Annyira jól kezdtük pedig, működött a falunk, mögötte Roló is elkapta a fonalat, meg sem áltunk 5:0-ig. Ekkor érkeztek meg az argentínok a meccsbe, de ez sem okozott gondot, felvettük az utazósebességet, Balogh Zsoltit pedig egyáltalán nem tudták tartani, hét gólig jutott a szünetig. Az mondjuk figyelmeztető jel volt, hogy rajta kívül a többiek próbálkozásig is alig-alig jutottak. Ezzel szemben az argentínoknál már ekkor is lőtt mindenki, aki csak a pályára lépett, de Roló védései - ekkor még - meccsben tartottak minket.
Ekkor még a kilépő ketteseik sem okoztak akkora gondot, gyakran sikerült leválni róluk, ebből megvolt az előnyünk, amiből Máté és Jamali is lövőhelyzeteket tudott teremteni, vagy továbbhúzták Zsoltinak. A kilépésekkel viszont középre terelték a játékunkat, a szélsőink teljesen kiestek a játékból - na nem mintha sokat küzdöttünk volna azon, hogy játékba hozzuk őket.
A szünetben azon filóztunk, hogy igazából nem is olyan rossz rajt ez, az akarás megvan, mindenkin érződik, tudja, hova jött és miért, ha egy kis sebesség kerül még a játékunkba, jók leszünk. A 10 kapott gól is rendben van, mégha ehhez az ellenfél bénázása is kellett, de tudjuk, a falunk még ennél is tud hatékonyabb lenni, az pedig önmagában is elég lehet a nálunk azért csekélyebb képességű, mondhatni B kategóriás Dél-Amerika bajnok ellen.
A második félidőben viszont sajnos mi lettünk a B kategóriás csapat. Félreértés ne essék, ez a csapat nagyon, de nagyon akart nyerni. De ebből - megint - görcsölés, aztán egyre butább / bénább technikai hibák lettek. Indulásról ekkor már álmodni sem mertük, ha mégis megpróbáltuk, abból láttuk, mi lett: Sipos is, Lékai is használhatatlan labdát nyomott Hornyák felé. Az egyetlen, rendesen lehúzott labdához egy emberhátrány és Lacika pályára lépése kellett - persze ez meg kimaradt, ahogy az ilyenkor lenni szokott, innentől kezdve (a 37. percről beszélünk!) lényegében az argentínok feladták a szélt védekezésben. Megtehették, nem ment arra több labda.
Cadenas felkészültségét mi sem mutatja jobban, minthogy a második félidőben nyitotta meg igazán a falat, időnként 4:2-ben, 3:3-ban támadtak le minket, elképesztő lábmunkával. Hiába nyíltak ekkor már hatalmas területek mögöttük, egyszerűen nem tudtunk rendesen felgyorsulni, nem volt meg a kellő ötlet és bátorság, így ebből jöttek aztán csőstül az eladott labdák, technikai hibák. A hivatalos statisztika 11 ilyet jegyez, de érzésre volt ennél több is.
Roló végig hozta magát, a 38%-ra nem szólhatunk egy szót sem, és volt ebben minden, átlövés, ziccer, szélső. A védekezésünk többi része viszont szépen, lassan összeomlott, miközben már a félidő elején lefagytunk támadásban. Szegény Juhász Ádinak kellett volna még némi extra pihit szállítania Lékainak, de alig 5 perc után újra jönnie kellett Máténak, mert utolértek minket.
Innentől lényegében végig ők vezettek, míg mi egyre görcsösebben próbáltuk meg visszaelőzni őket. Vagy még inkább: megtalálni végre a játékunkat. Nem lett meg, innen nézve pedig igaza volt Fecinek, amikor azt mondta a sajtóson, a végén mi örülhettünk az iksznek. Ezt a kirongyolós, vakmerő védekezést higgadtan, jó cselekkel, lézerpontos passzokkal kell és lehet kijátszani és ha ez megvan 10-15 percig, akkor az ellenfél önbizalma fog szép lassan elpárologni, majd kénytelen lesz visszazárni. Ennek ma a közelében sem voltunk és sajnos nem is nagyon látszott, hogy mit is akarunk igazán tenni az argentín védekezés ellen. Hogy aztán tudtuk, csak megvalósítani nem sikerült, vagy meglepett minket Cadenas és az argentínok agresszivitása, az jó kérdés.
Az egyetlen szerencsénk, hogy ilyen védekezést nagy eséllyel senki más nem fog elővezetni, mert azért ehhez kellenek olyan dinamikus játékosok, ami a többieknél talán nem adott, másrészt ezt a védekezést komolyan be kell gyakorolni, hogy ezen a szinten működjön. Katar, Egyiptom és Angola a jelek szerint lényegesen zártabban védekezik, a svédekről nem is beszélve. Ebbe érdemes kapaszkodni és persze abba, hogy ez a meccs egy hét múlva már csak rossz emlék lesz, lévén az sem kizárt, hogy az argentínok a jó kezdés ellenére kipottyannak és akkor megy velük ez a vesztett pontunk is. Illetve ha nekik és nekünk is összejön a továbbjutás, akkor sem változik semmi, nekünk ugyanis a célunk elérése érdekében ugyanúgy meg kell verni - legalább - a C csoportból érkező leggyengébb csapatot, mint eddig.
Mert ugye az nem kérdés, hogy mi a hetedik helyért jöttünk és ezen a mai eredmény sem változtat semmit.
Fel a fejjel, srácok, igyatok este egy páleszt, holnap szusszanjunk egyet, aztán szedjük szét vasárnap az angolákokat, de rendesen!
Hajrá, Mogyoróóóóóók!