...még nem hisszük el, hogy tényleg lesz vébé, de lassan készülődjünk fel!
Továbbra is ambivalens érzésekkel várjuk a nagyobb rendezésű sporteseményeket, egyrészt nyilván jó, hogy láthatunk ilyesmit ezekben a vérzivataros időkben, ugyanakkor basz is az ideg rendesen, hogy érdemes vagy indokolt-e egyáltalán megtartani ezeket. De mivel sem vajákos, sem infektológus nem vagyok, megpróbálom csak úgy simán élvezni, hogy lesz itt két hét, ami nyomokban tartalmazhat jó meccseket. Nem túl sokat, de talán valamennyit. Hogy miért is vagyok ily szkeptikus, azt mindjárt megértitek. Mármint azt, hogy jó meccsből miért nem várok túl sokat azon túl sem, hogy gyakorlatilag ez a legkevésbé színvonalas világversenye a sportágnak. Ugye.
Lebonyolítás, miegymás
Mert ez lesz az első világbajnokság, ami 32(!!!) csapatos lesz, ami azon kívül, hogy ilyesmi cuki sztorikat hozott a nagyvilágból, ráadásul magyar vonatkozással, nos azon kívül az eddiginél is jobban felhígítja a mezőnyt. De legalább idén az nem lesz furcsa, hogy egy Uruguay vs Zöld-foki-szigetek találkozó, Egyiptomban rendezve miért nem érdekel egy fél tevét sem, mert az eddigi kommüniké ellenére a lelátók végül itt is üresek lesznek. Ahogy az várható volt, amúgy, nem is értettem ezt a görcsös ragaszkodást ebben a helyzetben, amit az IHF-nél erőltettek. Sőt, azóta már az is kiderült, hogy a média sem lehet jelen, ami meg a másik véglet WTF-ja, úgyhogy folyamatos csapongással teli készülődést konstatálhatunk a harmadik afrikai (második egyiptomi) rendezésű világversenyt megelőzően. Ami egyáltalán nem lep meg.
Ahogy az EHF amúgy nagyjából kézben tudja tartani bizonyos keretek között ezeket a megoldandó kérdéseket krízishelyzetben, úgy az IHF eléggé töketlennek tűnik, de tényleg. És most gondoljunk bele, hogy mit fog alkotni egy IOC (aka NOB) az olimpiával, ha marad nyoma addigra a vírushelyzetnek (márpedig valami biztosan fog), mondjuk ott a rendezéssel kapcsolatban még lehet bízni a japánokban, mert az nem Egyiptom, de akkor is, jézusom. Annyi sportággal, versenyzővel átvinni egy ilyet, egy ennyire lomha, alapra bürokratikus berendezkedésű szervezetnek, édesistenem. Ezen egyébként még kicsit korai is rágódnunk, van most saját gumicsontunk, Tokióba pedig tuti nem megyünk. Mondjuk Egyiptomba sem, de nagyon nem örültem volna, ha véletlenül megveszem a repjegyeket, és két nappal indulás előtt kell lemondanom, na de mivel lassan egy éve, hogy nem hagytam el az országot (brühühüüü), nem voltam olyan bátor, hogy megvegyem, úgyhogy ez tárgytalan is. Pedig fejben már elég régóta készültem erre. Is.
Na de most abban reménykedjünk közösen, hogy a csapatokat azért beengedik majd, és tényleg lesz világverseny, mert manapság már semmi sem biztos. 32 csapat az rengeteg, három-három új hely Európának és Afrikának - így kerülhettünk össze pl. az abszolút újonc Zöld-foki-szigetekkel -, de az amerikai kontinens is kapott helyeket, így pedig a szintén újonc Uruguay is megérkezett, pont hozzánk, ráadásul, szóval elő fog fordulni az a történet, hogy az - egyébként kézilabdázás tekintetében meglehetősen zöldfülű válogatott - egyike, története első vébé-szereplése során rögtön tovább fog jutni a csoportból a középdöntőbe. Baszki. Értitek. Persze a mezőny fele így is európai, nem is várok nagy meglepetéseket, esetleg Egyiptomból nézek ki negyeddöntőt, de majd a csoportok áttekintésénél átfutjuk, hogy mi lehetséges és mi nem.
(itt fogunk csoportmeccseket játszani, forrás)
Nyolc darab négycsapatos csoporttal startol majd el a vébé - ahogy említettem, külön posztban a héten még átfutjuk ezeket - hogy aztán az első három helyezettek a középdöntős csoportokba léphessenek. Három csoportmeccs, három középdöntős - továbbvitt egymás elleni eredményekkel, ugye, érdemes eléggé észnél lenni már az elejétől fogva - aztán kinek mi, az első kettő megy mindenhonnan a negyeddöntőbe, többieket pedig rangsorolni fogják a pontok alapján. Az tudott, hogy egy vébén (olimpián) sokkal könnyebben jutsz egy(két) jó meccsel előkelőbb helyezéshez, mint egy Eb-n, a csoportunkat(A)/águnkat(I.) figyelembe véve egyébként ez most sem lehetetlen, sem a menet közben szépen megfogyatkozott, ugyanakkor Frédivel (Gislason) felszerelt németek, sem pedig az éppen generációváltásban lévő spanyolok elkapása nem lehetetlen, pusztán csak egy bravúr kérdése. Azt meg már most szépen kérném, hogy tartsuk magunkat ama számomra különösen kedves, januári hagyományunkhoz, hogy a világversenyeken mindig elkapunk egy nagyvadat a születésnapom közelében (jellemzően épp a napján, egyébként, volt már dán- és franciaverés is az ajándékom), mert az olyan jó. Most is feltúrtam a lebonyolítást, és hacsak nem kapunk ki az uruktól (jajjj neeee) vagy a Zöld-foki-szigetektől (urambocsá), akkor bizony fogunk játszani aznap, még az is lehet, hogy épp a spanyolok ellen. Erre a fontos pontra még biztosan felhívom a figyelmet, nehogy elfelejtsék a srácok.
(itten meg középdöntőt, ha minden igaz. forrás)
Helyszínek
A helyszínek tekintetében egész jól állunk, 4 csarnokban zajlik majd a vébé, és ebből csak egy - az alexandriai - van kívül 100 km-es körzeten, ergo Kairó környékén lesz a mezőny háromnegyede. Mi éppen Gízában, de mivel buborékot ígérnek a szervezők, ezért ez kábé el is veszti jelentőségét. Vagy nem vágom, hogy sétálni/levegőre/akármizni hogy mehetnek majd ki, de hogy 10 napig senki sehova a szállodából, az még mindig bazi furcsa nekem. Mondjuk tengerparton, lezárt stranddal, meg kilenc hektáros oázissal körülvéve könnyebb lenne, de ez Kairó tekintetében vélhetően kizárt. Mondjuk ott a Nílus, az is igaz. Ha mákunk van, betolnak a Marriott Mena House Hotelbe, mert onnan legalább a kilátás ilyen.
(itt meg én akartam volna nyaralni, basszus)
Meglátjuk, mindenesetre nyakunkon a következő furcsa, COVID-világverseny, kicsit már uncsi, de mivel lesz, hát álljunk bele rendesen!
Pénteken este (magyar idő szerinti) 20.30-kor kezdünk, hogy aztán minden másnap ugyanebben az időben abszolváljuk a csoportmeccseket. Ez itt az event hivatalos oldala, ugyan még a bő keretek vannak fenn, de azért egész kulturáltnak tűnik elsőre, itt pedig a Facebook oldal, amin már jönnek a videók egy ideje a csoportokról, például. Semmi komoly, de valami, amit lehet túrni.