Tegnap Egyiptom ellen egy életünk, egy halálunk alapon beleálltunk a bunyóba, mint Havas Jon Deres (aka. Winterfell) tövében, és amikor már azt hittük, minden hősies küzdelem hiábavaló volt, jött Lékai és megmentett nekünk egy pontot, ezzel egyúttal a biztos második helyre lőve a csapatot a csoportban. A seregünknek annyi, a keret többsége a térdén jár, már az a része, amelyik még nem utazott haza.
Ezek után nem volt meglepetés, hogy a ma délelőttre meghirdetett tréninget lemondta a csapat, és az sem, hogy a csere mellett döntött a két szövetségi kapitány. Az viszont már igencsak meglepő, hogy a három kiesett átlövőnk (Balogh, Ancsin és Jamali) helyére egy átlövőt (Máthé) és egy védőt (Schuch) neveztünk. Oké, Balogh minden bizonnyal visszatér még, de akárhogy számolom, így is negatív az egyenlet vége. Reméljük ez nem azt jelenti, hogy viszatér a három védekező csere, mert azt a svédek kegyetlenül meg fogják büntetni, nem kérdés. Kristjan Andressonék eddig minden meccsüket akkor döntötték el, amikor Palicka - a védelem segítségével vagy csak "szimplán" néhány nindzsarúgással - leszedett pár lövést, amiből tudtak rohanni. Ha valamit, hát ezt ne engedjük nekik, ez már önmagában fél siker lenne.
Szétfutni nem fogjuk őket, azzal kár is próbálkozni, marad tehát a felállt fal ellen, türelmesen előkészített játék, ehhez viszont nagyon kellene, hogy a szélsőink a tegnapinál jobb formát mutassanak, és megint legyen gólunk szélről is. Anélkül a Jesper Nielsennel, Max Darjjal, Arnessonnal, Nilsonnal, Kim Anderssonnal, Lagergrennel, Du Rietz-vel felálló svéd fal sűrű lesz, mint az áfonyalekvár azon a bizonyos húsgolyón. Ráadásul náluk fáradtságról szó sem lehet, a keretből Wanne és Jeppson kivételével mindenki 1,5 és 2,5 óra közötti időt volt pályán, azaz szinte tökéletesen osztja el az időket a játékosai között Kristjan Andresson. Emiatt átlőni sem lesz könnyű, mert egyrészt a hajrában is ki fognak érni az előkészítéseinkre, másrészt eleve csak Ricsi és Nagy Laci maradt meg igazi, klasszikus tűzerőnek. No persze ott van immár Máthé Dominik, akiről tudjuk, hogy jó karja van, reméljük kellően felspannolja az ölébe pottyant lehetőség és az ismeretlenségből előbújva pofátlanul szétlövi a svéd kaput. Egyébként is itt lenne az ideje, hogy valaki rendesen helyretegye a kapusaikat, mert eddig Appelgren és Palicka namcsak a játékidőn osztoztak meg testvériesen, de a védési hatékonyságon: előbbi 38, utóbbi 44(!)%-kal védett eddig. Törjük le kicsit a százalékukat ma este!
Legyünk reálisak: ennek a mainak az esélytelenek nyugalmával mehetünk neki. Jó lenne szűken tartani a végét, mert a gólkülönbség később akár számíthat is, főleg, ha Egyiptom jön velünk tovább a csoportból (ezt a meccs kezdetekor már tudni fogjuk). Ugyanakkor ha arra használjuk a mait, hogy a kezdőnk kicsit nyalogassa a sebeit, miközben az eddig kevesebbet játszók kihasználják az alkalmat arra, hogy bizonyísák, nem csak a kulacsokat, labdákat cipelni érkeztek, már beljebb vagyunk. Nekünk immár a középdöntőre kell koncentrálni, arra, hogy esetleg valakitől elcsenjünk egy pontot, de legalább a C csoportból továbbjutó Tunézia/Ausztria/Chile hármas valamelyikét elverjük. Ez már elég lehet a nyolc közé jutáshoz, aztán azon a meccsen mindent ki kell adni magunkból. De hol van az még!
Hajrá, szurkolók, tegyük oda magunkat mi is legalább úgy, mint tegnap, sőt, maradt bennünk is tartalék, szóval adjuk ki magunkból, ami bennünk van, elvégre senki sem azért jött, hogy csendben nézelődjön, ugye? Mondom: UGYE??