Az olimpia első meglepi eredményét már hajnalban leszállította az orosz-brazil meccs, onnantól kezdve a papírformák érvényesültek (bár a svéd-spanyol különbsége meglepett). Azt régóta tudjuk, hogy a franciák rutinosan rosszul kezdik a versenyeiket, így hazudnék ha nem volt bennem az, hogy reménykedtem egy bravúrban (bár bevallom az ottani kései idő miatt aggódtam, hogy minket ez megzavarhat), ami úgy tűnt, hogy meg is lesz, de a -1 gól annak fényében, hogy sokszor milyen mederbe lépegetett a találkozó, szvsz egy ha kurva jó nem is, de jó eredmény.
Siklósi Gergely döntője miatt érthető okokból nem követtük a találkozó első négy percét; és innen is gratulálunk neki, elképesztően jó asszókat vívott, nálam Park kiejtésével már meg is tette a magáét, és ez egy megnyert ezüst volt, és nagyon örülök, hogy hasonlóan érez ő is!
Aztán jöttek a lányaink, akik nagyon jól mutattak a pályán, de tényleg, bár ettől a libafos meztől (ami amúgy alapjáraton annnyira nem rossz, és a sajtótájékoztatón még ennél is jobban nézett ki, ott mintha világosabb lett volna) és ettől a kurva piros pályától nekem jojózott a szemem, de ezzel lehet csak én voltam így. Mindegy, a pályán nagyon-nagyon jó volt látni a magyar csapatot, érződött belőlük az erő, még annak ellenére is, hogy 4-0 volt az eredményjelzőn a franciák javára. Lehet, hogy valaki súgott a lányoknak, hogy mostantól adásban vannak, de mintha az átkapcsolástól elkezdtek volna kézilabdázni és Háfra meg is lőtte a csapat első olimpiai gólját. És innentől Noni valami olyan 8 percet produkált amit állítom az elmúlt 2 évében összesen nem. Cirka 2-3 perc alatt lefaragtuk a 4 gólos hátrányt, de az a kicsike plusz mindvégig a franciáknál maradt. Ami nálunk Háfra volt az odaát Zaadi, ha nem gólt lőtt akkor gólpasszal járult hozzá csapata eredményességéhez.
Örvendetes volt látni, hogy Lukács megtalálta (vagy visszatalált?) önmagát, és ballövőben is jól érezte Elek, hogy mikor kell Zácsikot felküldeni. Az egyetlen negatívum ezen a mérkőzésen az a 28. perc környékén, 12-12-nél kikért idő, amin bocsi, de én nem tudom túltenni magam... Ott egyértelműen nem tudták a franciák, hogy mit csináljanak velünk, mi pedig nagy lendületben voltunk. Persze lehet azzal jönni, és tényleg nem az edző hibája ha 2 méterre lévő játékosnak úgy passzolsz, hogy annak a nyakában liheg Nze Minko, de biztos vagyok benne, hogy nem magától csapdázott, hanem a mi időkérésünket felhasználva közölte ezt vele Krumbholz... Szóval, erről ennnyit.
A labdaeladásoknak köszönhetően a franciák megléptek pillanatok alatt 3 góllal, én pedig fákkoltam... (15-12 oda.)
A második félidő kb ott folytatódott ahol az első véget ért, Zaadi megint gólt lőtt, és ott megrémültem, hogy na most tuti kinyílik az olló, hisz ha a franciák legendásak arról, hogy szarul kezdik az első meccsüket, mi legendásak vagyunk arról, hogy az első félidő első 10 percében az öltözőben ragadunk és kábé ezen el is mennek rendre a meccseink. Ennek ellenére nem ez történt, nagyon nem. Nem tudom milyen részcélokat fogalmaztak meg magukban a játékosok, de az, hogyha nem is nyerünk, de háromnál többre nem engedjük el a franciákat az érezhető volt. Háfra és Vámos vezérletével végig kapaszkodtunk a franciák nyakán, aztán egy olyan huszáros hajrát toltunk, hogy a kékek (akik ma fehérben tolták) már azt várhatták, hogy mikor fújják le. De csak egy maradt közte. 30-29 a végeredmény.
Még nagyon nem néztem körbe a világhálón, hogy milyen a hangulat, bár a riporteri kérdésektől agyfaszt kaptam, de már Siklósinál is. Miért hihetetlen, hogy az érintett játékosok/versenyzők nem dőlnek kardjukba ha nem győznek? Na mindegy. Szégyenkezni rohadtul nincs okunk, ne felejtsük el, hogy a franciák aranyéremesélyesek és ennek megfelelő komolysággal teszik a dolgukat. Más a célja a két válogatottnak. A franciáknál szinte kötelező a legjobb 4, nálunk meg óriási eredmény lenne.
Szinte csak pozitívumokat tudnék kiemelni: kikaphattunk volna sokkal többel is, az 52. percben nagyon úgy is nézett ki, hogy ez lesz, semmi olyan pontot nem láttam ami okot adott volna a reménykedésre, de ott annyira kijött a lányokon, hogy ezen az olimpián mi most valami mást akarunk, hogy ugyan a győzelem nem lett meg, de az a harci tűz, azok a vetődések a labdáért a női kézilabdánk fénykorát idézte.
Nagyon-nagyon örülök Háfrának, nem tudom miről folyt a diskurzus Karabaticcsal, de Hansennel is eltársaloghat.
Kiemelendő még Vámos is, aki elképesztő vezére volt a csapatnak a második félidőben, és Blani második félidei teljesítménye (végén nagyon rajta volt azon a hetesen), de igazából majdnem mindenki kihozta magából azt amit a franciák ellen ki lehet.
Csak két negatívumot tudok felhozni: az egyik Klujber. Bocsi, de számomra továbbra is lefele lóg ki ebből a csapatból, bár hozzáteszem többet én nagyon nem várok tőle, a másik pedig a védekezésünk. Azzal eddig is számoltam, hogy az lesz a gyengepontunk, és abban megvédeném Eleket én is, hogy a faultokért azért ne kelljen már mindig szólni külön a játékosoknak... De kábé tényleg csak ennyi.
No és mivel már van statisztika kicsit nézzünk szét ott is: aszongya, hogy 7 gólunk volt 9 méterről, amin Háfra, Vámos, Klujber és Szöllősi-Zácsik osztozott. Ez annak fényében, hogy az utóbbi időben onnan alig-alig jött valami, és ha jött is az is Szanihoz volt köthető nagyon jó, a franciák 4 góljához képest meg kifejezetten jó, hisz ott konkrétan a szélsőket és a beállókat leszámítva mindenki úgy van kiképezve, hogy 9 méterről is tudjon lőni. Hetesekből, betörésekből és lerohanásból voltak jobbak a franciák, és hihetetlen, de míg ők 20 labdát adtak el, addig mi csak 15-öt, pedig én ezt fordítva éreztem, gondolom vagy 10-et az utolsó 5 percben hozhattak össze a francik.
Számomra ez egy nagyon jó kezdés volt, ha minden mérkőzésen így küzdünk akkor nem érdekel milyen eredménnyel jövünk haza, mert mi tényleg mindent megtettünk.
Ettől függetlenül a braziloktól hozzuk el a 2 pontot.
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: IHF