Mindent megpróbáltam, hogy leadjam ezt a posztot az egyik kollégának, de hát nem sikerült, pedig azt hiszem tényleg jobban jártunk volna vele mindannyian, úgyhogy most szólok előre, hogy én annyira nem repesek az örömtől, nem látom az alagút végét és továbbra sem álmodoznék csoport továbbjutásról, úgyhogy aki arra számít, hogy itt most olyan poszt lesz ahol brutális közhelyeket fogok puffogtatni mint például: csodálatos, elképesztő, fantasztikus, brutális, óriási győzelem, az akkor ne is pazarolja rám az idejét, nyomjon egy ikszet a jobb felsőbe.
Szóval én tényleg szeretnék a pénteki után felköpni és aláállni, de nem megy. Egész egyszerűen nem láttam azt ebben a mérkőzésben amit látnom kellett volna inkább az történt ami mindig szokott egy szar eb-kezdés után: azaz hogy tolunk egy olyan 60 percet ahol minden zseniális, aztán utána rághatjuk a körmünket, hogy ez vajon állandósuló forma lesz, vagy csak a szokásos egy meccs ahol minden összejön...
Nézzük az előzményeket: horvát meccs után ellentmondásos nyilatkozatok arról, hogy miből készültünk, 5-1-re készültünk, aztán nem készültünk igazából semmire; edző játékosra hárít, játékos magát ostorozza, a szurkolók mindenkit stb. Aztán, hogy fokozódjon a hangulat végül megrendezték a szerb-hollandot ahol a szerbek megverték a hollandokat. Amire bevallom számítottam a helyzetre való tekintettel, hogy lesznek olyan "wtf?!" meccsek amik talán amúgy ha normális felkészülése lett volna mindenkinek nem biztos, hogy megtörténne (közben már 4-1 a horvátoknak), és a szerb-holland az konkrétan ebbe futott bele. Persze ehhez kellett Lekics sérülése is akinek ezzel kuka lett a szezonja, amivel a társai összerántották magukat és a kicsit elkényelmesedett hollandokat alaposan megszopatták.
Nem attól féltem, hogy a szerbek akkora játékerőt képviselnének amivel amúgy normális körülmények között mi ne tudnánk mit kezdeni, hanem attól, hogy előtör a balkáni fanatizmus - ami amúgy annyira ezen a generáción nem érződik - és bedarálja lelkileg a mieinket. Szerencsére nem így lett; himnuszok alatt mindenki mosolygós volt amit én először nem tudtam eldönteni, hogy kényszeredett vagy őszinte - most már tudjuk, hogy utóbbi.
Szöllősi-Zácsik teljesítményét el kell, hogy ismerjük (amúgy az megvan, hogy EB-újonc?), de azt is elismerem, hogy nagyon jó ötlet volt középről indítani vele a meccset, így egyenesen tudott lendületből lőni, kevesebbett birkózni a rá vigyázó kettesekre amivel aztán sikerült is önbizalmat adni neki. Klujber kezében viszont téthelyzetben - ahogy mindig - dadogott a labda, de tény, hogy Lukács sokat köszönhet neki, jobbra tolódott a támadás a szerb védelemmel együtt, így pedig lehetőség nyílt arra, hogy Zácsik parádézzon az első félidőben.
Az igazi kegyelemdöfést szerintem elöl az adta meg, hogy Háfra is megjelent így a két távoli zónából veszélyes játékosunk egyszerre volt fent, és igazából teljesen jól működött ez, hogy Zácsik inkább irányítóból lőtte a góljait. A hollandok ellen elnéznék egy Háfra-Zácsik-Tomori belsőt elöl, ami már csak azért is lenne jó mert támadás-védekezésre nem kéne cserélni, ami úgy érzem nagyon sokat fog jelenteni a hollandok ellen akik képesek skandinávokra jellemző futkosós kézire is.
Szöllősi-Zácsikon kívül érdemes még kiemelni Bírót, de igazából aki ma pályára lépett az tényleg odatette magát, csak a kérdés újból az, hogy állandósuló forma lesz ez, vagy csak a szokásos egy meccs amin mindent viszünk?
Ne éljük bele magunkat túlzottan, rövidtávon azért mert a kés kedden könnyen a nyakunkhoz lesz szorítva - talán még jobban is mint ma - és a szerbeket se írjuk le, márciusban tuti nem így fognak játszani, mi meg elvileg arra gyúrunk - ahogy a szerbek is. Ne éljük bele magunkat, mert nem reális a 12 gól a két csapat között, a szerbek még mindig lépéselőnyben vannak, nekik jobban eloszlott így a horvát ellenünk aratott győzelmével és az ő holland verésükkel a teher, valószínű ami a csövön kifér az a horvátoknak megy.
A legideálisabb forgatókönyv számunkra a továbbjutás szempontjából az lenne ha a horvátok megnyernék a csoportot, a hollandok ellenin nagyon sokkal kéne kikapnunk ahhoz, hogy kiessünk, viszont 0 ponttal rongyolunk a középdöntőbe amivel igazából az 5-6. helyért játszott helyosztó még szóba is jöhet, de ránk inkább az jellemző, hogy meccsről meccsre fogyunk el, nem fordítva.
Ha pontokat akarunk vinni akkor pedig ma holland, kedden pedig szerb és magyar győzelem kell. Izgis, és hát igazából megint magunkat kevertük ilyen helyzetbe, és én ennek annyira nem tudok örülni mert már herótom van tőle, bocsi.
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: Stanko Gruden / kolektiffimages