Tartjuk a mizériáinkat, körmöm rendben, ugyanazt eszem-iszom, amit szerdán, a gyermekeimet pedig ezúttal lekenyereztem, elindítottam nekik egy végtelen rajzilmet a kisszobába, felhívtam rá a figyelmüket, hogy ha ordítok, azzal semmi gond nincsen, ne ijedjenek meg, szóval rendesen felkészültem. Azt hiszem. Jó, tudom, hogy kicsit beteges, de ennél nagyobb hibám az életben ne legyen. Sőt, azt is tudtam, hogy nem most kell meghalnunk a pályán, nekünk reálisan nézve nem ez a szint jelenleg, így pedig egyáltalán nem érzem akkora tragédiának ezt a vereséget.
Szóval semmi gond nincsen! Gyerekek, ez legyen világos mindenkinek!
Hiszen ha volt ellenfél, aki előzetesen sem tűnt semmilyen szempontból sem számunkra verhetőnek, azok bizony a norgék voltak. Nagyon szar az elmúlt évek ellenük való mérlegünk, utoljára ie. vertük meg őket, és ezen az Eb-n is döbbenetesen szárnyaltak olyan tempóban, amihez jelenleg nemhogy nekünk nincs közünk, hanem igazából keveseknek van. Innen nézve tán egyedül a spanyolokat tudom elképzelni nekik reális ellenfélnek, persze a szlovénok/svédek még belepiszkíthatnak ebbe, de nem nagyon érzem tőlük sem ezt.
Szóval nem történt semmi tragédia ma, kérek szépen mindenkit, hogy ezt fogja fel! Ez nagyon fontos most, de tényleg. Nincs is ennél fontosabb!
Sőt.
Egyébként is várható volt tőlünk egy annál gyengébb teljesítmény, mint amit eddig láttunk, mert elég magasra tettük a lécet, és hogy ez pont azon a meccsen jött, amit egyébként el lehetett engedni, az igazából hatalmas pozitívum lehet. Ha jól dolgozzuk fel mentálisan. Ahogy néztem, jó lesz ez, mert ezt gondolta a stáb is, és volt bennük elég bátorság ahhoz, hogy Székely Marcinak adjunk konkrét időt egy ilyen világversenyen, amit azt hiszem meg is hálált. Behoztuk Ubornyákot, meg Tóth Ádámot, Fekete is játszott, Rosta nyilván kényszerből, de valós időt kapott, ami alatt többet tanult, mint eddig bármikor.
Az első tíz perc konkrétan megmutatta, hogy attól a tempótól, amit a norvégok ezen az Eb-n pályára tettek, egészen megilletődtünk. Tök jogosan, teszem hozzá, mert hiába a nevek, sem a dánok, sem Izland messze nem érte el ezt a szintet most. A norgék bazi jók, és bár statisztikában úgy tűnik, hogy Sagosen-függőek, ne legyünk vakok, és lássuk a többieket is. De nem fogom elemezni ezt, mert tökfelesleges, szerintem mindenki látta a különbséget, amit amúgy nyomokban gyönyörűen kozmetikázni tudott a magyar csapat Nagy Bence fantasztikus játékával, a bemelegedő Székely Marcival, meg Sipos, Bánhidis-kiállítást követő védekezésével, vagy Bóka és Ligetvári egész eddigi Eb-s teljesítményével, aki amúgy a védekezésünk abszolút jolly jokere, és amikor odakerül, támadásban is bebassza, de ez most ennyire volt elég.
Viszont ez nem baj! Ebből kell tanulni!
Úgyhogy ne süllyedjen senki mély depresszióba emiatt, mert nem érdemes, hanem inkább koncentráljunk a számunkra is fontos dolgokra! Például, hogy hogyan verjük meg Szlovéniát. Vagy Portugáliát. Mert ők a mi valós ellenfeleink, és már ez is több, mint amiben reménykedtünk az Eb. előtt. Igaz?
Tehát szeretném üzenni ennek a csapatnak is, hogy NINCS BAJ! Nem történt semmi tragédia. Holnap új nap van, vasárnap pedig új ellenfél.
Hajrá mogyorók!