Visszanéztem, mit írtam itt, a csoportosban, és egyébként büszkén jelenthetem Önöknek, kedves olvasóink, hogy nagyjából az előzetes várakozásaimnak megfelelően alakultak a csoportok, így ezzel együtt alakultak ki a középdöntős csoportok is. Amit nagyon nem láttam jönni, azok bizony a lengyelkék, és az ő teljesítményük, amivel úgy tűnik, hogy valamelyest visszahelyezik magukat az elit kézilabdázás térképére. Ja, és persze kb. ugyanezt elmondhatnánk a vébén mutyizó oroszokról is, akiknek amúgy egy normális világban semmi létjogosultságuk nem lenne itt lenni, de hát van az a musztafázás, ugye, akinél az ilyesmi nem számít.
Na de nézzük sorban, milyen középdöntős csopikák alakultak ki mostanra.
Group I
Belőlünk és a spanyolok - hát nem uralta, de mégis - által megnyert Bé csoportból lett ugye az I. számú, amely így néz ki jelenleg:
Mondjuk az is legyen meg, hogy nem mindenhol néz ki így, mert pl. így is kinéz ugyanazon az oldalon, szóval túl sok jelentőséget annak se tulajdonítsunk, hogy az urukák úgy állnak a tökutolsó helyen, hogy lőttek 87 gólt és 32-őt kaptak csak. Hehe.
A csoportgyőzelmünk egyben ugye azt is jelenti, hogy lépéselőnybe kerültünk a németekkel szemben mindenképpen, de mivel a spanyolok sem jöttek full pontszámmal, így velük szemben is van némi minimális előnyünk, nem beszélve a többiekről. Ami viszont csak és kizárólag akkor jelent valamit, ha nem hibázzuk el ezt a kört. Egészen pontosan az a helyzet a mi szempontunkból, hogy további két meccset muszáj itt megnyernünk ahhoz, hogy játszhassunk a negyeddöntőben. Muszáj. De legalább nem lehetetlen. És mivel csoportot nyertünk, így a meccsek sorrendje is jó lehet számunkra, hiszen fokozatosan kerülhetünk egyre magasabb szintre, és rakhatjuk tűzbe az eddig a többieknél kevesebb lehetőséget kapókat. Viszont óva intenék mindenkit attól, hogy előrébb nézzünk a brazilok elleni mérkőzésnél, teljesen felelsleges, egyelőre. Még csak most kezdődött el az igazi megmérettetés, és biztos vagyok benne, hogy a következő három ellenfelünk is meg szeretne verni bennünket. De nekünk pontosan ugyanolyan fegyelmezetten, szervezetten, taktikusan kell készülnünk és fellépnünk mindhárom ellenfél ellen, mint azt tettük az eddigiekben. Említettem már, hogy az első két meccsnél koncentráltabb teljesítmény kell már ide, a németek elleni viszont elég lehet. Szóval oda kell belőni a szintet. Itt már nincsenek előre kiosztott pontok és mezekkel hozható meccsek, tilos azzal foglalkoznunk, hogy ki, mikor mit játszott mások ellen, mert ez innentől már nem lényeg. A lényeg az, hogy minden soron következő meccsen nyernünk kell. Holnap a brazilok ellen. Szülinapomra. Köszike!
A csoport egyik rangadója már az első játéknapon lemegy, a spanyol vs német-re gondolok persze, ahol minden bizonnyal nekünk utóbbi győzelme jelentene több jót, vagy egy iksz, abból túl nagy baj remélhetőleg nem lehet. Egyébként az eddigiek alapján a németek mintha előrébb lennének, de mivel a spanyolok egyrészt az időzítés bajnokai, másrészt pedig egyértelműen több van bennük, mint amivel eddig előálltak, bármi lehet.
Group II
C-D-csoport továbbjutói ők lettek, talán ez a két csoport hozta a legtöbb papírformát, a horvát vs japó x-nél súlyosabb dolog gyakorlatilag nem történt, és valószínűleg nem is fog, de azért ezzel még várunk. Mindenesetre itt egészen a csoportkör végéig várnunk kell a rangadóra, de mondjuk igazából annak sem lesz túl nagy jelentősége, ha a két nagy nem hibázik többet. És valamiért azt gondolom, hogy itt nem fognak, pedig a pontok alapján valójában ugyanaz a szitu, mint nálunk, csak itt egy fokkal kisimultabb viszonyok, és gyengébb, veszélytelenebb ellenfeleik vannak. A dánoktól éppen ezt vártam, amúgy, nekik van a legkomplexebb keretük szerintem, ugyanakkor az első félig komolyan vehető meccsük is csak holnap lesz, az sem biztos, hogy jó, maradjunk annyiban. A horvátok ugye okoztak némi csalódást, de ők ezzel együtt is ott lesznek, főleg innen. A nagyok pihizni fognak január 25-ig.
Group III
A norgék a vártnál egy fokkal kisebb lendülettel érkeztek meg Egyiptomba, amiért most elég nagy árat fizethetnek, az első és eddigi legfontosabb csoportmeccsükön a franciák ellen igazi esélyük sem nagyon volt, hiányzott a lendület, a fegyelmezettség, a szervezett játék, a csapat, szóval sok olyan dolog, amivel ők az utóbbi években elértek erre a szintre, és egyemberes csapatként kezdtek el kézilabdázni, ami ennyire volt elég. Persze előttük is nyitva áll még minden ahhoz, hogy odaérjenek a negyeddöntőre, sőt, valószínűleg ennyi is elég lehetett volna, ha nincs a másik csoportban egy hibátlanul nyitó portugál válogatott, amire viszont az elmúlt évek és tornák alapján bizony számítani lehetett. Szóval ők vannak most elég nehéz helyzetben, és még jön nekik egy Izland, de persze ott van a másik oldalon az is, hogy Pereira csapatának pedig a franciák vannak vissza, azok a franciák, akik a norgék óta mindenkit egy góllal vernek csak, pl. ma is elég szorosan vannak Algériával, szóval itt még várható némi kavarc. Ja, és ma Svájc megverte Izlandot, ezt csak úgy itt hagyom most, ízlelgessétek. Összességében itt várható az egy csoportban előforduló legtöbb jó meccs, így első ránézésre, és mindjárt kezdődik iegy Portugália vs Norvégia is, amit tiszta szívvel javaslok megtekintésre.
Group IV
A svédek nem is annyira, de az eredeti oroszok abszolút a várakozásaimon felül teljesítettek a csoportkörben, előbbiek szintjén mondjuk pont úgy nem volt még komoly meccsük, ahogy a dánkáknak sem volt, de mindenesetre nem botlottak, az biztos. Az orosz blablabla csapat viszont pont ahogy a lengyelek is, látható lépést tettek előre, az elmúlt évek teljesítményeihez képest. Jó, mondjuk ez vébé, tudom, de majd most meglátjuk. Egyiptom nekem kicsit alul készült, tőlük várnék egy sebességváltást, ha komolyan gondolják, hogy maradandót alkotnak most (igen, például úgy, ahogy most elverték a ruszkikat), Szlovéniába viszont mostanra szemmel látható, hogy odaért Vranjes, és az ő keze nyoma. Legalábbis másra nem tudok gondolni, és hát visszatérő problémák láthatók, például a teljes koncepciótlanság, a jellemző sorcserézés, a Pedig a legerősebb irányítósort tudják felmutatni, bárki odaadná a fél karját egy olyan játékmester trióért, de a többi poszt sem kutya, szóval hát na. Igazán kár érte, ez egy olyan generáció, olyan vébé, olyan csoport, olyan ág, amivel ők odaérhettek volna most. Most is.