Most azért lenne pár keresetlen szavunk

Ahogy reggel fácsén már megírtam: hazudnék ha azt mondanám, hogy a brazilok elleni felkészülési után nem szívtam volna a fogam Tomori nyilatkozatán arról, hogy ez a csapat tuti nem fog összeesni. Hallottunk már ilyet párszor, a németek elleni vb-selejtezőn is ment a "Mi jutunk tovább, mert mi vagyunk a jobbak" féle fogadkozás, annyi volt a különbség, hogy ott mindez remegő, itt pedig tényleg önbizalommal teli hangon ment. Hogy kell-e azonnal pálcát törni úgy, hogy még van hátra három meccs, azt most még így nem tudom, de hogy beszélni kell a ma hajnalban látott mérkőzésről, az biztos.


Az első 4 percig zavartalanul ment minden, semmi előjele nem volt annak, hogy bármi szörnyű dolog van kilátásban, mégis Schatzl második kihagyott ziccere után egy teljesen érthetetlen törés történt, de tényleg ilyet még nem láttam, pedig hát sok női meccsben volt részem... Jött is az időkérés, és hát most nagyon nem leszek népszerű az Elek-fanok körében, de életemben először hallottam őt érdemi időkérést hallani, ami nem arról szólt, hogy figyejjé'má oda, vagy az ominózus paprikázóggyá'má fe' volt, hanem értelmesen elmondta, hogy semmit az égvilágon nem csinálnak a brazilok csak beszorítják a játékunkat a szokásos sávokba ahonnan lövünk - mondjuk olyanra nem emlékszem, hogy megmondta volna, hogy akkor mit csináljunk máshogy. Na, igen, és ugye innen ered minden problémánk. A szokásosak... Az nem lehet, hogy a magyar csapat játékát már jobban ismeri az ellenfél mint mi magunk? Az nem lehet, hogy ebben az elmúlt két hónapban valami újat kellett volna előhúzni? Miért van az, hogy minket mindig meglep az ellenfél itthon sok évet lehúzó kapusa? És mi miért nem tudjuk meglepni egyszer a 12 éve itt játszó Amorimot?

Ha már Amorim: mintha abszolút nem számoltunk volna azzal, hogy ezen a meccsen ő ma bizony fő(bb) szerepet fog kapni, pedig hát eléggé egyértelmű volt, hogy a braziloknak is ez egy továbbjutásról szóló mérkőzés lesz, tényleg nem is értem, hogyha nem erre, akkor mire készültünk? Klujber fault nélküli behátrálása meg egészen döbbenetes volt, konkrétan zárt Amorimnak, és igen, erről valóban nem az edző tehet, bár lehet nem ártana azért a védekezés alapjait megtanítani neki...

Ami még számomra egészen döbbenetes volt, hogy Háfra mozgását mennyire nem bírták lekövetni a saját társai. Az első félidőben kb csak nála láttam azt, hogy valami elképzelés van a fejében, de elképesztő volt látni, hogy a gyors passzait mennyire nem bírták lekövetni, pedig hát lássuk be, hogy nem egy Oftedal, és bár így a labdaeladások az ő nevéhez fűződnek, mégsem volt túl sok köze hozzá, de mondom csak az első félidőt láttam, fogalmam nincs mit csinálhatott a másodikban, mert ahogy reggel is mondtam; elhatároztam, hogy nem fogom gyötörni magam ilyen mérkőzésekkel (és ezt a második félidőt az olimpia időtartama alatt nem is fogom visszanézni), ehhez túl nagy olimpia fan vagyok, inkább akkor másoknak küldeném a pozitív energiáimat, mert az első félidőben eléggé egyértelműen látszódott, hogy ezt a mérkőzést a brazilok végig dominálni fogják.

A második félidőt csak a statokból látom, ha jól láttam Schatzl válla rendben - egyetlen pozitívuma ennek a mérkőzésnek - és bár jól mutat ez az utolsó 10 perces feltámadásunk, de van egy olyan érzésem, hogy ez már megint azért volt mert már tökmindegy volt az eredmény...

Érdekes, hogy milyen visszhangja lett ennek a mérkőzésnek. Azon kolléganőm is kiakadt Elek nyilatkozatán (miszerint fogalma nincs, hogy mi történhetett) akinek a sport csak a Forma 1-ről szól, hogy ilyen nyilatkozat utána illene lemondani. És Schatzl "remélem, most már mindenki felfogja, miért is jöttünk" nyilatkozata is számomra szemet szúró volt, értsük ezt bárhogy.

Hogy mit kéne csinálni, nem tudom, hisz ugye semmi újat nem gyakoroltunk - hacsak nem a 3 irányítós játékról feltételeztük azt, hogy szétszedjük vele a világot. Volt egy jó meccsünk amin nem nyertünk, és egy borzasztó amin megint nem nyertünk, hátra van még 3 mérkőzés, amiből kettőt most már mindenképpen meg kell nyerni ha itt tényleg érmes álmokat dédelgetünk, egyet pedig legalább ikszre hozni, és persze bízni benne, hogy nem lesz nagyobb elmebaj a csoportban, bár elnézve a svéd-orosz 36-24 és a spanyol-francia 28-25-ös eredményét, nem vagyok benne biztos, hogy itt olyan sima lesz elérni a csoport negyedik helyét. A továbbjutás fényében a tét bizony most már óriási, nem mondok inkább semmit, hogy erről mit gondolok, de tartom továbbra is, hogy amennyiben úgy esünk ki, hogy mi mindent megtettünk akkor egy rossz szavunk nem lehet, de itt ma egyáltalán nem éreztem, hogy mindent megtettünk volna, pedig ez egy igazán verhető brazil válogatott volt.

Ja, amúgy ez a mezünk jól nézett ki.

HAJRÁ MAGYAROK!

Fotók: IHF