Csoki bemutatkozott. Nem történt itt semmi váratlan, felrakta a tutit, a srácok pedig nem hagyták cserben, hozták amit kellett, magabiztos, időnként egészen felszabadult játékkal áraztuk be a szlovákokat.
A galériához katt a képre!
Pontosan így indult, hiába fogadtak minket az elején egy nyitott védekezéssel, nem jöttünk zavarba, a hátsó középről lemozgó beállóval, befutó szélsővel és pontos passzokkal gyorsan átjátsszottuk a nyitottat, majd attól sem tört meg a lendületünk, hogy visszaálltak hatos falra. Hátul Roló adta meg az alaphangot, ziccert, hetest fogott, ezzel pillantok alatt elléptünk négy góllal. A magabiztos kezdés után volt egy kisebb kihagyásunk, amikor kihasználva az eladott labdáinkat, egyéni védekezési hibáinkat még egyszer, utoljára visszaengedtük őket, de ezt a szűk 10 perces időszakot leszámítva semmi, de semmi gondunk nem volt tegnap, hála az égnek.
Tényleg jó volt látni a gyors, pontos, direkt játékunkat. Görcsösségnek nyoma sem volt, mindenki azt játszotta, amit tud, miközben meg mertük húzni a cseleket és a rizikós passzokat is. Jól látszott az is, hogy ha valamire, a védekezésünkre fordított több figyelmet Csoknyai. Variáltunk hátul rendesen, elég csak a hármas védőinket felsorolni: megfordult ott Ilyés, Bánhidi, Timu, Sipos Adrián, de még Ligetvári is kapott pár percet. Maga a rendszer viszont fix volt, hatosfalat toltunk végig, ettől csak arra a néhány pillanatra tértünk el, amikor nem tudtunk cserélni. Annyira ragaszkodott ehhez Csoknyai, hogy még Balogh Zsolti is védekezett hosszú kettesben egy hosszabb időszakot, pedig vele ilyesmi a Pastor-éra kezdete óta nem nagyon fordult elő. Hogy őszinték legyünk, ezt egy kicsivel jobb csapat minden bizonnyal csúnyán megbüntette volna, de ez a szlovák csapat tegnap nem azt a szintet képviselte. Végig az volt az érzésünk velük kapcsolatban, hogy Heine Jensen hiába dolgozik a miénknél bővebb taktikai repertoárral, ha közben a játékosai nem képesek azt megfelelő színvonalon végrehajtani. Ott volt például a második félidőben az az időszak, amikor 7 mezőnyjátékossal próbálkoztak támadásban, de sorra lőttük belőle a könnyű gólokat, mivel szinte mindig középről, átlövésből próbálták meg befejezni ezeket a támadásaikat, ahelyett, hogy ziccerig játszottak volna. Persze - ahogy Csoknyai elmondta a meccs után - készültünk erre a taktikai húzásra, szóval nem ért ez minket váratlanul. Ahogy az alapjátékuk sem, végig szépen távol tartottuk az átlövőiket, ezzel remek helyzetbe hoztuk a kapusainkat, akik éltek a lehetőséggel, Mikler és Székely fogtak labdát bőségesen. A meccs után Heine Jensen ki is emelte, a saját statisztikája szerint összesen két gólt lőttek kintről. Mindeközben maradt energiánk a beállósaikra is, szépen zártuk ki őket a játékból. Különösen az első félidőben működtünk hátul szinte tökéletesen, az a 9 kapott gól több, mint bíztató volt. De bíztató volt az is, ahogy Csoknyai forgatta a csapatot, Juhászt, Bartók Donátot és Ligetvárit leszámítva mindenki kapott időt bőven - reméljük az olaszok ellen a fiatalabbak is megkapják a magukét, a vb előtt mindenképpen elkelne nekik némi közepesen éles meccsterhelés, mert ha eredményt akarunk elérni, nekik is tudniuk kell hozni magukat, akár a szlováknál, olasznál erősebb csapatok ellen is.
A felvezető posztunkban boncolgatott kapitánykérdést ugyan még nem zárta le teljesen a szövetség, erre várhatóan csak az olasz meccs után kerül sor, de Csoknyai tegnapi nyilatkozatait elhallgatva nagy változásokra már nem kell számítani. Az viszont már tegnap kiderült, a szövetséghez hasonlóan Csoknyai sem a váratlan húzások embere, viszont így legalább azzal nem lesz gond, hogy összezárjon mögötte a szövetség és a szakma. Olyannyira így volt ez, hogy még Nagy Laci is ott ült a pad mögött, az első sorban, és - mintha csak rajta is mez lett volna - folyamatosan bemondta a következő játékot védekezésben, miközben hangosan bíztatta a srácokat. Miért fontos ez? Mert az elmúlt időszak után ha valamire, nyugalomra és egységre igazán nagy szükségünk lesz innentől kezdve egészen a januári vb végéig.