Kezdjük a saját szempontunkból a legfontosabbal: ma is verődjünk össze "spontán" a 115-ös szektorban. Vasárnap délután sikerült egész jól összespanolni a szekusokkal, reméljük ma sem fognak meggátolni minket az együtt szurkolásban. A fiúk arcán már a bevonuláskor látszott a megkönnyebülés, hogy "na, ma végre nem edzéshangulatban kell lenyomni a meccset".
Tegnap végre megérkeztünk a vb-re, egy erős félidővel kétvállra fektettük Angolát, így a második félidőben a teljes padnak lehetőséget adhatott Csoki és Matke, ezzel mindenki felvehette a vb ritmusát. Ezzel a győzelemmel nagyjából ki is radíroztuk az argentínok elleni bakit, így ma tiszta lappal ugorhatunk neki az előzetesen a második helyért vívott csatában az elsőszámú vetélytársnak tartott ellenfelünknek, Katarnak. Ezen Katar Angola elleni - most már végképp érthetetlen - első fordulóban elszenvedett veresége sem változtat, lévén ha minket megvernek, azzal máris ott találják magukat a második helyen a csoportban. Ez ránk ugyanígy igaz persze, azaz a matek is szépen visszaigazolja, mi a tétje ennek a mainak.
A tegnapi második félidő nemcsak a lelkünknek kellett, de az állóképességünknek is. Velünk ellentétben Katar tegnap megszenvedett a két pontért Egyiptom ellen, amit mi sem mutat jobban, mint az abszolut kulcsember, Capote két meccsen összesen pályán töltött közel 1 óra 50 perce. A kubai-katari támadásban az egyetlen klasszikus átlövőjük, irgalmatlan tűzerővel, míg védekezésben az egyik fix hármas védőjük, ezzel magasságot adva a fal közepének. A társa itt Zakkar, az ő 198 centijét sem könnyű átlőni. Kettesben azért egy számmal alacsonyabb védelem várja majd az átlövőinket, cserébe a spanyolok kedvelt módszerével élve ők rendszeresen egész mélyen kilépnek. Talán annyira mélyen nem, mint az argentín védők, de ezzel a rendszerrel azért lehet gondunk. Mögöttük a soha ki nem öregedő Saric várja a lövéseket, és ne legyen kétségünk afelől, ő is alaposan fel fog készülni belőlünk. Ahogy Rivera is - talán tőle kell a legjobban tartani, mert ha valamihez ért, az az időzítés a kulccsmeccsekre. A csoportban ez vitán felül mi vagyunk, bár bízzunk benne, mi meg rájuk készültünk fel a legjobban.
Támadásban a már említett Capote mellett a másik kubából elszármazott lövő, a jobbkézzel jobblövőt játszó Marzo Frankis betöréseire kell felkészülnünk. Ricsinek, Jamalinak, fel lesz adva a lecke, ha megvan a helye és lendületből érkezhet, szinte bárkit el tud verni. A magassága miatt viszont ha sikerül a hármasaink felé terelni, már gondban lehet. Mindemellett a beállósjátékkal is rendben vannak, a születését tekintve tunéziai Ali Youssef 13 góljával a legeredményesebb katari, Egyiptom ellen egészen extra produkciót nyújtott, a hozzá minden tekintetben igen hasonló - amúgy friss BL győztes - Mamdouht úgy radírozta le, ahogy az annak a rendje, az egyiptominál el is szakadt a cérna a meccs végén.
Van azért gyenge pontjuk bőven. A széleken például eddig nem mutattak sokat, összesen volt 10 próbálkozásuk (nekünk az értékelhetetlen első meccsel együtt jött össze 8 ebből), szóval a szélsőink nem vállalnak túl nagy kockázatot, ha felsegítenek a ketteseinknek. A pályán töltött idő is mellettünk szól talán, Capote mellett Youssef is bőven túl van másfél órányi játékidőn, és Frankis is összeszedett egy jó órát úgy, hogy ő gyakorlatilag csak támad. Irányítóban sem váltották meg eddig a világot, pedig Sinen és Mallash mellett az eredetileg balszélső(nek jelölt) Hassaballa is próbálkozott középen. Esetleg Roine tud még itt játszani, bár őt az Egyiptom elleni meccs második félidejében már csak a padon láttuk, a derekára tekert sérvkötővel, így nem kizárt, hogy összeszedett egy kisebb sérülést.
Mi kell tőlünk tehát? Az a felszabadult játék elsősorban, amit tegnap láttunk. Plusz - természetesen - legalább az a védekezés, amivel eddig minden meccsünket kezdtük, Fecivel, Sipivel, plusz Lacival Capote-n, sőt, a rövid oldalról azt se bánjuk, ha Ligit cseréljük kettesbe, hátha neki sikerül elvenni Frankis kedvét a ficánkolástól. Csak ismételni tudjuk magunkat annyiban is, hogy nem kell különösebben kilépegetni, ha nem hagyunk helyet a betöréseiknek, a védőmunka nagyját már el is végeztük, lévén a góljaik nagy részét innen szerzik. Támadásban pedig ha csak annyira használjuk a széleket, mint tegnap az első félidőben, már meg is teremtettük a helyet az átlövőinknek. Ugye, nem is tűnik olyan bonyolultnak? Oh, és persze küzdés és kitartás és meló, de ezzel eddig sem volt gond, és biztos vagyok benne, ezután sem lesz, mert ezek a srácok továbbra is megdöglenek értünk, és már csak ezért is megérdemlik a támogatásunkat.
Hajrá, Mogyoróóóók!