Következő posztunk vendégszerzője évtizedes rutint szedett magára kézilabda események szurkolásából, régóta ismert figurája a veszprémi és emellett természetesen a válogatott mérkőzések, tornák lelátójának, szurkolóként nem nagyon ismer megalkuvást, hogy finoman fogalmazzak, most pedig úgy érezte, ki kell írja magából a gondolatait. Mi sem jobb platform ennél, mint a hatosfal. Ha benned is motoszkál ezzel kapcsolatban néhány gondolat, nyitva áll a lehetőség. Innentől:
Olvasok, hallgatok sok véleményt. Kérdezik tőlem is, hogy szerintem mi a leégés oka? Nem tudom. Nem tudom, hogy leégés-e. Szerintem nem. Borítékolható volt, hogy nem leszünk jók. Nem leszünk a tradíciókhoz mérten jók.
A miértre egyszerű a válasz.
A 90-es évektől napjainkig nem volt igazából tudatos játékos-nevelés. Az elmúlt 20 évben talán 2 világklasszist sikerült kinevelni a magyar kézilabdának (Nagy László, aki 19 évesen Spanyolországba szerződött, és Iváncsik Gergő). Ők már 36 évesek. Az utánpótlást megélhetési edzők vitték eredménykényszer alatt. Nem a játékos nevelése volt a cél, hanem a serdülő bajnokság dobogójának az elérése. Az ott játszó fiatalok kollégiumban lakva, rossz minőségű olcsó ételt vásároltak (pl.: virsli) maguknak. Nem nevelték őket a profi sportra, sem fizikailag, sem mentálisan. Az akadémiák sem neveltek ki senkit, a NEKA például 4,5 év alatt semmit nem tud felmutatni.
A TAO-s pénzeknek köszönhetően talán most már tényleg elindul valami, mert az már látszik, hogy olyan volt profi játékosokat kezdtek el foglalkoztatni akadémiákon (lsd Veszprém.: Csárli, Diaz, Iváncsik Gergő, Gulyás Pista), akik az egyéni képzéseket hitelesen tudják vinni, és nem eredmény a lényeg 16 éves korosztálynak, hanem a játékos képzése. A fiatalok elhelyezése, étkeztetése is sokkal inkább megfelel a profi sportra való nevelés igényeinek.
Mégis mi történt most az EB-n?
Van ugye egy régi bölcs mondás: „Végy egy jó kapust!” Na ez most igen nehéz. A válogatott első számú kapusa 2 éve gyenge formában véd, váltója a 3. számú kapus a klubjában. Ki lenne jobb? Nincs jobb.
A mezőny: három meghatározó játékos abból a Szegedből érkezett, amely csinált egy teljesen homály 2,5 hónapot az EB előtt. Ez Bodó és Bánhidi teljesítményén igencsak érezhető volt. Balogh lógott ki ebből felfelé. Veszprémiek közül Lékai hozta az elvárhatót, bár sokat hibázott, de ez még belefért volna. Timuzsin és Ligetvári sokat volt a pályán. Rengeteg gólt kaptunk középen, ami sok esetben az ő saruk volt. Szélsők: Nincs jelenleg jó magyar szélső, ezen nincs mit ragozni. Ezek azok a dolgok elfogadhatatlanok. Azok, akiknek a legnagyobb sara van ebben szakmai vonalon, ők mutogatnak a legjobban mindenkire, szövetségi kapitányra, játékosra, nehogy a felelősségük előtérbe kerüljön. Átlövők: Bodóról, Baloghról volt szó, Jamali nem tudott megtanulni kézilabdázni, Ancsin Gabi küzdött. Bartók számomra az EB egyetlen pozitívuma. Szőllősi nálam tartalék lett volna, Vilovski kevesebbet játszott, mint vártam. Juhász a pályán volt. Császár már messze van a fénykorától, lelassult és sokkal kevesebb felelősséget vállal, mint anno. Amikor ő irányított, sokkal könnyebben lekövethetőek lettek a támadásaink.
És akkor jöjjön az örökzöld kérdés, hogy miért nem a magyar fiatalok játszanak a klubokban? Hol vannak azok a magyar tehetségek, Sagosenek, Tollbringek? Tudomásul kell venni, hogy az elkövetkező 4-8 év igen sanyarú lesz válogatott szinten, ami nem a fél éve pozícióban lévő kapitány felelőssége. Szegeden és Veszprémben is lehetőséget adnának egy 18 éves magyar szupertehetségnek. Győri Mátyásról mondták nekem neves szakemberek, hogy talán 3-4 év múlva jó játékos LEHET. Most lesz 21 éves. Az általam emlegetett Sagosen 22 éves. A világ legjobb klubcsapatának első számú irányítója, VB 2.
Bízom benne, hogy azok, akiknek a legnagyobb felelőssége van a kialakult helyzetben, végre távoznak, és hagyják dolgozni azokat, akik értenek hozzá, és nem csak az önös érdekeik vezérlik őket, hanem a MAGYAR KÉZILABDA JÖVŐJE.