Baráti körben összesen három olyan alkalmat tudtunk összekupecolni, hogy valaki emlékezne egy Németország elleni győzelemre vagy pontszerzésre, ami lássuk be, nem túl veretes. A dánokat/franciákat/spanyolokat tuti többször vertük már meg így érzésre, de mivel 16:30-kor kerültem gép elé, nincs időm mélyen beletúrni a sporttörténelmünkbe. Azt jelenthetjük ki nagy biztonsággal, hogy a németek ellen sosem ment, valahogy nem fekszenek nekünk válogatott szinten. Az utolsó komolyabb sikerig tíz évet lapozunk vissza, a svédországi vébén vertük őket 27:25-re, a két Iváncsik és Csárli kiemelkedő játékával méghozzá, és bár erről már posztot is írtunk - tök emlékszem -, a webarchívumot aztán most végképp nem túrom meg. Cottinak az athéni meccs is beugrott, személyes érintettsége révén, de volt a Symában is egy felkészülési meccs azóta, amin meg ikszeltünk velük.
Aztán pedig a nagy nihil. Nekem sajnos nagyon beégett a lengyelországi Eb. első középdöntős meccse, amelyet az amúgy tök érdekes, wroclawi helyszínen sokkolódhattam (29:19) le második terhességem első heteiben, hidegben, vodka nélkül. Szörnyű volt. Nos, ezt a kellemetlen emléket kellene kiradírozni a fejecskémből, ha kérhetem, ezt már egy szoros, rendes meccsel is meg lehet tenni, úgy érzem, de mivel a fokozatosság híve vagyok, kincstári optimista, és őszintén vallom, hogy a sportban bármi megtörténhet - ezt láttam is néhányszor az elmúlt négy évtizedben -, így merek nagyot álmodni, és megkérek mindenkit szépen, hogy menjünk neki Frédiéknek, és célozzuk be a csoportgyőzelmet!
Egyáltalán nem tűnik ugyanis annyira abszurd ötletnek, persze nem fogom sorolni a hiányzóikat, mert aztán végül a már említett lengyelkéknél is éppen úgy nyertek világversenyt, hogy rettenetesen meg voltak vágva. De nekik ez mindegy, aki ott van, az akar nyerni, mindig. Amit eddig láthattunk tőlük, abból túl sok következtetést sajnos nem lehet levonni, láttuk mi is, hogy Uruguay nem tényező ezen a szinten, szóval csak az emlékeinkből meríthetünk. Az biztos, hogy kapuban bazi erősek, nagyon higgadt támadás-befejezésekkel lesz csak keresnivalónk ellenük, sem Wolff, sem Heinevetter (vagy amúgy Bitter) nem fogja megtenni nekünk azt a szívességet, hogy szar lesz ma, erre készülnünk kell. Szélen borzasztóan figyelni kell, Reichmann, aki megsérült ugyan, de be tudtak hívni egy Groetzkit helyette és/vagy Gensheimer életveszélyesen gyors, gondoljunk csak bele, hogy a támadásban eladott labdáinkat az eddigi ellenfelek mennyire büntették, akkor két említett úr mennyire fogja. De ahogy néztem, Schiller és Kastening is el tudja találni a kaput, plusz még futni is fognak/tudnak.
Szóval az eladott labdák halálosak lesznek ma, ja, és innentől gyakorlatilag bárki ellen, a továbbiakban. Üdv a világbajnokságon, pajtikáim!
Ahogy általában, én irányítóban érzem mindig kicsit kevésnek a dajcsokat, remélem nem cáfolnak majd rám, de attól még lövőik bizony vannak. Meg beállóik is, még ha éppen onnan hiányzik két friss BL-győztesük, akkor is. Viszont nagyon fegyelmezett, bátor, okos játékkal meccsben lehetünk, sőt, hiszem, hogy nyerhetünk is ellenük. Várom a kimaradókat, de bárkik is legyenek azok, a többiek most fújják fel az arcukat olyanra, mint ahogy a tavalyi Eb-t elkezdtük: ne szarozzunk odalépni a faultokra, mert eddig tényleg lehetett úgy játszani, hogy elengedjük ezeket a kényes szitukat, hiszen úgyis lövünk eggyel több gólt, ha kell, de ez mával megszűnik, ez legyen világos mindenkinek. Mint ahogy a pofonokért se féljünk bemenni a falba, és hogy lesznek komolyabb pofonok, arra is van nálam egy százas.
Egyáltalán nem látom verhetetlennek Gislasonékat, nyilván ők sem bennünket, de az eddigi tingilangi után egyértelmű, hogy az utolsó csoportmeccseken megkezdődik az európai szemmel mért igazi vébé, úgyhogy startoljunk rá komolyan!
Hajrá mogyorók!