Mivel a hollandok elleni meccs idejében épp egy hazafelé tartó repülőn ültem, nem láttam, de hogy őszinte legyek ezt most nem is bánom, így tiszta lappal indíthatok hazai Eb-t ma, hehe. Abból, amit azóta olvastam és visszanéztem róla, azt mindenképp tudom mondani, hogy ennél több kell Portugália ellen, de remélem ezt senkinek sem kell külön kihangsúlyozni!
Ugyanakkor ez egy jókor jött pofon is lehet még, amennyiben a következő két meccsünket hozzuk, mert ugye ha nem jut tovább Hollandia, akkor sehova sem fog számítani ez az eredmény. És ez függetlenül attól, hogy mennyire vérszegénynek tűntünk az első meccsen, egyáltalán nem lehetetlen. Velem együtt visszatér a kincstári optimizmus is hozzánk, ezt megígérhetem. Mondjuk ehhez nyerni kell holnap, mégpedig jó játékkal, jó meccsen.
A szervezési anomáliákról most nem fogok túl sokat írni, pedig volna miről, ahogy hallom, és most nem a panaszkodó csapatokról beszélek - akik amúgy joggal háborognak azon, hogy nincsenek elszeparálva a random turistáktól, gondoljunk már bele, hogy sokan 1 hónapja vannak családok, barátok nélkül, hogy itt játszani tudjanak, majd rájuk engedik Marika nénit az utcáról - hanem a jegytulajok helyváltozásairól vagy a médiának szükséges szarságokról, és arról, ahogy ezt egy kommentelőnk csodásan ki is emelte, hogy nem edzettünk a saját csarnokunkban az Eb. előtt? Hogymi? Miért nem? Azt sem értem meg, hogy miért nem elég a három oltásom után egy antigén, pedig épp most repültem olyannal másik kontinensre, hazafelé pedig rendesen semmi sem kellett. Na de mindegy. Csináljuk, amit kell. Viszont az elképesztő ziccer-kihagyás, hogy nem toltunk ott minimum két napnyi átmozgatást, közvetlenül a torna előtt. Édesistenem.
Na de most sokkal fontosabb az, hogy hogyan nyerjünk ma meccset.
Mert hogy nyerni fogunk, azzal kapcsolatban nincs kétségem, hazaértem, és én rettentő jó kabala vagyok, ez köztudott. Ráadásul nincs is más választásunk. Ugyanakkor innentől ez önmagában már nem is biztos, hogy elég. Az kellene, hogy sokkal nyerjünk, és ne kelljen számolgatnunk a végén, de azt csak úgy fogjuk tudni megcsinálni, ha mindenki takarékra teszi az arcát, nem pofázik a bíróknak sem, hanem teszi a dolgát rendesen. A védekezést lábbal nagyon össze kell rakni, Steinsnél ugyan nem lesz gyorsabb lábú irányító a portugáloknál sem, de amit a múltkoriból láttam, az némi túlzással az Ajka ellen sem lett volna elég. Ráadásul lehet, hogy a középső embereikből hiány van, de szélen nagyon megvannak, és a szélső játék is elsősorban lábbal védekezhető le. Minden szépen szélre lehúzott szélső gólhoz kell egy két-három passzal előbbről indított húzás, amit ha nem védekezel jól le kettes-hármas, vagy 1-2 között, olyan hely lesz a vonalon, ahova Areia és Branquinho be fog férni. És gólt fog lőni. Ugyan nagyon tartalékosok, de azért van Martinsuk, akit pont jól ismerünk, meg Duartéjük, aki ugyan Izland ellen rettenetesen szar volt, de nem lesz mindig az. És ott vannak a beállóik is, akikről már a csopi bemutatóban is írtam, hogy nem csak ezen a szinten, hanem szinte bármelyiken bevethető, gólerős hármas, és akik ellen szintén nagyon észnél kell lennie minden hármasunknak.
Kizárólag alázatos, ellentmondást nem ismerő, pontos passzokkal, kreatív megoldásokkal kell támadnunk, az adjuk oda BodóRicsinek nem fog menni. Számítani fognak rá ugyanis, és ha Iturizzáról és Salináról támadásban is írtam, hogy több, mint jók, akkor a védekezésükről minimum ennyit mindenképp el kell mondanom. Magunkon kívül senkivel nem szabad foglalkozni a meccs alatt, én nagyon bízom abban, hogy ez a hollandok elleni pont azért volt ilyen, mert mentálisan vagyunk kicsit kevesek, de átestünk a szűzkeresztségen, ma pedig új meccs van, kezdjünk egy új tornát, fejben! Próbáljunk meg kizárni tényleg mindent, ha kell, a lelátót is, meg hogy itthon vagyunk, mert ezt a jv-k és az ellenfél le fogja szarni, azért még egy játékvezető sem változtatott az ítéletén, mert egy játékos azt mondta neki, hogy kéne, de hogy megjegyzi és kontraproduktív lesz, az kurvaélet.
Azt kérem tehát, hogy zárjunk ki mindent, és menjünk neki ma ennek a meccsnek úgy, mintha nem lett volna előző, és nem lenne másik sem. Menjünk neki innentől az összes meccsünknek úgy, mintha ezen múlna az életünk. Mert amúgy ezen is múlik. Én hiszem azt, hogy ez nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, de ehhez csapat kell. CSAPAT. Ha az van, minden van. A lelátó remélhetően mindent meg fog tenni a győzelem érdekében, és remélem, hogy ezt mondani sem kell, de az úgy néz ki a gyakorlatban, hogy az első perctől kezdve az utolsóig minden egyes ember üvölti az összes rigmust, amit a mag énekel. Mert azt hívják szurkolásnak, és az jelent hazai környezetet a magyar válogatottnak. Tehát ma minden magyar, aki az MVM Arénába tervezi a koraestéjét, így jöjjön szurkolni. Kép innen.
Hajrá mogyorók, ma már helyszínről is. Remélem rendes kabala leszek.