Gdansk rohadt messze van

Némi technikai kavarc után magával ragadó hangulatú bejelentkezéssel tarkított töltelék-műsor vette kezdetét, pedig igazából mindenkit csak egy dolog érdekelt.

Hogy kikkel leszünk egy csoportban és hol?

Nem gondoltam volna, hogy valaha, valamiért ennyire fogom még várni a januárt a tíz éves koromig betöltött szülinapjaimtól eltekintve, de hát tényleg. Én várom. Valamiért jót érzek a zsigereimben, ha az Eb-re gondolok.

Döbbenenetes mennyiségű felvezetést kellett kibírnia az igazán elvetemülteknek, akik nem csak leírva szeretik látni, hogy milyen viszontagságokkal kell megbírkóznunk a következő meccsen/világversenyen. Aztán lehet, hogy csak az én türelmetlen formámnak tűnt annyira soknak és minden világverseny előtt ez van, nem tudom. De nehéz volt kivárni, azt megmondom. Ha az a kesztyű a kabala, akkor olyan csattogóm pedig van még a Budapest Bank liga korából, haha.

15.22-kor, tehát majdnem egy óra után, végre elkezdődött valami, legalábbis az alábbi táblázatot még hiányosan sikerült megmutatniuk, de én inkább feelingelném már az emotiont, ha nem baj. Nem vágom, akik az ilyen forgatókönyveket írják, azok vajon néztek/hallgattak/kurvaanyáztak már végig úgy ilyen sorsolást, hogy tényleg érdekelte őket, hogy mi lesz? Nem hiszem, viszont ezennel mindenkit köteleznék rá, komolyan. Csak hogy megtudja. Mads Mensah Larsen látványa némiképp megnyugtatott, szegény, gondolom az egyetlen játékos, aki éppen nem nyaral most, na de onnan már tényleg nem volt sok. Kihúzta a franciákat az A-csoportnak, tehát a házigizdának, haha. Andreas Wolff pedig jól megnézte, kiválasztotta, belenyúlt és kihúzta Rutenkáékat Mirkóéknak.

Szmalt majdnem fel sem ismertem, annyira civilben volt, de bassza is meg, egy hely volt, amit el akartam kerülni a helyszínek közül, az Gdansk volt nyilvánvalóan. Most egy kicsit áttervezem magam, azt hiszem, de igazából nem vagyok elégedetlen a csoportunkkal. Ez bőven teljesíthető, úgyhogy számíthatunk egy középdöntős szereplésre, aztán meglátjuk. A lengyeleknek nehezebb csoportjuk van és a cé sem lesz sétagalopp, na.

Bővebben majd jövünk még sportturistával is és csoport-morfondírozásokkal, Rióra tekintvén előre. De már most győzködöm magam ilyenekkel, hogy valójában jó is ez a Gdansk, hiszen magamtól soha nem választottam volna hétvégi kiruccanásnak sem, így legalább ezt is látjuk majd. Januárban pedig úgyis mindenhol hideg van. Sőt, jó még benne az is, hogy Tallin és Szentpétervár közelebb van.