Miután mélységesen mélyen csalódtam a franciákban (bezzeg Zágrábban nem bírtak volna még 5 percig megülni a seggükön), és miután mindenki kiokoskodta magát, hát akkor mi is rákezdjük itt a szeretet ünnepe felé haladva a már rutinszerű pálcatörésünket játékos, edző, világ felett.
Vegyük akkor szépen sorba, hogy honnan is indultunk és hová jutottunk.
Először is a szövetségi kapitány kinevezésekor azt nyilatkozta még augusztus végén, hogy a válogatott reális helye a 8-10. hely körül stagnál - majd most a vb után azt, hogy ezt még májusban mondta, ami azért érdekes mert akkor még bőven ki sem volt nevezve, de simán lehet ez újságírói baki is, végül is annyira nem is fontos ez, csak érdekes -, kb ez is volt az egyetlen dolog amiben egyetértettem vele, majd jött az a kijelentés a szövetség részéről, hogy az olimpián bebizonyítottuk, hogy elitben vagyunk, és nem is lehet más a cél, mint a legjobb 8-ba jutás.
Aki életében látott már két világversenynél többet női kézilabdádól és rendszeresen követi is a nemzetközi kupákat, az persze kellemesen megmosolyogta ezen kijelentéseket és célkitűzéseket, az pedig külön kellemetlen, hogy az egyszeri laikus kibicnek nemhogy semmi nem drága, de simán rá is licitál, hisz ha a szurkolók hamarabb látják a problémákat mint maguk a szakik, akkor ott nagyobb a baj mint gondoltuk.
Eskü erősen tervben van, hogy csinálok egy ilyen idézetekből összevágott posztot vb előtti, közbeni és utáni nyilatkozatokból, mert szerintem izgalmasabb mint bármilyen Stephen King, Ken Follett vagy George R.R. Martin könyv. Nálunk jobban senki nem bírja megírni a saját történetét.
Édesen beleringatta magát a szlovákok és a csehek megverése után mindenki abba a hitbe (mi nem!), hogy a németeket is biztos verjük, sőt, a dánokat is, simán csoportelsőség mindenhol. Aztán meg arcunkba lépett az a kibaszott valóság... Mámegin'.
Nem láttam a döntő utáni szakértést a stúdióban, mert én tényleg úgy berágtam a franciák arcoskodására - ami már az elődöntőben is kijött -, hogy az 50. percben kinyomtam a brébe, pedig most aztán tényleg őszintén drukkoltam nekik, így szerencsére lemaradtam a mérkőzés utáni brainstormingról is, ami úgy, hogy csak beidézgették a kedves kollégák az elhangzottakat is egészen döbbenetes volt.
Már a vb elején sem volt túlságosan szimpatikus, hogy olyan osztja piedesztáléjáról lefele az észt, hogy hogyan is kell ezt azt egészet csinálni, aki gyakorlatilag leszerepelt az elmúlt egy évében. De még ennél is elképesztőbb, hogy mennyire lövésük sincsen arról, hogy mennyire elfutott mellettünk a világ, és persze azért nyer mindenki mert nekik magasak a védőik... Csak úgy jelezném, hogy Háfra 180, Szöllősi-Zácsik 185, Tóth Eszter 179 centi. Mégis mi akadályozta meg a szakmát abban, hogy hármasvédőket neveljen belőlük? Mi akadályozza meg azt, hogy a játékosok ne essenek össze a fáradtságtól a harmadik meccsen? De tényleg, mi? Szóval tök cuki ez a szarmaszatolás, csak tényleg hihetetlen, hogy ennyi idő után sem kínos...
Ja, és lehet, hogy nem itt tartanánk, ha a rasmusseni keretet használtuk volna az olimpián is, meg úgy alapvetően nem jutalomutat kapott volna egy komplett csapat. Lehet, hogy csontra ugyanott végeztünk volna helyezésben, de legalább erre a vb-re valamelyest előrébb léptünk volna, bár tudja már a franc.
A kapitányról
Nehéz a megítélése, bár én továbbra sem tartom őt erre alkalmasnak, de ez legyen az én bajom. Attól, hogy lépten-nyomon szajkózzuk, hogy mi amúgy 8-10. helyre vagyunk hivatottak, számomra nem azt jelenti, hogy ennél többet ne is várjunk, márpedig ilyen hasonló szarmaszatolós bullshitnek tűnnek ezek a magyarázatok is, bocsi.
Persze Párizsra gyúrunk, így még ő is szerezhet rutint, de erősen olyan érzésem volt, hogy szövetségi kapitányunk is elsőbálozó volt ezen a szalagavatón, ami lehet azért volt, mert tényleg ez volt élete első igazi nemzetközi versenye. Értem én, hogy bűntudatosnak kell lenni, hogy hát védekezés nélkül nem lehet, csak kár, hogy nem érezni és pláne nem látni, hogy ezen hiba kijavítása érdemben megtörtént volna, pláne a németek elleni bukta után. (Aporopó németek elleni bukta: a hatoson belül dobott gól után azonnal cirkuszolni kellett volna videobíróért, nem pedig döbbent tátott szájjal bazdmegolni, ezen a szinten sajnos máshogy nem fog menni ha igazságtalanság ér minket, márpedig így utólag ez sokba került nekünk.)
Ettől függetlenül türelemmel várom, hogy mi fog ebből kisülni, ahogy látom a nép is, hisz ha már kiharcolta magának, akkor nem is fogja egykönnyen elengedni.
A csapatról
És ha már a nép megválasztotta magának a válogatott kapitányát, a szakvezetés hibáin kényelmesen átlépdelve kutyapicsázza a játékosokat, holott én most először éreztem azt, hogy a játékosok egytől egyig kihozták magukból amit tudtak, kár, hogy ezt egyesek nem látják, hol az elvakult tévképzeteik és abból fakadó imádatuk, hol ennek ellenkezője miatt.
Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkivel maximálisan elégedett lennék, csak azt, hogy ez a keret bizony ennyit tud. Klujbert ilyen agilisnak még sosem láttam a válogatottban, egyértelműen vezéregyénisége volt ennek a csapatnak, alázatban is sokat fejlődött, viszont nehéz lesz védekezésben szintet lépnie, ha senki nem tanítja meg rá.
Nem érzem jogosnak Háfra Szibériába száműzetését sem. Az, hogy az Etoba igazolása élete talán egyik legrosszabb döntése lesz, várható volt. 10-15 perces játékos lett, ezt a játékidőt átmentve a válogatottba maximálisan ki is hozta magából amit tudott, ahogy már korábban is írtam: ahogy átlépte ezt a limitet úgy zuhant arányosan a teljesítménye is - ami igen, néhol fájó volt.
Szöllősi-Zácsik kiadott mindent ami benne volt a németek ellen, de ott a labdaszerzései zseniálisak voltak, ahogy mindig - ezt sem fogom sosem megérteni, hogy miért nem játszatunk vele hármast, egyrészt a kondija is jobban bírja mint azt a lábcsatát amit a kettesek vívnak, és onnan tud csak igazán csapdázni.
Kácsor Gréta volt számomra a válogatott meglepetésembere, ő volt az aki Klujber mellett a legtöbbet hozta ki magából. Abszolút pozitív csalódás, pedig simán azt hittem, hogy szörnyű lesz. Védekezésben van hova neki is elrőbb lépnie, meg úgy összességében mindenben, de azt biztos nem a Vác fogja neki megadni, bocs.
Planéta évekig sérült volt, kérdés, hogy valaha hozza-e azt a szintet amivel robbantott a 2018-as eb-n. A honvágy még a legésszerűbb érveket is felül tudja írni, ezt szerintem megérti mindenki, de mégis úgy vagyok vele, hogy egy évet még Franciaországban kellett volna maradnia, de, hogy nem a jelenlegi Lokiban van az ő helye, az tuti. Jelenleg a Móvár az egyetlen csapat ahol az ő védőjátéka újraépülhetne ha Magyarországot vesszük alapul.
Viszont fogalmam nincs, hogy Albektól most mit vártunk, és a jövőben mit szeretnénk. Az, hogy 2 évvel ezelőtt a maga szintjén jó volt, miért gondoltuk, hogy törvényszerűen hozza magával azt, hogy még a bundásban is erősen 30%-os teljesítményével majd egy felnőtt világversenyen fogja szétszaggatni a hálót? Elképzelni sem tudom, hogy mit élhetett át, nagyon remélem, hogy nem akadt meg a fejlődése, nagyon nagy hülyeség volt őt így bedobni a mélyvízbe. Hozzáteszem, nem gondolnám, hogy beljebb lettünk volna egy Kiss Nikivel, és ez a gáz...
Irányítóinknál eddig úgy tűnik, hogy Vámost talán nem falja fel a 22-es(ek) csapdája, és kondiban is sokat javult szerintem, nem igazán találok hibát a játékában, hátul is jó volt, viszont kell mellé egy váltótárs aki nem feltétlenül Tóth Eszter kell, hogy legyen. Nem megyek rá arra a vonalra, hogy bezzeg Tóth Gabi, hisz volt neki is lehetősége elégszer letaszítani akár Kovacsicsot a trónról, de ez a válogatott, ha az lesz a koncepció(?), hogy lőjünk egy góllal többet, mint az ellenfél, akkor az előbbi Tóth sajnos kevés lesz, még akkor is ha alapvetően szimpatikus amit csinál, elöl.
Beállóinknál Tóvizivel szemben tartom azt, amit a vb elában is: szerintem jobb mint Szabó, akit azért lábbal párszor csúnyán szétkaptak, és a dánokat leszámítva nem futottunk bele ezen a vb-n senki erősebb csapatba. Bordás teljesen rendben van, ha lesz mellette egy jó hármas akkor fog csak igazán kibontakozni.
Szélsőinkben viszont most csalódtam. Lukács oké, karanténban volt meg nehéz ősze, és nem is haragszom rá, de azért nem is örülök, hogy akkor kezdett el jól játsszani amikor már tök mindegy volt, ha a németek ellen hozza azt amit mondjuk a koreaiak ellen, egy negyeddöntőt valószínűleg ért volna a jó játéka. Kovácsnál úgy érzem beragadt az ami a Fradiban mindig megy.
Fodort nehéz értékelni, szó szerint beesett a vb-re, nem volt mellette olyan játékos aki ismerte volna, ebből kifolyólag húzásokat sem kapott, így pedig nehéz, pedig alapjáraton bőven hozta volna azt a klasszist amit most Márton nyújtott, mert az viszont egészen menő volt, minden szinten.
Kapusainkat a legnehezebb értékelni. Bár Bíró a legfontosabb meccsre szívta fel magát (ezt amúgy nagyon csípem benne), mégis a többi mérkőzésen elmaradt az amit ő igazán tud, nyilván nehéz úgy védeni, hogy védelem mint olyan, nincs előtted. Ami volt bravúr azt meg ellőtte Bölkék ellen. Sajnos ugyanez igaz Szemereyre és Szikorára is.
Mit hozhat a jövő?
Ha ez most egy olimpiai kvalifikációs verseny lenne, nem mehetnénk Párizsba. Szerencsére ez még nem az volt, az ennél sokkal keményebb verseny lesz, és sajnos az az igazság, hogy a 2020 január és 2021 augusztus közötti időszakkal sikerült az ablakon kidobni (na jó, azt talán még nem, de erősen megakasztani) annak a generációnak a beépítését amelyik halmozta itt az up-címeket, és most joggal várhattunk volna tőlük egy jó eredményt, mert ezen vb előtt lecsengett 2 világverseny, és úgy gondolnám, hogy mostanra értek volna be egy jobb eredményre (nem jóra, jobbra!), hisz akárhogy is, de ha nem üt be ez a pandémiás elmebaj akkor már egy éve építkezhettünk volna, és lássuk be, hogy sokat nem veszítettünk volna ha ezt is tesszük.
Bár jó lenne most már azt is tisztázni, hogy mikortól számít valaki rutinosnak, mert Háfra, Vámos, Klujber, Márton, Szabó, Tóvizi már egy ideje stabilan ott van a válogatottban, és az elmúlt két-három évben nem is nagyon volt nélkülük verseny.
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: IHF