Idén végre szerettünk volna valami szép, nagy újévi ajándékot kapni a válogatottól. Úgy néz ki, nem fogunk.
A tavalyi kudarcok után mindenki a csodát várta, azt, hogy végre jöjjenek vissza a régi arcok és velük a régi sikerek. Nem fognak, és kétséges, a közeljövőben vissza fognak-e egyáltalán.
Őszintén szólva egész héten arra készültem, a csoportkör végén majd jól a varjúkórus orra alá lehet dörgölni, itt a helyünk, látjátok, a jobbaktól kikaptunk, a gyengébbeket legyaktuk. Erre tegnap jött egy ilyen meccs és nyomhattam egy CTRL+A, Del-t az egész vázlatomra.
Az kavarog bennem, hogy most akkor:
- az edzőnk tényleg olyan mocsok szar, mint amennyire egy emberként köpködi a teljes hazai szakmai és a szurkolók nagy része,
- vagy egyszerűen ennyit tudunk, és örüljünk neki, hogy legalább nem az Elnöki Kupáért megyünk, mint a lengyelek.
Miért is? Menjünk sorban.
Van egy bő keretünk, amiben végre mindenki ott van, akinek ott a helye. Ebből persze nem férhetett be mindenki a 16-os utazó keretbe, ezért aztán Xavi egy rettentő egyszerű koncepciót követett. Megnézte, kik a legnagyobb erősségeink támadásban (átlövők és beálló), ehhez megvan-e a megfelelő előkészítő emberünk (meg, Lékuszt, de még Csaszit sem érheti sok kritika) és erre építette fel a játékunkat elöl. Aztán megnézte, ezek az emberek hogyan védekeznek hátul (Bodó, Balogh = szarul, Ancsin, Jamali = a szarnál kicsit jobban), ezért keresett embereket, akik majd megoldják helyettük a védekezést (Zubai, Szöllősi, Ligetvári, Such). Ennek az lett a vége, hogy nem maradt szélső a keretben. Igen, Xavi feláldozta a szélsőket a koncepciójáért.
A legszörnyűbb az, hogy ezt az átlövőkre és a beállósra épített stratégiát egészen jól megvalósítjuk. Én legalábbis nagyon régen láttam olyan magyar válogatottat, ami ennyire tudja, amin ennyire látszik, mit is akar támadásban. Megőrültem? Dehogy. Nézzétek meg: működnek azok a pároskapcsolotok, amikről anno Mocsai mester regélt állandóan, aztán ugye emlékszünk még arra a statikus labdatoszogatásra, amit a középső embereink elővezettek anno? Ehelyett most Lékusz felkészít, Bánhidi zár, az átlövők pedig ha kell, bejátszanak, ha kell lőnek. Megvannak a helyzeteink.
Aztán naggyá tesszük a belorusz kapust. Bazmeg, annyit védett, mint a vb-n eddig összesen! És nem félhelyzeteket, egyéni faszságokat, hanem ziccereket.
A védekezésünk ugyanez zöldben. Megvannak az embereink, egész jól mozognak - komolyan, hallott, látott, olvasott bárki, bármi rosszat, mondjuk Ligetváriról? Pedig hibázik bőven, tegnap szerencsétlen Ancsin szívott miatta keményen (mindkét kiállítása Patrik hibájából indult). Szóval az alapok rendben vannak, de a kivitelezés max 30-40 percig megy - tegnap még addig sem -, utána elfogyunk, jönnek az egyéni hibák, amiből elcsúszunk, aztán ezekből lesznek a hetesek, két percek, könnyen bekapott gólok. Mindennek a díszdobozos extra kiadása volt a tegnapi, mert nem volt 10 stabil percünk, ami alatt Roló felhozhatta volna magát. Láttunk már persze olyat, hogy épp Roló bravúrjai hozták fel a védelmet, de ezen a vb-n eddig sem ő, sem Nándi nem mutatott extrát. Ennek ellenére, ha másért nem, már csak a látszat kedvéért is be kellett volna cserélni.
Visszatérve az első pontra: az edzőnk felépített egy stratégiát, de a fejekben - Csernus doki ide vagy oda - nem tudott rendet tenni. Xavi ugyanis egy tisztességes, felkészült, lelkiismeretes szakember. De nem vezér. Carlo Ancelotti szavaival élve, Xavi egy Rafa Benítez, ide viszont sokkal inkább egy Zidane kellene. Vagy egy Dagur Sigurdsson. Valaki olyan, akiért nemcsak meg akarnak dögleni a játékosok, de akinek elhiszik, hogy meg tudják csinálni. Aki képes egyszerre motiválni és levenni a terheket. Akire, ha kinéznek a padra, azt látják, meg fogjuk csinálni.
Nem, Xavi nem vezér, ez a legnagyobb hiányossága. És ha esetleg valamennyi hitelességet sikerült is felépítenie, azt épp a klubja és a szövetség torpedózta meg azzal, hogy gyakorlatilag nyilvánosságra hozta, Vranjesben gondolkozik a továbbiakban. Mindezt közvetlenül a vb előtt. Profizmus a köbön, igazán gratulálok. A magyar sajtó, ezt persze újkori jó szokása szerint agyonhallgatta, de ne legyünk naivak, mindenki tud erről a válogatottnál és körülötte is. Ezért hányok különösen azoktól a "szakértőktől", akik ezt látva kéjes örömmel törlik a cipőjüket Xaviba. Keményen belerúgunk a döglött oroszlánba, bravó.
Az előjelek alapján nem várható csoda a dánok ellen sem. Bele fogunk állni, mint Toft Hansen a parkettába, miután beleszagolt Bánhidi mezébe, ez nem vitás, mert remek srácok a válogatottjaink, megérdemlik a szurkolók szeretetét, de nagy reményeket ne fűzzünk az eredményhez. Fogadjuk el, hogy a '81-'84-es generáció (aka. Iváncsik G., Nagy Laci, Harsányi, Császár, Gulyás, stb.) kiöregedett, örüljünk, ha még néha tudnak segíteni, mert utánuk biztony nagy az üresség. Valahol távol akad azért egy aprócska kis fény, ami épp most kezdett el pislákolni (Bodó, Bánhidi, Ligetvári, Juhász). Igen, ezeknek a srácoknak kell még pár világverseny, de látszik, van bennük potenciál. Addig pedig, amíg kiderül, ez a potenciál mire lesz elég, fogadjuk el, ez a mostani csapat tisztes iparosokból áll, fogjuk fel, és örüljünk neki, hogy így is többé-kevésbé pariban tudunk lenni mindenkivel. És a legfontosabb, hogy fogalmazzuk újra a fő célt: nekünk a következő években az európai középmezőnyt kell megtanulni legyőzni.