Egy Magyarország vs Izland elé nagyon nehéz nem azt az ominózus olimpiai negyeddöntőt érő meccset, de legalábbis a rendes játékrész utolsó perceit és a két hosszabbítást felhozni, mert az egy akkora, kitörölhetetlen katarzis a magyar kézilabdás társadalomnak, hogy máig előttem vannak a 2012-es szituk. Nézzétek meg, ha van rá módotok!
Az előző Eb-s összefoglalóból, amin gyakorlatilag földbe állítottuk Izlandot, viszont már frissebb képet kaphatnánk az egymás ellenikkel kapcsolatban, de a lényeg amúgy ebben a highlightsban sincs benne. De pompásan látszik, hogy mi volt meg abban a csapatban, ami ebből a mostaniból most kicsit hiányzik. Illetve nem is feltétlen a csapatból, hanem sajnos a padból. Eddig. De remélem, majd most visszatérünk a helyes útra.
Pedzegettem már valamelyik előző posztban, de listán többen is véleményt ütköztettünk, és tényleg egyértelműen arra jutottunk, hogy a padot fogja meg jobban ez a hazai pálya-sztori, egyszerűen megpróbálnak annyira tutira menni, hogy az már kontraproduktív lesz. Ugyanis ennek a motivált, fiatal magyar válogatottnak bazira az volt a legnagyobb erőssége, hogy nem voltak benne tutisták. Ha valakinek nem ment, le lett kapva, és könnyű szívvel lett beküldve a padon ülő kolléga, lesz, ami lesz alapon. A padon ülő kolléga pedig egyszerűen megoldotta. És én nagyon csodálkoznék, ha most nem oldaná meg bármelyik, aki ott ül, de sajnos most nincs sok lehetősége gyakorlatilag senkinek sem.
Ligetet már hiányoltam korábban is, a Liget-Sipi-tengely miatt nem csak hátulról, de nekem a támadásainkból is rendesen hiányzik. Tessék ma pályára tenni, rendben? Nagy Bence mellőzését szintén nem értem, fasza volt Lékai, de nem fog tudni ötven percezni végig egy tornán, ez világos, nem? Hanusz is tök ügyes, és jó dolgokat csinált, de kintről nem tűnik annyira veszélyesnek, mint anno Bence, akinek ha pályára került, egyszer csak elsült a keze. A kapusainkban is rengeteg maradt, ha már a mezőnyt nem forgattuk rendesen, akkor miért nem nevezzük be Macit is, hátha kijön belőle valami. Ne ragaszkodjunk a sémáinkhoz, hiszen igazából nincsenek is, és a legangyobb erősségünk éppen az volt, hogy nem tettük ezt! Bánhidi nélkül bazi nehéz, ez látszik a támadásainkon is, de muszáj lesz kitalálni valamit, ha tovább akarunk lépni.
Vissza kell találni önmagunkhoz, ahhoz a vagány, gyorsan reagáló, játékosokat egy szinten kezelő és forgató taktikához, amivel az elmúlt két világversenyt letoltuk. Hat góllal már győztünk Izland ellen, de ahhoz a fentebb felsorolt dolgok mindegyike kell. Egyszerre.
Szóval verjük meg Izlandot, de ne csupán 1 góllal, lehetőleg, és SzékelyMarci pedig beszéljen a portugálokkal, hogy lécci, lécci, na, és meglátjuk, mire lesz elég ez. Nagyon nehéz meccsre számítok. Itt a matek, köszi NSO.
Az biztos, hogy egyéni megoldásokka, beállóba tömködéssel és sima 1-1 -zésekkel nem fogjuk tudni elérni a célunkat, ide CSAPAT kell ma!
Hajrá mogyorók!