Svédország vs Spanyolország
A bronzmeccsre nyilván megtelt a Tele2 Aréna, hiszen a hazaiak játszottak, a mobil lelátó, amin a sajtós volt, bele is remegett néhányszor. Az első félidőt csak nyomokban követtem, mert be kellett fejeznem a dolgomat, de az világos volt, hogy a svédek egészen konkrétan vezettek, ahogy hallom, Perez de Vargas nem védett semmit sem, és azt a néhány támadásvezetést, amit felnézve elcsíptem, nem annyira ismertem fel a spanyoloktól. Hulla fáradtnak tűnnek ezek a csapatok is, de mégis jól látható, sebességbeni különbség van az eddigi meccsekhez képest. Bejött Corrales, és néhány védéssel szorossá tette a meccset, ezt mondjuk nem bánom, hogy őszinte legyek.
Visszajöttek lőtávba ugyan, de a svédek továbbra is vezettek, a nagyon hosszú spanyol támadásnál néztem a kispadjukat, mennyire senki nem tudott ülve maradni, passzív-határon lőttek nagyon, de mindenki állt a komplett támadás alatt. A svédek viszont ismét tudtak kapcsolni felfelé a védekezésükben, ráadásul sokkal könnyebben lőtték a góljaikat is, szélről az a felső Rodrigónak, aki pedig tudta is, hogy oda fog jönni, de nem bírt beleérni. Hát igen, aztán amit Alex is leművelt, amikor bajban volt a haza, úristen, nagyon más szint ez a kézilabda, mint amit mi adunk elő mostanában.
A spanyol kapunak köszönhetően átfordult a meccs, és de Vargas is visszajött megfogni egy hetest, majd kidönteni a kaput a helyéről, a money time felé haladva stabil spanyol vezetéssel folyt a meccs, és elmenni látszódott a svédeknek a hajó, pedig egyáltalán nem voltak rosszak. A svéd közönséglibling Palickát talán túl sokáig hagyták a kapuban annyira jól nem védeni, mint Corrales, és ez pont ennyi. Illetve kicsit több is, mert a -4-ből lett +4, az azért komfortzónán kívüli hátrány már a végjátékban.
Nem is tudták összehozni a hazaiak, Jim nélkül, aki rettentően hiányzott elölről, hátulról, fejből, fizikálisan, mindenhogyan. A spanyolok a kapuscsere után összehúzták a védelmüket olyan régimódian spanyolosra, Canellas és Alex pedig támadásban villogott, amikor kellett, úgyhogy a fordítás után gyakorlatilag végig a kezükben tartották a meccset, és nyertek. Bronzot. Aminek olyan szinten örültek, mint ahogy egyszer én is szeretnék örülni, de nagyon. 36:39 lett a vége, innen is gratulálunk Corralesnek, és a barátkáinak a spanyolos lelkületünkkel.
Dánia vs Franciaország
Nekem ez egy viszonylag semleges meccs lenne, de a mellettem ülő Szandrufff mostanság franciás beütöttséggel bír, szóval sok választásom nem volt, annyi, hogy Laugének márpedig szurkolni fogok. Hát, így is lett. Egyébként a world first enemy dánokat ezek szerint annyira nem utálja a svéd néplélek, mint amennyire a hajós stand up-osunk állította tegnap, mert nagyon elkezdtek szurkolni nekik. Vagy csak simán a franciákat még jobban rühellik, ez jó kérdés. Mindenesetre a franciák kb. olyan indiszponált kezdést toltak, mint amilyeneket mi mutattunk be a világnak itt, Stockholmban, tőlük viszont egyáltalán nem megszokott módon. Futhattak a -3 után, és vissza sem futottak egy labdaeladás után, furcsa volt, na. Eközben pedig Lauge hasított minden szinten, annak azért tudunk örülni, ugye. 15. perc 7:11
Stabil, háromgólos dán vezetésnél labdát fogtak a franciák, és jöhettek a -2-ért, Fabregas legyakásáért kaptak is egy hetest, de Mahé büntetőjét gyönyörűen szedte ki Landin, és a következő támadásukat is gólra váltották, nagyon gyorsan lett öt az előnyük. Hát, durva, erre pont nem számítottam, hogy őszinte legyek, persze nincs is még vége, és a franciák magukhoz képest kifejezetten gyengén kezdtek, de annyira reménykedtem egy végig szoros, fasza meccsben, ehhh. Gerardba semmi nem akadt ma el, de ez volt tán a kisebbik bajuk, mert valahogyan nem volt semmi elképzelés a támadásukban, kb., mint a német meccs első félidejében. Meglátjuk, hogy a másodikra felébrednek-e. Prandi góljával közelebb jöttek a 3-4-ről, de egyszerűen váltani kellene irányítójátékot, vagy valamit elöl is, mert ez a nagylövőst most annyira nem érzem ütőképesnek.
Gerard helyett jött Desbonnet, mondjuk százalékban nem lett több, és ráadásul a rigók is elkezdtek érthetetlen kétperceket lődözni, legalábbis Fabregasé rohadtul semmi nem volt, felvette a pozit, átemelték, mindketten dőltek, akkor why? De lehet, hogy pont ez kellett a francia ébredéshez, mert szorosabbá vált az amúgy addig meglehetősen laposka és kicsit hangulattalan döntő. 15:16 a félidő.
Nem sokat írtam eddig a szervezési és egyéb anomáliákról, amit ha nem látok a saját szememmel, tán el sem hiszem, egészen elképesztő, én azt hittem a svédek is dánok, de kiderült, hogy ezek azért csak svédek maradtak. A döntő szervezési balfaszságának fénypontja épp a szünetre esett, az történt ugyanis, hogy a mérkőzést megelőző show előtt beszart a hang, hát ezt palásolni sem tudták, nem is akarták, emiatt nem tudták lenyomni a showt, gondolták, majd félidőben. Na de most, félidőben azért a csapatok cseréi melegítenek, jellemzően, hát nem is kívántak lefáradni, mint ahogy a dánkák sem, így a fénybotos kiscsávók műsora körül rendesen melegítettek sötétben a játékosok. Nem nagyon láttunk még ilyet sem, meg egy csomó mást sem, de nem baj.
Dika Mem kiegyenlítős lövése egészen biztosan a vébé gólja, nálam legalábbis mindenképpen, atyaég, hol volt eddig ez az erő a lövésekből, ember? Landin meg is lett kicsit fésülgetve, ismét. Kapuban ezt nem fogják megnyerni a franszoák, ez volt az érzésem, ha minden kapura tartó lövés gól lesz, meg egyébként sem. Érdekes ez, eddig abszolút és egyértelműen jobbnak láttam a franciákat ezen a vébén, és ezen a meccsen viszont egyáltalán nem. Ismét kétgólos dán vezetésnél védett végre egy nagyot Desbonnet, de rettentő nehezen kerültek helyzetbe a franciák, miközben a dánok gyakorlatilag betörésekkel vezetik végig ezt a meccset, de igazából a vébét is. Persze Lauge gyakorlatilag a végjátékra érkezett meg ebbe a dán csapatba, és eléggé megérkezett, ha értitek...
Mensah hatalmas talpról eleresztett lövésével ismét három közte, és Gille ugyan elkezdte forgatni a csapatát, jött pl. Mahé, de egyáltalán nem volt hasznos, sőt, utána Lagarde, és Gerard is vissza a kapuba, de egyszerűen senki nem tudott olyan hullámot elindítani, amire ne tudjanak azonnal válaszolni a dánok. Ennyit számított Rale a dánoknak? Mert az végülis nekünk, veszprémieknek igazán remek hír azzal együtt, hogy milyen formában tér vissza hozzánk. Kicsit csalódott vagyok, persze meg is kell süvegelni Dániát, gratulálok, természetesen, amit Lauge ezen a meccsen összejátszott, az tényleg világbajnok teljesítmény volt, ő nagyon meg is érdemelte ezt ma, de én azért jobb szerettem volna egy sokkal izgalmasabb döntőt látni, mert ez tükörsima volt, akárminek is nézett ki az állások alapján. Landin utolsó hetesvédésénél végleg eldőlt minden, de Rale még azért bevitte ismét egyes-kettes között, és négyre növelte a különbséget, de még nem ez lett a vége, hanem 29:34.
Gratulálunk Dániának, Rasmus Laugének pedig különösen, visszatérünk lassan a melós hétköznapokhoz, és örüljünk annak is, hogy nem sérült meg veszprémi játékos. Asszem.