Végre vége, és azt hiszem ezt mindenki nevében lehet mondani. Életem első olyan eb-je volt ez ahol egész egyszerűen úgy voltam a mérkőzések után, hogy három sort sem érdemelne az egész teljesítményünk, a hollandok után el is ment a kedvem, aztán új motivációt keresvén gondoltam lesz egy csoportöfi, amit el is kezdtem szorgosan írkálni, de aztán az sem sikerüt, végül úgy döntöttem, hogy mivel a 2018-as és 2019-es versenyek értékelői időhiány miatt elmaradtak, jött az ötlet, hogy akkor már meccsekről nem is írok, mert tényleg minek, inkább akkor minden energiám és kedvem erre összpontosítom - jelzem, nem lett nagyobb a lelkesedésem így sem, pedig napok óta készülök rá.
Igazából a véleményét már mindenki elmondta, mindenki számára egyértelművé vált, hogy nem ez a járható út amit választott magának a szövetség, de kb 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy marad ez a felállás a márciusi selejtezőkig, mert 3 hónapra úgy, hogy a covid miatt ki tudja, hogy egyáltalán lesz idő összetartásra (meg magára a selejtezőre) ki a francot lehetne leakasztani, meg ki vállalná el úgy, hogy az is 1000% hogyha nem jut ki a válogatott az olimpiára akkor az illető nyakába lenne varrva az egész... Szóval mindenki nyugodjon le, marad minden így. Ezen már nem is érdemes idegeskedni, kb 20% esélyt látok arra, hogy ott leszünk Tokióban - és ezt tavaly is így gondoltam - úgyhogy részemről maximálisan az esélytelenek nyugalmával futhatunk neki a tokiói projektnek, bár ha ki is jutunk akkor is, mi lesz? Számunkra már a részvét lett a fontos, nem az eredmény, szóval ha ki is jutunk majd max 10-12. hellyel ballaghatunk haza onnan is, húdejólesz.
Kezdeném is az értékelőt a következő 4 ponttal, amiből kifolyólag jogosan hőblizhet mindenki a válogatott szereplését illetően:
- Világ legerősebb bajnokságának hirdetjük magunkat
- Nálunk a legmagasabb az egy főre jutó (arany)érmes up játékosok száma
- Állítólag edzőink a világ krémjébe tartoznak
- Gyakorlatilag adózunk a kézilabda után
Ebből kifolyólag nem elfogadható a szurkolók (lakosság) számára semmilyen magyarázkodás, és bizony-bizony egyre kevésbé is kíváncsi rá.
Sokan már megint a norvégokat hozzák fel példának, hogy hát ők, hogy, meg mit, és miért megy ez nekik? én ennyire azért nem mennék messzire, nekem elég lenne csak bekopogni alsó szomszédunkhoz, hogy figyu ti mit csináltatok, hogy adria B-vel idáig jutottatok? Mert hát lássuk be technikailag eléggé elmaradtak a horvátok a világ élmezőnyéhez, mégis gyakorlatilag csak a két, a mezőnyből magasan kiemelkedő csapattól kaptak ki (eddig, lehet ez ma estére három is), a többieket ha csak az eredményeket nézzük, gyakorlatilag úgy verték meg, hogy nagyon meg sem kellett izzadniuk. Úgy gondolom, hogy egyelőre számunkra a horvát titok is bőven elég lenne ahhoz, hogy magasabbra érjünk.
A keretről:
Nehéz jót mondani, kb 1-2 olyan teljesítmény volt ami a jelenlegi csapatból ugyan kiemelkedett, de összességében ha a mezőnyhöz viszonyítjuk pont olyanok voltak ezek is amik a 10-12. helyhez elegendőek. Úgy gondolom, hogy 40%-ban tehetnek a játékosok arról ami a pályán történt, hisz Háfra az EHF-nek adott interjúban pont azzal érvelt, hogy az összeszokottság és a csapategység lesz majd az ami ezt a csapatot sikerre viheti, ehhez képest pont olyan képet mutattak mint akik életükben nem találkoztak még, pedig itt már kb mindenki mindenkinek volt csapattársa hol itt, hol ott. Teher sem volt rajtuk, hisz most fordult elő először olyan, hogy a szövetség nem tűzött ki célt, amit persze foghatunk a covidra, de azért na, hogy lehet úgy kiküldeni egy válogatottat egy világversenyre, hogy nem fogalmazunk meg célokat? És erre ne legyen már az a duma, hogy mert vírushelyzet van... Franciák meg a norvégok is biztos így mentek ki, sőt még a horvátok is biztosan...
Kapusok: Még mindig a legbiztosabb pont hál'isten, hisz ugye volt idő amikor itt rágtuk rendesen a körmeinket. Kiemelkedő teljesítményt ugyan nem nyújtott sem Bíró sem Szikora, de nehéz is úgy, hogy nem áll előtted védelem. Bírót sajnálom leginkább, mert ő tényleg az a játékos aki ahogy nehezedik a tét úgy hergeli bele magát a játékba, lehetne róla példát venni.
Balszélsők: Mondhatnám, hogy többet vártam tőlük, de kb egyetlenegy meccsen, a románok ellen láttam azt, hogy figurákat dolgoztunk ki rájuk - bár ebben sem vagyok már olyan biztos, hogy ez tudatos lett volna. Ebből kifolyólag pont ezen az egy meccsen mutatta meg Schatzl a klasszisát (mert ő számomra az), Márton nem tűnt ki, de nem is volt rossz, a helyzetei felét kihagyta, valószínű ha több játékidőt kap jobban is teljesíthetett volna. Nem értékelem balszélsőink teljesítményét negatívan, de mégis maradt bennem hiányérzet.
Balátlövők: Háfra már lassan két éve vergődik, és a jövő évi győri teljesítménye lesz azt hiszem a vízválasztó a karrierje szempontjából, és számomra is - bár az is kérdéses még ugye, hogy ki lesz az ETO edzője jövőre ami szintén meghatározó lesz neki. Bízom benne, hogy a vérprofi szemlélet kihozza belőle azt amivel berobbant az élmezőnybe, ha nem, akkor megmarad sajnos örök ígéretnek. Hat meccsen 28 lövés és 12 gól (43%), ez nagyon karcsú, még akkor is ha csak 151 percnyi játékideje volt, ami azt is mutatja, hogy nem benne bíztak meg a legjobban a társkapitányok.
Kácsor előzetesen lehetett volna az ami Háfra volt 2018-ban, de 22 percnyi játékidőért vittük ki, annak fényében, hogy nem volt célkitűzés, és már a csoportmeccsek alatt tudható volt, hogy a középdöntő sereghajtói leszünk, bőven lehetett volna őt többet szerepeltetni, még akkor is ha a 2/8-as lövőteljesítménye eléggé cink, de a játékidő amit kapott kb arról szólt emlékeim szerint, hogy most azonnal villantson valamit, kb 2 válogatottság után...
Irányítók: Nem tudom értékelni az irányítók teljesítményét, mert nem volt olyanunk. És nem, ez nem szándékosan bunkó irónia, hanem maga az irányítói tevékenység mint olyan nem létezett ezen az eb-n és kb ezen is ment el az egész verseny. Kovacsics utoljára talán az előző eb-n volt klasszikus irányítói szerepkörben, azóta mintha átlövő akarna lenni, ami néha megy, de alapvetően egy irányítótól én személy szerint nem ezt várom, hanem azt, hogy ő legyen az ész a pályán, elsődleges feladata, hogy helyzeteket teremtsen. Ebből kifolyólag Lakatos sem tudott sokat hozzátenni a játékhoz, mert átövőnek nem átlövő, és irányítani sem tud, bár tény, hogy a románok ellen jó formát mutatott és bizonyította azt is, hogy tud küzdeni, de összességében eléggé önző a játéka.
És így kanyarodunk és érünk Szöllősi-Zácsikhoz, mert ennek a válogatottnak ő volt az esze; ő volt az aki 9 méterről ténylegesen veszélyt jelentett; és ő volt az aki talán a legtöbbször hozta helyzetbe a társait (sokszor olyan helyzetből vette észre és hozta játékba a jobbszélsőket, hogy csak pislogtam). Előzetesen nem tartottam jó ötletnek az ő kivitelét, de tény, ha ő nincs akkor eléggé valószínű, hogy a szerbek ellen is kikaptunk volna, és tuti, hogy a csoportból sem jutunk tovább, úgyhogy kb neki köszönhető, hogy egyáltalán a 10. helyig valahogy bevánszorogtunk, és a későbbiekben is inkább középen szeretném látni semmint balátlövőként, mert lényegesen jobb teljesítményt nyújtott eddigi válogatottságai során ott, mint az eredeti posztján. És bizony tényleg kihagyhatatlanná vált ebből a keretből.
Tóth Eszter 12 percnyi játékidejét nehéz hosszútávra megítélni, ott véleményem szerint jó volt, kár, hogy aztán nem folytathatta. Vele mindenképp számolnék még.
Jobbátlövők: Kezdjük Tomorival: 3 órát játszott, többnyire védekezésben amit szerintem meg is oldott, alapvetően pozitívan lehet értékelni a teljesítményét, viszont elöl nem tudom mennyire kéne már számolni vele, sokszor láthatóan belassította a játékot. Vagy úgy kell alakítani a játékot, hogy ő legyen a befejező ember, vagy a gólpasszai miatt irányítói feladatokat kéne adni.
Klujber... Én őszinte leszek: nem számolok azzal, hogy belőle világklasszis lesz. Lehet, hogy még fiatal, de összességében azt látom rajta, hogy téthelyzetekben nem megijed, konkrétan megrémül, és akkor jönnek a piruettek kifelé, utolsó pillanatban nem ellövi hanem inkább lepasszol, és kb csak akkor mutat átlövő teljesítményt amikor kettéválik a fal előtte. Lehet jobb lenne belátni és beláttatni vele is, hogy nem átlövő, vagy ha tényleg az szeretne lenni akkor minden tekintetben (fizikai, mentális) összeszedni magát. Védekezésben meg rengeteg gólt kaptunk róla. Tavaly még lehetett azt mondani, hogy Rasmussen baszta el azzal, hogy Kovácsot visszavette, de idén nem, konkrétan a legnagyobb bizalmat és türelmet ő kapta. És nem, nem ájulok el a 14 hetesétől, a mezőnyből szerzett góljait kifelé, szélről lőtte, és azt hiszem ez bizonyítja is, hogy mi az ő eredeti posztja.
Csiszár-Szekerest pedig hármasvédőként azért vittük ki, hogy végigülje a mérkőzések jelentős részét.
Jobbszélsők: Balszélsőkkel azonos a véleményem. Annyi, hogy talán Lukácstól kicsit többet vártam, önmagához képest sok volt a rontott ziccere, viszont a lerohanásgólokat meg kb csak neki köszönhetjük. Faluvégi is tükrözte azt amit Márton a másik oldalról. Stabil pontunk, de ahogy a balszélen is már írtam: mégis van bennem hiányérzet, ez lehet - sőt, biztos - az elmúlt 2 év miatt, ahol láthatóan építettünk rájuk.
Beállók: 11 gól köthető hozzájuk ami kb azonos azzal a mennyiséggel amit az elmúlt években termeltek, és nem is ezért szeretjük őket, legalábbis én Tóvizit a hetesek kiharcolása miatt kedvelem, amiben ismét élen járt. Helembai savazását (belefutottam pár ilyenbe) bevallom nem igazán értem, elöl szerintem jó volt, alkata miatt könnyebben mozgott a falban mint társa, és több gólt is lőtt, hátul valóban vannak hiányosságok, de nem olyan egetrengetőek, és nem súlyosabbak mint a többieké. Lehet, hogy Szabó ott jobb lett volna, bár én alapból is őt vittem volna harmadik beállósnak, nem Pásztort, aki szinte az összes korosztályos versenyén all star beálló volt, a Fradiba meg a válogatottba meg már úgy tűnik nem fér be...
A stábról:
Nem fogom magam felidegesíteni, meg tényleg estig lehetne ecsetelni, hogy mi az ami miatt jobb lenne ezt a duót leváltani, de tényleg kb semmi értelme, fentebb már írtam is, hogy kb miért.
Amit láttam, hogy nem igazán hangzott el - aztán lehet valaki ezt már megírta, és ami számomra nagyon szembeötlő volt -, hogy mintha a két kapitány nem igazán kommunikált volna egymással, és ezalatt konkrétan a támadás-védekezés közti cserékre gondolok. Mintha a pálya közepén megszakadt volna a kapcsolat. Alapvetően úgy gondolnám ha összeül egy védő és egy támadózseni edző akkor egy olyan diskurzus zajlik le kettejük között, hogy a védő elsorolja, hogy kik azok a játékosok akik hátul kihagyhatatlanok, míg a támadó azt, hogy kik akik elöl. Aztán szépen felvázolnak variációkat, hogy a védősorból ki az aki elöl használható annak érdekében, hogy mondjuk ne az legyen mint amit utoljára kb 20 évvel ezelőtt láttunk, hogy támadásról védekezésre cserélünk kapásból 3 embert, de azt is pontosan olyan sebességgel mint húsz évvel ezelőtt... Ehhez képest kb semmi ilyet nem láttam, sokszor annyit és úgy cserélgettünk, hogy beleájult a szemem, azt nem állítom, hogy sok kapott gólt megspórolhattunk volna ha nem így teszünk, de azért talán valamennyit igen.
Elvileg ment a csapattal egy mentál tréner is. Ha az ő munkáját is minősíteni kéne hát az elég gyengére sikeredett, mert talán minden idők fejben legszétesettebb válogatottját láthattuk, pedig hajtépős mérkőzésekből jutott már nekünk elég. Talán tényleg csak annyi szól mellette, hogy sok ideje a vírus miatt nem igazán lehetett, de hát akkor is na, enerváltabbak voltak a játékosok, mint valaha...
Eddig azon siránkoztunk, hogy mennyire nem költünk és foglalkozunk a háttérmunká(so)kkal a válogatottnál, ahhoz képest most egy komplett hadsereg ment ki velük, és mégis pontosan olyan eredményt láttunk, mint 10 évvel ezelőtt.
Annak viszont örülök, hogy páran kezdik belátni, hogy bár utálták a dán kopaszt, de mégis jobb lett volna megtartani, főleg ebben a helyzetben, mert ha ezen az eb-n is olyat produkált volna mint tavaly akkor jogos lett volna a menesztése, de a helyzet az, hogy tavaly legalább védekezésünk mint olyan volt, kialakított figurák mint olyan volt, most már egyik sincs.
Mi várható márciusban?
Először is jussunk el odáig hogy ne tolják el a selejtezőket megint, mert jelen pillanatban úgy tűnik, hogy ez megint előfordulhat. Amúgy meg sok változást nem hiszem, hogy látunk. Egész egyszerűen nincs idő arra, hogy a kerettel kísérletezgessünk, nincs idő új edzőt keríteni, nincs más lehetőség, minthogy ugyanezzel a játékoskerettel, ugyanezzel a stábbal vágjunk neki a selejtezőknek. Kijutás és nem kijutás esetén is viszont főállású kapitányt kéne keresni, ez a variáció nem működőképes, ezt már mindenki látja. Realitások talaján maradva ha ki is jutunk Tokióba egy negyeddöntőnél tovább nem nagyon jutnánk, ennek fényében az új edző már egy olimpiai tapasztalattal vághatna neki a következő 4 évnek (amit úgysem fog kitölteni) és arra alapozhatna. De ez még tényleg annyira messze van, hogy felesleges is rágódni...
Fotók: Jozo Cabraja, Stanko Gruden / kollektiffimages