Eljött ez a pillanat is. Megvan a megoldás! Tudjuk, ki a hibás.
Kezdődött az egész szinte napra pontosan négy éve. Akkor megtudtuk az azóta már doktorrá avanzsált kézilabda-istenségtől, hogy igen, a szaksajtó, na az aztán igen, ők tehetnek róla, hogy nincs utánpótlás, mert nem szóltak arról, hogy nincs utánpótlás (jó, Ágai teljesítményét elhallgatva az ember elcsodálkozik: Karin Grimsbö, meg kilépett a labdával, azért van kint, meg Andjela Bulatovics testévre Katarina Bulatovics, van baj a sajtóval, szó se róla). Miután ezen akkor jól kidühöngtük magunkat, és ma már inkább csak felröhögünk ezen a bullshiten, érkezett Juhász István, akiről az egyszeri magyar szurkoló annyit tud, hogy úgy 30 éve él a nagy büdös semmiből, és megmondta a tutit. Igen, megvan a hibás: a menedzserek.
Azért Juhász úr figyelmét szeretném néhány dologra felhívni, hátha.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy a menedzserek szegény játékosokra akkora terhet raknak, hogy ők aztán azt jujdenem tudják elviselni. Fogadjuk el, hogy ez valóban így van, és a fiatal játékosoknak ez valóban sok. Akkor bizonyára ez valami magyar betegség lehet, amiről pedig ugye tudjuk, hogy a sportban nincs, mert érdekes módon erről a norvégok, svédek, franciák nem tudnak, hogy nekik 21 évesen még ez túl nagy teher. A vb all-star csapatába éppen három 21 éves játékos került be (Remili, Sagosen, Tollbring), és nem nagyon kell megerőltetnünk magunkat, hogy találjunk még velük egykorú játékost, csak úgy hirtelen emeljük ki például Fabregast, akiről a vb előtt jóformán nem is hallottunk (de!), most meg ha ő kerül Béla helyére az all-starba, egy szót nem szól senki. Ezek a játékosok, meg úgy kompletten a már említett csapatok, mennek előre, tüzelnek, és ha hibáznak, akkor megint mennek előre, megint tüzelnek. Mit látunk egy magyar játékosnál? Azt, hogy nem mer hibázni. Ha hibázik, akkor azonnal lekapja az edzője, vagy ha nem, akkor majd a következő hibánál, és természetesen az el is fog jönni, mert az van a játékosban, hogy jaj, csak ne hibázzak, nem az, hogy na most jól odamegyek és beverem. De ez a menedzserek, az újságírók, a játékosok hibája, ugye, semmiképp nem a szakmáé, hiszen ők értenek a pszichológiához is.
Beszéljünk egy kicsit még Juhász szövetségi edző úrról, mert már nem először ment fel tőle az ember vérnyomása. Valamelyik norge-meccs előtt ecsetelte szinte gúnyosan azt a sztorit, amikor 3-4 éve a magyar b válogatott edzőjeként meccselt a norgékkal, és simán megverte őket a csapata. Akkor neki elmondta Berge, hogy ők a jövő csapatát építik. Érdemes egy pillantást vetni a keretre, és végiggondolni, hogy ezek a játékosok 3-4 éve mennyi idősek voltak, és ugye még a legnagyobb hiányzó Reinkind is csak 24 éves. Juhász elmondása szerint ő akkor annyit mondott Bergének, hogy először a magyar b-t kéne megverni, kisbarátom. Nos, azt hiszem, a mellékelt ábra mutatja, hogy ennél már egy picit feljebb vannak, és a nagy mellényt ideje lenne levenni. Bár nyilván ez is a menedzserek hibája.
Nem mehetünk el szó nélkül KisMocsai mellett sem, aki most – milyen meglepő – hirtelen edzőként is kipróbálja magát, mert biztos érdemes rá (nem tudjuk még, milyen edző lesz, ne értse félre senki, de minimum furcsa, hogy hopp, hirtelen volt neki egy üres pozíció). Talán a spanyol-horvát meccs kapcsán ámuldozott egyik szélsőgólnál a spanyol szélső technikáján, és megjegyezte, hogy ejnye, na, bizony a spanyolok nagyon technikás játékosokat képeznek. Szeretném megkérdezni, hogy mi tart vissza minket, magyarokat attól, hogy mi is technikás játékosokat neveljünk. Jó, tudjuk. A menedzserek és az újságírók.
Amíg a magyar szakma így áll hozzá, és saját magáról a szakmánk krémje meggyőződéssel állítja, hogy ők értenek hozzá, és nem hajlandók tanulni, de közben ámuldozunk másokon, hogy hova jutnak, és nem ismerjük fel és el, hogy kevés már, hogy van egy edző, most már pszichológus kell, statisztikus kell, dietetikus kell, amíg videoelemzőnek alkalmazhatunk valakit, aki saját bevallása szerint a számítógépet nem tudja bekapcsolni (pár éve a franszoáknál két, alkalmazott matematikát tanuló egyetemista dolgozott a válogatott mellett, most nem tudom, mi az ábra), addig nem fog itt változni semmi. A tao mindenhova megy, csak jó helyre nem.
Az megvan, hogy 2010-ben a Győri Audi ETO költségvetése mintegy 400 millió volt, az aktuális pedig 1,3 milliárd? Tessék mondani, a plusz 900 millióból, aminek az elsődleges célja az utánpótlás, hány Görbicz Anita és Pálinger Katalin nevelődött ki?