Szeretek világversenyen dán-meccs előtt reménykedni, mert a legfrissebb ilyen jellegű emlékünk kifejezetten kellemes: tavaly pont a szülinapomra kaptam ellenük abszolvált világbajnoki győzelmet. Ezt annak ellenére most sem vagyok hajlandó elengedni, hogy a mi szélsők nélküli, formálódó csapatunktól nem lehet elvárás a győzelem.
De valahogy ennek ellenére nem érzem a meccset előre lecsengettnek.
Dánia a KP 4. helyezettje, egyben az Eb egyik esélyese, a dánok a franciákhoz, horvátokhoz hasonlóan mindig aranyért érkeznek egy világversenyre, ami mindenképpen azt jelenti, hogy hosszú versenyre készülnek. Ergo az elején kell megfogni őket, ebből a szempontból a sorsolásunk talán jobb nem is lehetne. Persze ez nem jelent garanciát arra, hogy Mikkel Hansenék ellenünk hozzák majd a legszarabb formájukat, pusztán némi reményt jelenthet. A Golden League döntőjében a franciákokat gyűrték le, egy góllal húzták be azt a győzelmet érzésre nagyon hasonló meccsen, mint ami a tegnap esti Franciaország vs Norvégia lehetett. Tehát űrkézilabdával. Persze elég világsztárjuk van ahhoz, hogy stabilan hozzák ezt a szintet, mégsem szabad feltett kézzel kimenni ellenük egy meccsre sem. Pont azért, mert mi voltunk azok tavaly, akik megmutatták, hogy világversenyen, esélytelenebbként, egyenes kiesésesben is nyerni lehet Landin, Rasmus Lauge, Toft Hansen és Mortensen ellen. Igen.
Nem is kérek mást, csak hogy ne adjuk előre fel! Bár bízom benne, hogy Vranjes már eleve garancia erre, még ha ő is némi kényszerpályán mozog, miután tőle a talán legszívesebben használt posztját, a széleket vontuk meg a gyalázatos hazai képzés következtében. Xavi tavalyi szélsők nélküli válogatottja még abból a szempontból számomra indokolatlan volt, hogy akkor még Iváncsikok és Gulyás is aktív volt ugye, de hogy Ljubo is meglépte azt, hogy gyakorlatilag feladja a széleinket, az már egy nagyon erős jelzés azzal kapcsolatban, hogy ez így bazira nincsen rendben. Hatalmas kockázata van ugyanis, hiszen egy kicsit is élelmesebb edző - márpedig itt már csak ilyenek vannak, ugye - simán feladja a védekezést ellenünk a széleken, hogy már egy félklasszis kapussal is megegye reggelire a kényszer szülte, vagy éppen rutintalan szélsőink lövéseit, miközben középen hatan fognak tömörülni a belső embereinken. Nem most kell ebbe jobban elmerülni, de muszáj végre valamit kezdenünk a szélső-képzéssel, mert ez így ijesztő.
Induljunk inkább ki abból, hogy a szélre keveredett labdákat Juhász és Hornyák bevágja könyörtelenül, így pedig a dán középső védelem sem lesz átjátszhatatlan. A Lékai-Bánhidi kapcsolat kulcsfontosságú lesz az elején, de ahhoz, hogy a falban meg tudjunk élni, muszáj lesz dörrenteni néhányat szaggatottról is. Ehhez a Bodó/Ancsin páros tűnik a legkézenfekvőbbnek, de fel tudunk tenni akár egy felettébb mozgékony, kintről is veszélyes, betörésekre játszó belső hármast is, Lékai, Bartók, Jamali közreműködésével. Vagy kétirányítót, Csaszival, Lékaival. Ezekben a felállásokban mondjuk rendesen benne van a kockázat, nem annyira támadásban, mint védekezésben. Kettes pozícióban lehetnek gondjaink, talán Vilit érzem egyedül megbízható, MikkelHansent megfogni képes kettes védőnek, az pedig nem túl sok. A védelem, és mögötte a kapusteljesítmény az elején a szokásosnál is fontosabb lesz, muszáj a fiataloknak összekaparni némi önbizalmat, hogy támadásban tényleg nyomás nélkül tudjanak dolgozni, márpedig ahhoz sáncolások, lábbal odaérések, kellően agresszív, de nem büntethető faultok kellenek majd. A védekezés nagyobbik része akarati kérdés, ha mindenki maradéktalanul beleteszi a vasakaratát, és az összes erejét, akkor ez a homogén massza akár igazi fallá is alakulhat, amin a Mikler-Borbély páros még lendíthet is egy hatalmasat.
De ezt mindenkinek akarnia kell, és el is kell hinnie, mert anélkül nincs bravúr, ez kétségtelen.
Ha pedig ez megvan, és elöl felszabadultan, az eredményt másodlagos tényezőnek tekintve, bátran, mindenkit beforgatva tudunk játszani egy pörgős, magas színvonalú meccset a dánok ellen, az akár még messzire is repíthet bennünket. Megalkuvás nincsen, a meccs 0:0-ról indul, gólra játszák, labdával és ennyi a lényeg.
Hajrá mogyorók, remélem Varasdon a borzalmasan magas jegyárak ellenére igazi hazai pálya várja majd a fiainkat, mi mindenesetre indulunk tova.
Jó utat, és csak okosan!
Tippjáték, kápé, Dénes csoport és a szokásos kérdezz-felelünk poszt is itten.