Múlt hét pénteken eszméltem rá, hogy egy hét van hátra a selejtezőkig, és hogy majd napokkal előtte írnom is kéne valami felszopót. Akkor sem, és így napokkal később sem volt legalább egy olyan pozitív gondolatom a női válogatottal kapcsolatban amit lehetne boncolgatni és egy hurrá optimista posztot kifosni... És úgy érzem, hogy erről nem én tehetek.
A full esélytelenek nyugalmával várom a selejtezőt. Annak tudatában, hogy a Fradi játékosai sosem tudták külön kezelni a klubbéli kudarcaikat a válogatottól; hogy pár játékos kondija erősen hagy némi kívánnivalót maga után; hogy mi minden edzőről bebizonyítjuk, hogy kókler; hogy kicsit túltoltuk a lassan 3 évvel ezelőtti u20-as vb-arany értékét (mind a szurkolók és bizony maguk a játékosok is), bennem ezek mind-mind pont azt az érzést keltik, hogy ezen problémákkal a nyakunkban lenne óriási siker ha kijutnánk Tokióba. Sőt még rá is teszek: olimpiai arannyal érne fel.
A mentális problémák soha nem csúcsosodtak ki ennyire, mint most, és rohadtul aggasztó, hogy egy sportszakmailag tök nulla eb-n, ahol még azt is lekommunikálta a szövetség, hogy gyakorlatilag leszarja az eredményt sem tudtunk kiemelkedőt produkálni, sőt talán mutatott játék képében a leggyengébb válogatottat láthattuk, és én még soha nem éltem ekkora kínkeservvel meg egyetlen világversenyt sem, pedig hát láttam már ezt-azt.
Hogy hogyan juthattunk idáig? Passz, tényleg már annyira régiek ezek a problémák, hogy már időben sem nagyon lehet hova sorolni, de a sportág államosításához mindenképpen köze van.
A tét most elég nagy, nem kisebb dolog múlik a kijutáson mint maga az életünk (!), bár az enyémet ettől függetlenül leélném, meg szerintem még több más ember is így van vele - pláne akik azt sem tudják, hogy eszik vagy isszák ezt a sportot - szóval legközelebb kicsit máshogy fogalmazzuk ezt meg, ha kérhetem. Hozzáteszem, hogy nem tudom elképzelni, hogy _bárki_ felállna a posztjáról ha a hétvégén elbukunk, vagy bárkit felállítanának, hisz volt már elég kudarc ahhoz, hogy változás történjék, a végén mégis mindig oda lyukadunk ki, hogy nincs itt semmi látnivaló.
Szóval kétségeink ne legyenek: semmi nem fog történni ha nem jutunk ki.
Ha mégis összejön a hőn áhított olimpiai részvétel, akkor sem hiszem, hogy bármi történne, hisz az meg ugye azt igazolná, hogy minden fasza, a célt elértük ami az olimpiai részvétel, mintha az, hogyha már ott vagyunk akkor valami eredményt is produkáljunk nem is lenne fontos, pedig hát nálunk a legmagasabb az egy főre jutó utánpótlás világbajnokok száma.
Abban azért erősen bízom, hogy valaki már tényleg komolyabban elgondolkodik azon, hogy ez a jelenlegi felállás a szakmai stábban rohadtul nem életképes és kijutás esetén egy főállású szövetségi kapitány kinevezése lesz a cél, ennyi pénzből nem igaz már, hogy nem fussa egy normális szakmai stáb összeverbulására.
No, ennyi negatívkodás után nézzük a keretet:
Túl sok változás nincs, és ezzel most nincs is nagy baj, hisz jelenleg tényleg talán ez a legjobb keret amivel kiállhatunk, és hát időben sem voltunk eleresztve. Én ettől függetlenül már decemberben spec behívtam volna el-Gauit ha már egyszer van magyar útlevele, és hát lássuk be az elmúlt 1-2 évben a beállós poszt megint kicsit visszaesett, pedig a Szabó-Tóvizi duó egész kellemesen indult.
Kapusok: Mindhármat nevezném mindhárom meccsre. Bíró a visszatérése óta gyenge formát mutat ami érthető is, mégis a rutinja kihagyhatatlan. Janurik robbanó formája és Szikora fanatizmusa hátul mindenképp elkél - mai napig állítom, hogy a kapuba valami elvetemült figura kell aki felturbózza az előtte állókat.
Balszélsők: Most vannak aggályaim. Eddig Márton kellemes csalódás volt, de azt hiszem most kiütött, hogy igazán komoly téthelyzetben már erősen remeg a keze, ha még van lehetőség cserélni most azt hiszem, hogy Fodornak adnék bizalmat, de ugye ehhez első körben lehet ismerni kéne a társakat is... Schatzl a Budu ellen jelezte, hogy készen áll a folytatásra, bár az eb-n hullámzó formát mutatott most ő is, de kb benne látom csak azt, hogy bármikor megrázza magát és formát javít egy adott meccsen belül.
Balátlövők: Abszolút pillanatnyi idegállapot poszt. Háfrát már szétsavazták elegen (én még a jövő évet megvárom vele) amivel kapcsolatban az én véleményem, hogy elég komplex az ő problémája ami szinte egy külön posztot megérne, de nem most és nem tőlem, höhö. Szöllősi-Zácsik viszont most lehet tényleg nyerőemberünk lesz, decemberben egyértelműen a válogatott legjobbja volt, hosszú évek után érződik ambíció benne újra, remélem, hogy ez mindhárom mérkőzésre kihat és nem csak másfélre. Csiszár-Szekerest én most nem vittem volna, ha hármasvédő aki támadásban is alkalmazható és most még úgy látom, hogy elfogadható formában is van: Hornyák Dóra.
Irányítók: Durva, hogy a 34 éves Szucsánszki úgy kell ide mint egy falat kenyér. Kovacsics nyakába szerintem elég komoly terhet raktak - amit nem mondok, hogy nem kéne elbírnia ennyi rutinnal a háta mögött -, reméljük jó volt a Szabó Péter mentáltréning, ha nem akkor nem tudom mi lesz velünk, mert decemberben is látványosan kijött, hogy nincs irányítónk, és véleményem szerint ez is lett az egyik vesztünk. Vámosnak örülök, kazahok ellen mindenképp szinte végig őt játszatnám, nem tudom, hogy egy szerb-oroszt mennyire bírna el 20 évesen, inkább nem kísérleteznék, az ő szerepe ezen a 2 derbin tényleg csak a másik kettő pihentetése legyen 5-10 percekre, és azt sem feltétlenül egyben.
Jobbátlövők: Összesen 4, azaz négy balkezes átlövőre számíthat most ideális esetben a válogatott (Kovács (tekintsünk el attól, hogy amúgy senki nem hívja be, jogosan), Planéta, Klujber, Kiss) amire nem is tudom mikor volt példa, mégsem merem azt mondani, hogy jobbak lennének, mint a jobbkezes Tomori. Klujber bocsi, de szerintem indokolatlanul túl lett sztárolva az elmúlt egy évben, Kissnek voltak jó meccsei most Siófokon, de ekkora téttel bíró helyzetben még sosem volt, így megint kritikussá vált ez a poszt a válogatottban, és ahogy a balátlövő, úgy itt is a pillanatnyi idegállapot fog dönteni, ami azért aggasztó számomra. Bár nem vagyok Tomori-fan, de a rutinja miatt számomra egyértelműen ő lenne a kezdő, és a kritikus helyzetekben is őt cserélném be inkább, de kérdés, hogy mennyire bírja kondiban és itt most nem feltétlen arra gondolok, hogy 34 lesz lassan ő is, hanem a covidból való kilábalása miatt.
Jobbszélsők: Lukács rendben, szvsz Radicsevics után szerintem egyértelműen ő a világ második legjobb jobbszélsője, ezt tovább nem is nyúznám, tudjuk mit várhatunk tőle. Kovács helye úgy látom kiverte a biztosítékot, én spec abszolút adom a keretben létét, és a hazai mezőny egyik legkellemesebb meglepetése számomra. Nem gondoltam volna, hogy ekkora küzdő, nagyon ritkán remeg a keze (nem is jut eszembe most ilyen) és posztról sokkal veszélyesebb mint ferencvárosi kolléganője. Számomra is most jelen pillanatban sokkal hasznosabb mint Faluvégi. Nem gondolnám, hogy problémát jelentene az ő esetében a 0 válogatottság.
Beállók: Most itt mit mondjak? Látszik, hogy a válogatottnak az az edzője aki a saját csapatában sem tud beállókra játékot kitalálni. Ebből kifolyólag ezt a posztot itt most el is engedném, és tartom továbbra is a véleményem el-Gauival kapcsolatban.
Így, hogy átnéztük a posztokat azt hiszem elég egyértelmű a probléma: a mérkőzéseket nem a fiataloktól várhatjuk, hogy megnyerjék, és ez olimpia ide vagy oda, borzasztóan elkeserítő. Ezt egy olimpiai kijutás nem fogja megoldani, és pontosan oda fogunk jutni ahol kb 10 évvel ezelőtt voltunk; nincsenek 24-25 éves játékosaink akik meccseket tudnának eldönteni. Vagy erre építünk, hogy majd a mostani fiatalok majd 30-as éveikre lesznek olyan szinten, hogy majd tőlük várjuk a megváltást az aktuális olimpiákra?
Ettől függetlenül persze hajrá magyarok, én is nagyon szeretnék megint jó korán kelni a női válogatottért, mint anno Pekingben, de hát az előjelek nem túl biztatóak, na.