, illetve hát éltek a hibáinkból rendesen. Máthé Dominikkal nem igazán tudom, mi lehet, árnyéka önmagának, az hagyján, hogy AncsinGabi jogosan szorítja ki a kezdőból, de hogy megijed 7 méteren egy lövőhelyzettől, hát az mi?
És mi ez a 7:5 elleni try? Amit 2x is sikerült elbasznunk? Ezt nem értem pontosan, biztos van rá magyarázat, de ezmijez? Emberelőnyben hozunk le kapust? WTF? Aztán ezután is olyan dolgok történtek, hogy csak kapkodtuk a fejünket, miközben nem értettünk semmit. Volt egy 5 perc, amikor mintha mindenki begombázott volna, vagy nem tudom, és ennek az őrületnek egy csúnya boka lett a vége, amihez szerencsére semmi közünk nem volt.
Tovább folytatódot ez a rohadt ronda, de végig szoros küzdelem, ami nem lesz oktatófolm soha, sehol, sőt, de mégis meg kellene nyernünk. Palasics egyértelműen a legjobbunk, és ez mindenképpen jó, de mondjuk nem nehéz kimagaslani ezekből a teljesítményekből, az is világos. Továbbra is vezetünk ugyan egy sovánka góllal, de olyan törékeny ez az előny, mint egy unikornispuki.
50. percben Rosta lőtt hetesből gólt, amit kisFazék termelt meg amúgy szépen, épp ideje volt, hogy pályára kerüljenek. Amilyen a tempó, igazából bennünket is be lehetne cserélni a mediából, szerintem leérnénk támadás-védekezés között simán, pedig 36 lépcső.
Elképesztően szar egy meccs ez, nagy szerencse, hogy mindkét csapat rengeteget hibázik. Nem értem, mit keres Liget kettes védő poziban? Miért kell három hármast védekeztetni egyszerre? Bánhidi a valagán veszi a levegőt, miközben ott ül gy RostaMájki a padon. Why? Miért nem vesszük észre, ha üres a kapujuk? Kétszer sem lőttünk könnyű gólt a money time-ban az üres kapuba, jesszusom.
Nem baj, csak nyerjük meg valahogy, szépen már nyilván nem fogjuk, de meg kell valahogy. 25:24, időt kérünk 1 perc 6 másodperccel a vége előtt, könyörgöm, ne legyünk szerbek!
BodóRicsi, baszki, ez milyen lövés volt? ZoránIlic visszafutása és gyönyörű szerelése megmentette a seggünket a gyors kiegyenlítéstől, és utána Palasics védése biztosította a győzelmet, majd észnél is voltunk, és két góllal behúztuk ezt a borzasztóan csúnya, de nagyon fontos meccset nekünk. 26:24 a vége, gyorsan felejtsük is el, jó?