Ha akarjuk, ha nem, ezen a vb-n már nem lehet túl sok mindent magyarázni, bár én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ezzel a kerettel a párizsi olimpiára érdemes építeni; ha sikerülne mégis kijutni Tokióba természetesen csak örülni tudunk majd, de azt azért jó ha szem előtt tartjuk, hogy egy fiatal keret bizony hozni fogja magával az akár mérkőzéseken belüli rapszodikus teljesítményt is.
Abszolút érthető és adható a tavalyi eb szereplésből fakadó hurráoptimizmus, de azt is megértem akiben dúlnak a negatív érzések, hisz ez az ősz lássuk be: a húzóembereink számára korántsem volt pályafutásuk legjobbja, amiből akarva-akaratlanul bizony átfognak menteni a következő - remélhetőleg - két hétre.
Az elmúlt három évben nem voltak konkrét megfogalmazások, elvárások, ami többnyire abból fakadt, hogy két évig Rasmussen szinte minden egyes válogatott összetartásra új csapatot kellett, hogy összeverbuváljon, a csapat jelenlegi arculata tavaly alakult ki, így igazából az elmúlt 3 évéből - mindenki önhibáján kívül - gyakorlatilag kettőt mondhatunk, hogy félig-meddig kukába lehetett dobni. Arra mindenképpen jó volt, hogy sikerült egyfajta szisztémát kialakítani, ami alapján beválogathatta azokat a játékosokat akikre építeni akart, viszont mégiscsak ott van két év lemaradás. És hát ne felejtsük el, hogy a jelenlegi játékosok fele 2018 előtt még nem is volt elérhető Rasmussen számára, hisz sokan még javában az iskolapadot koptatták, NBI-es rutinnal nem is nagyon rendelkeztek. Az a korosztály amelynek most kéne az erős gerincét adnia a válogatottnak (25-28 évesek) mondhatni, hogy eltűntek a magyar kézilabdázás térképéről, őket jelenleg a 19-22 éves játékosok pótolják. Ideális esetben az ilyen fiatal játékosok perememberek más válogatottban, de azt hiszem azt elmondhatjuk, hogy a magyar kézilabdában minden volt az elmúlt 10 évben csak ideális eset nem.
Sajnos most már nem lehet azt mondani, hogy a cél a legjobb 12-be jutás, vagy a nyolcaddöntő (ami már a régiúj lebonyolítás miatt nincs is), mert a tavalyi helyezéssel a léc is magasra került, illetve most már Rasmussennek is bizonyítania kell, továbbá egy harmadik olimpiai lehetőség elbukása - már hiába, hogy látható a fény az alagút végén -, de újabb szurkolókat, támogatókat veszíthet el. Tetszik, nem tetszik: ezen a vb-n most már valamit virítani kell, ami lehet egy arany, ezüst, bronzéremtől kezdve a 7. helyezésig bármi, de kell! Óriási tét van a játékosokon. Vajon elbírják?
Ne felejtsük el, hogy négy évvel ezelőtt egy papíron és nevekben sokkal jobb válogatottal sem sikerült a legjobb hétbe jutni, pedig ott is a lehetőség adott volt, így joggal merül fel a kérdés a negatívabb szurkolókban, hogy miért lenne akkor idén nagyobb esélyünk bejutni a legjobb hétbe? Talán mert a '80-as évek második felében született klasszisok azóta kikoptak, és elkezdődött a '90-es évek második felének generációjának beépítése amiben pedig jelenleg jól állunk, kellő elméleti és technikai tudással a hátuk mögött mehettek a játékosok az NBI-be, ahol ugyan még mindig sok a légiós, de mégis az utóbbi években a magyar klubok bátrabban mernek a fiatalokhoz nyúlni, ez nem is olyan rég még egyáltalán nem volt jellemző. Úgy gondolom, hogy arra most már nagyon nem lehet fogni, hogy nem kapnak elég játékidőt 19-22 éves korban a játékosok, mert de, kapnak. Most már minden rajtuk múlik, és szerencsére Rasmussen azokat a fiatalokat válogatta össze akik fejben ott vannak és képesek, és ami a legfontosabb: akarnak is javulni és tanulni. Hogy ez elég lesz-e arra, hogy olimpiai selejtezőt, aztán márciusban olimpiát érjen, jó kérdés, két hét múlva már okosabbak leszünk.
A Szöul-kupából csak a szerbek elleni mérkőzést láttam teljes egészében, az oroszok ellen csak az első félidőt, Korea ellen pedig hébe-hóba perceket. A szerbek ellen bár csúnya egy meccs volt, azért messzemenő következtetést nem vonnék le, már az oroszok ellen sem éreztem azt, hogy itt mi ma nyerni akarunk, hanem gyakorolni, szerbek ellen pedig az akklimatizációból fakadó dekoncentráltságból kellett felrázni a lányokat, ami azért a végén összejött, tudtunk tartalékot mozgósítani - ezt mutatja az is, hogy az utolsó 10 percben váltottunk nyitott védekezésre amivel a szerbek többnyire azért nem tudtak mihez kezdeni mert jobban elfáradtak a végére, mint mi.
Valahogy délelőtt 10 óra tájékán fog kiderülni, hogy ki az a 16 játékos akit Rasmussen nevezni fog a csoportkörre. Nincs könnyű dolga, mert most tényleg az van, hogy senkit nem lehetne kihagyni, mindenki valamilyen építő szerepet tölt be a csapat szerkezetében. A posztban mi most mégis a jelenlegi 18 játékossal foglalkozunk.
Kapusok: Kiss, Bíró, Triffa
Nagyon-nagyon kényes pont. Az MKSZ face oldala kitolt egy képet amin rajta van a kapusok statisztikái, mind bl, mind bajnokság. Most Triffa miatt csak a bajnokságot vegyük figyelembe. Furcsa, de én nem gondoltam volna, hogy a bajnokságban - az EHF-kupát nem tudom miért nem vették bele, ha a másik két kapusnak meg számították a nemzetközi kupában nyújtott teljesítményét - csak 28%-os védési hatékonysága van. Én ennél jobbra számítottam, sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint társai, lehet talán azért mert nála jobban eloszlottak a védések.
Mindenesetre azt hiszem nem lenne őrültség mind a három kapust nevezni, mert jelenleg nem érzem azt, hogy képesek lesznek meccseket eldönteni. Mindegy, hogy külön-külön (nyilván ez lenne a legjobb) vagy együtt, de ha nem hoznak 40% körüli kapusteljesítményt az sokba fog kerülni.
Balszélsők: Schatzl, Márton
Schatzlban nem csalódtam, bíztam benne, hogy hozni fogja azt az extrát amit válogatottban mindig, és úszni fog a lehetőségekben. Azt nem mondom, hogy elájultam, mert nem, voltak pontatlan lövései, de az őszi Fradi meccsekhez képest - mondjuk ott nem feltétlenül ő tehetett arról, hogy nem lőtt gólt, hisz labdák és kijátszott helyzetek nélkül nehéz - érződött, hogy megint képes lesz arra a világklasszis szintre amire tavaly is képes volt.
Mártonnál Kilgore kolléga fogalmazta meg azt amit én nem tudtam: nem érezni rajta a vagányságot. Ezt sikerült a Szöul-kupán megtörnie, a szerbek ellen kifejezetten menő góljai voltak, és nagyon jó helyzetfelismerései, azt hiszem, hogy ezen a poszton nem kell nagyon aggódnunk, jól kiegészítik egymást, és végre Nadine-nak is lesz méltó cseréje.
Balátlövők: Háfra, Tomori
Újabb kritikus poszt. Háfra teljesítménye kész hullámvasút volt a Fradiban, és a Szöul-kupán is. A szerbek ellen nagyon enerváltnak tűnt, aminek nagyon nem örülök, és ő maga is nyilatkozta, hogy nagyon fáradtnak érzi magát, az ellenfelek már kiismerték a játékát. Én most mégsem a mentális fáradtságot érzem rajta, hanem inkább a fizikait. Remélem az ő regenerációjára nagyobb hangsúlyt fektetünk, Kazahsztán és Szenegál ellen tényleg csak maximum perceket adnék neki.
Tomorival kapcsolatban nem tudom mit írhatnék. Mikor néztem akkor elég sok büntetőt kaptunk róla, azt meg észrevettem, hogy már direkt utaznak rá olyan téren, hogy megpróbálják kicsalogatni a szaggatottra, hogy aztán onnan átjátszva őt, a beállót helyzetbe hozzák, amire már nem ér vissza, a másik hármas egyedül marad és már meg is van a kiállítás. Montenegró, Spanyolország és Románia ellen ez életveszélyes lesz, ezzel valamit kezdeni kell.
Irányítók: Kovacsics, Tóth, Vámos
Kovacsicsról nem tudok érdemben nyilatkozni most, mert többnyire Tóth Gabit láttam irányítani, amikor mégis fent volt, nem hagyott bennem mély nyomot, bár igaz, Tóth sem, bár utóbbinak több értékelhető megmozdulása volt. Ellentétben Vámossal, aki szerintem olyan lehet idén, mint Háfra volt 2017-ben. Room kollégával döbbenten néztük a szerbek után a jegyzőkönyvet, hogy nem volt gól a neve mellett, pedig esküdni mertünk volna rá, hogy legalább kettőt bevágott, de nem. Egész egyszerűen olyan lendületet tudott adni a támadójátéknak, hogy szinte minden gólhoz köze volt. Iszonyat profin hajtja végre az egy-egyezéseket amiből vagy hetes vagy kiállítás lesz, jelenléte magával ragadja a társakat is, és védekezésben is hasznos. Nagyon remélem, hogy Rasmussen nevezi, és azt is, hogy elöl ő lesz inkább Háfra cseréje.
Jobbátlövők: Kovács, Klujber, Kiss
Én nem tudom - valószínű soha nem is fogjuk megtudni -, hogy mi történt Kovács és Rasmussen között ami miatt félévig öri-hari volt, de, hogy ezen mindkét fél túltette magát, és Kovács rohadtul akar bizonyítani az tuti. Egyértelműen a legjobb játékos volt a felkészülési mérkőzéseken: átlőtt, betört, gólpasszokat osztott. Mikor melyikre volt szükség, és az már a Lokiban is feltűnt, hogy alkatra is sokkal erősebb és izmosabb lett, aminek köszönhető, hogy 9-ről is sokkal hatékonyabb. Védekezésben is sokat fejlődött, most én is azt mondom, hogy ő lesz az első számú jobblökőnk.
Klujberrel kapcsolatban: érdekes lesz őt majd cserélni. Azt mindig nem lehet, hogy csak a rövid oldalon játszik, egyrészt Kovács pihentetése miatt, másrészt mert két meccs után borzasztó sablonossá válik majd a játékunk. Ha Kisst kihagyja, akkor bukott az a teória, hogy Kiss szélen, Klujber lövő, majd védekezésben helycsere. A zavarót jól tudja játszani véleményem szerint, így talán vele a nyitottat lesz érdemes játszatni, bár, hogy ki ellen jó kérdés.
Kiss Niki elég kevés lehetőséget kapott amivel azt hiszem már meg is üzente Rasmussen, hogy ő lesz az egyik kimaradó. Igazából a védekezése miatt lesz kár, mert vele eggyel kevesebben lesznek a védekezésről-támadásra és fordítva a használható emberek száma.
Jobbszélsők: Lukács, Faluvégi
Amennyit láttam, abban nekem Faluvégi jobbnak tűnt, mint Lukács (és jól látom, hogy Korea ellen nem is játszott?). Ugyanaz a helyzet Vicával, mint Nadine-nal: válogatottban képes extrát hozni. Ebben bízhatunk most is, szerintem képes is lesz rá, de ha mégsem akkor sem kell félni, mert Faluvéginek is voltak biztató megmozdulásai, nem lesz idén akkora minőségi különbség, mint tavaly volt Orbánnal.
Beállók: Szabó, Tóvizi, Pásztor
Gondban vagyok. Azt hiszem úgy mint a kapusoknál, beállósoknál is szükség lesz mindenkire. Pásztor szerintem játékintelligenciában jobb, mint Szabó és Tóvizi, hátul is jól megállja a helyét, lábbal nehezebben verhető, ha lenne Planéta azt hiszem ők ketten igazán jó párost alkotnának: a stabil magas és a mozgékony, gyors védő. A rutin miatt én is a Szabó-Tóvizi párost preferálnám hátul, de elöl egyértelműen a mozgékonysága miatt több potenciál van, mint társaiban. Valószínű Tóvizi lesz a preferáltabb hármójuk közül, Montenegró és Románia ellen a nagyobb darab védők miatt viszont inkább Szabót használnám.
Nehéz ez, Szöul-kupán láthattunk biztató, és kevésbé biztató dolgokat. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy elsősorban az őszi fásultságból kell a játékosokat kirángatni, a kevésbé biztató dolgok mind inkább ebből fakadtak. Ha ez, ha Háfra megfelelő cserélése és regenerációja, ha a kapusok hoznak egy stabil 30-40%-ot akkor azt hiszem, hogy merhetünk nagyobb dolgokról is álmodni, ha nem, én akkor annyira nem érzem majd ezt a vb-t annyira könnyűnek, mint amennyire sokan mások igen.
A fogadóirodák az 5. helyre tippelnek minket, amire azt mondom, hogy most azonnal kérem a közjegyző által hitelesített okiratot, tollat, pecsétet és már írom is alá gondolkodás nélkül, és büszkén lobogtatom is mindenki orra előtt.
A két kimaradó játékos pedig vélhetően Triffa és Kiss lesz.
HAJRÁ MAGYAROK!