Svédországgal...
...kezdjük. Bár az erősorrend és a kalapok miatt is a dánokkal illene, de mivel a legvalószínűbb forgatókönyv szerint velük találkozunk majd a 16 között, ezért elsőként őket próbáljuk meg elhelyezni a vébé térképén. Nem könnyű.
A tavalyi, az olimpia miatt különösen fontos EB-n nehezen, de hozták magukat, és épp a mi kárunkra értek oda az utolsó kvalis helyre, hogy aztán a spanyolokat egyetlen góllal megelőzve jussanak ki Rioba. Ahol aztán akkorát égtek, amekkorát csak lehet. Még egyiptom is elpicsázta őket, végül egy már teljesen tét nélküli meccsen sikerült a már simán továbbjutó Brazília ellen szerezniük két kozmetikai pontot. Aztán persze az is lehet, hogy jó vikingek módjára Nilssonék többet foglalkoztak a Caipirinhaval, mint a tornával.
A keret nagyobb része légiós, főleg a a Bundesligából, őket a hazai bajnokságból érkező fiatalok egészítik ki. De várhatóan ők sem fognak túl sokáig otthon maradni, ott van pl. a balátlövő Simon Jeppsson, akit egyes hírek szerint a Flensburg, mások szerint a Kiel kerülget. A fiatal mondjuk náluk elég relatív, az utazó keret rangidőse Palicka a maga 30 évével. De még mielőtt bárki legyintene, hogy jaj, ezek is beáldozzák a fiatalítás miatt a vébét, csendben megjegyeznénk, a tavaly januári EB keret vezéregyéniségei közül mindössze Mattias Andersson, Karlsson és Källman hiányzik - igen, a védekezés összerakásával biztosan elbíbelődött kicsit Kristjan Andersson szövkap. Elöl viszont van tűzerő bőven, és ezen a téren a húzóembereik a belső posztokon már EB-vel, olimpiával a hátuk mögött érkeznek. Ezen az alapon simán rutinosnak nevezhető Lukas Nilsson (Kiel), Jim Gottfridsson (Flensburg), a 29 évével veteránnak számító Johan Jakobssonról (szintén Flensi) már nem is beszélve. Beállóban az övék a világ talán legerősebb párosa a veszprémi Nilssonnal és a párizsi Jesper Nielsennel, miközben a széleken, mondani sem kell, szintén nem akárkik rohangálnak: Tollbring tavaly tűnt fel a Kristianstadban, míg a másik oldalon Ekberg (Kiel) és Zachrisson (Füchse) alkotnak klasszis párost.
Nagyfiúk: Nielsen és Nilsson
Mindezek ellenére bízhatunk az elmúlt évi kiszámíthatatlanságukban. Erre a legjobb példa Egyiptom, akikkel már a katari vb-n is egy csoportba kerültek, de akkor is csak egy ikszre voltak jók ellenük. De nemcsak Egyiptom ellen kell odatenniük magukat, itt szinte mindegyik meccsük éles lesz. Mert ugyan két csapat kilóg ebből a csoportból (is), de az egyik (Dánia) felfelé, a másik (Bahrein) viszont lefelé.
Dánia
Rasmus Lauge porcsérüléstől szenved, emiatt el sem utazhatott a világbajnokságra, így a jobbkezes irányító-átlövő feladatokat a Mikkel Hansen, Mads Mensah Larsen, Morten Olsen, Mollgaard, Damgaard, Lasse Andersson ötössel kell megoldaniuk. Azt hiszem, róluk ennyi elég is.
Az egyetlen, klasszikus értelemben vett irányító, Morten Olsen
Jó, azért kicsit csámcsogjunk még a keretükön. Lauge mellett lemondta a válogatottságot két korábbi meghatározó egyéniség, Mogensen és Eggert. Utóbbi miatt talán a balszél tűnik a leggyengébbnek, ott a kis Landin és Mortensen osztoznak majd a perceken, és láttuk a Bygma kupán is, ők azért még legalább egy fél polccal lejjebb kapnak csak helyet, már ha az elődöket (Eggert, Lars Christiansen) vagy a jelenlegi jobbszélt (Svan Hansen, Lindberg) nézzük. Ha esetleg még nem kaparjátok az asztalt, akkor nézzünk rá a kapusokra: itt újra összeállt a Landin-Green toronydaru páros. Hát köszi.
Olimpiai bajnokként nagyon más céljuk nem lehet, mint a vb cím megszerzése, és nálam ők is a legnagyobb favoritok. Az olimpiai döntőben a franciák legyőzésével végképp szintet léptek, megtörve Karabaticék elmúlt nyolc éves hegemóniáját. Ha ezúttal is ez a - papírforma - döntő jönne össze, ott a pszichés plusz ezúttal már biztosan Gudmundsson csapata mellett lesz.
Egyiptom
Velük is találkoztunk a Bygma kupán, és az első, Izland elleni meccset kivéve nem mutattak túl sokat. A jobblövő Nasr El-Ahmart, az irányító Eissát és az egyik szélsőjüket (ha nem haragszotok, emiatt nem fogom visszanézni a meccseiket) kivéve különösebben tehetséges játékosaik nincsenek. A többség otthon játszik, ezt láthatóan ki is használják, védekezésben, támadásban van több jól működő és némileg rendhagyó felállásuk, de jó védekezéssel pillanatok alatt ki lehet végezni őket - na pont ezért lesz érdekes a svédek elleni meccsük, mert az északiaknak meg gyanúsan épp a védekezéssel lesznek gondjaik.
a
Megijedni azért nem fogunk tőlük.
Katar
A légiósaik közül ezúttal többen nem utaznak, Valero Rivera talán már a jövő válogatottját építi. Leginkább Zarko Markovic fog nekik hiányozni, az első számú átlövőjük volt. Borja Vidal és Memisevic is hiányozni fog persze, előbbi a zárásai, védekezése, utóbbi a gyors indulások és a szélső befejezések miatt. Jobban végiggondolva, így már alig marad légiósuk, mindössze Capote, Saric és Roine azok (nem számolva az egyéb arab országokból importált játékosokat). Ennek megfelelően nagy csodát nem várunk tőlük, de mindenkinek komoly meló lesz legyűrni őket. Mi azt várjuk, hogy főleg az argentínokkal és az egyiptomiakkal lesznek harcban a 3-4 helyért.
Argentína
A Diego Simonet vezette napocskások az elmúlt évtizedben minden alkalommal a vonal körül voltak, már ami a csoportból való továbbjutást illeti, és ez a hatos is olyan, amiből esélyesen tovább tudnak menni. Épp ettől érdekes ez a csoport, ha már látványos - ismerve a csapatok játékát - várhatóan nem is lesz. Ahogy már feljebb írtuk, az Egyiptom-Katar-Argentína minitábla várhatóan nagy szerepet kap majd, ahogy az is, hogy ki tudja elkapni a svédeket, esetleg ki tud kikapni / leikszelni Bahreinnel.
Bahrain
Merthogy nekik nagyon más céljuk nem lehet, mint 1-2 pontot összekaparni. A második vébéjük összesen, japán ellen játszottak tavaly Ázsia kupa elődöntőt (25-24), ezzel jutottak ki a vébére. Ők egyébként hagyományosan az ázsiai elit közelében, de attól kicsit lemaradva mocorognak, ami tekintve, hogy jelenleg Katar - a toronymagas legjobb - is inkább csak a középmezőnyhöz tartozik, a futottak még kategóriában helyezi el Bahrain játékerejét.