Gigaposztnak harangoztam be, amit tettem azért, mert két posztra valót gondoltam, hogy eggyé gyúrok, mert lássuk be, akkora igény nincsen a női posztokra, hogy kétszer is megérné foglalkozni vele. Ez egyrészt az utóbbi évek eredményei miatt van így, meg amúgy is a fiúkra jobban odafigyelnek az olvasók, és mert főszerkesztő asszonyunk sokkal nagyobb lelkesedéssel és szakmai hozzáértéssel tudja termékenyen önteni magából a gondolatait. No, és ezzel a tiszteletkörömet is (értsd seggnyalás) megtettem Csilla felé :)
Szóval gigaposztnak harangoztam be, de meglátjuk, hogy mi lesz. Szerda óta nem léptünk pályára, azóta eltelt 4 nap, ennyi idő alatt az ember lehiggad a gondolatok is más értelmet kapnak. Amik nagyon felidegesítették vagy megmarad, mint kapaszkodó, vagy a szürkeállományába rakja. Ez most nálam eléggé vegyesen van, a gondolataim tisztázása érdekében segítséget kértem a bloggertársaktól is, és Csilla után szabadon plagizálva én is összeállítottam 10 olyan kérdést, ami ilyenkor a legáltalánosabb, és amire a leginkább kíváncsi az ember, kicsit amolyan „mi lett volna ha...” jelleggel is. A női szekció (artmooney, Kilgore Trout, fincs1) és _benito kolléga válaszait olvashatjuk majd. Furcsa, hogy mennyire egyirányba gondolkodunk, de mégis más aspektusból látjuk a dologokat, így tudunk még magunknak is újat mondani. Szóval akkor most vegyük úgy, hogy ez a poszt első fele.
1. Mit gondolsz a válogatott szerepléséről?
Nem volt ebben ennél több, és nem is lehet számon kérni semmit a csapaton. Ilyen helyzetben szép eredmény, hogy megvertük Montenegrót, ikszeltünk a szovjetekkel, és szerintem ha nem az első meccset játsszuk velük, lecsapjuk a cseheket is.
Amikor égett a ház, behúztuk azt a - nehezített nyerő feltételes - meccset, amit be kellett. Ha emellett egy meglepetés jött volna a középdöntőben, nem lennék elégedetlen, az orosz iksz egy kicsit kevés.
Tök reális. A csehek elleni eredmény fáj, de be kell látni, ez a női kézilabda rapszodikussága, ezen belül a magyar csapaté pláne. Ahogy Fincs kolléga korábbi posztja is kifejti, jó páran túl sokat gondoltak magukról, mert ők a sztárok a világ legerősebb bajnokságában, aztán szembe jött egy közepes csapat, amelyik erről nem tudott, és elvert minket, mint menekültáradat a szír-magyar határt.
Nem könnyű jelenleg erre a kérdésre válaszolni. Kicsit még ülepednek bennem a dolgok, sok minden kavarog a fejemben. Ami a támadásokat illeti, tetszett, hogy szép kidolgozott akciók voltak, viszont félelmetesen rossz hatékonysággal értékesítettük őket. A védekezés nem volt rossz általában, de azon is bőven van még mit csiszolni. A kapuban én alapból a Janurik, Szikora kettőssel mentem volna, nem lepődnék meg, ha jövőre ők lennének az utazó páros. Összességében nem volt ez rossz, elkezdtünk egy folyamatot, voltak biztató jelek, de idő kell majd ahhoz, hogy rendesen működjön minden.
2. Reális az EB-n elért helyezésünk?
A mostani keretet elnézve teljesen, teljes csapattal nyilván komoly csalódás lett volna a 12. hely.
Mihez képest? Kézihagyományokhoz? Nem. A magyarországon jegyzett profi kézilabdázók számához? Nem. Ugyanezek minőségéhez, felkészültségéhez, alkalmasságához? Nem tudom. A kizsigerelt keretünkhöz képest? Igen, talán még hízelgő is.
Lásd fent. Az azért örömteli, hogy még ha jórészt kényszerből is, de jó páran bepottyantak a mély vízbe, és kiderült, hogy a hazai közegben jó úszónak számítanak, de amint egy kicsit nagyobb a pocsolya, mentőöv kell.
Szerintem nem, azt gondolom azért a cseheket illet volna megverni, és több meccsen is azt éreztem, hogy simán meglehetne még ezzel a kerettel is, de túl sok hibát követtünk el, és emiatt nem tudtunk több pontot hozni. Én reálisabbnak gondoltam volna egy 7-8. helyet, de az az igazság, hogy tök mindegy nekem, hogy 7-8 vagy 11-12 ugyanis egyikért se osztanak érmet.
3. Mit kellett volna változtatni ahhoz, hogy sikeresebbek legyünk?
Én nem láttam olyan szakmai hibát, ami miatt hátrébb végeztünk, mint kellett volna. Egy dolog: ha Tóth Gabi itt lehet, és Görbe többet tud pihenni, talán valamelyik szoros meccsünket megnyerhettük volna.
Azt meghagyom Rasmussennek, hogy fikázhassa a nevezési szabályokat,szerintem van benne igazság, hogy fölösleges megkötés. Ide is kapcsolódik lazán: ki vannak zsigerelve a kézilabdások, túl sok a feladat, a világverseny. Azt hiszem, ha nem tévedek, egyetlen magyar, nemzetközileg is jegyzett klub kerete sem lesz teljes a visszatéréskor, mindenhova jut legalább 1-2 sérült, és ez elgondolkoztató. A sikeresség témájában sajnos nagyon borúlátó vagyok. Szerintem az egész utánpótlásnevelés egy kalap szar, de legalábbis nagyon tévúton van. A fizikai lehetőségek nyilván nem minden határon túl megváltoztathatóak, de szerintem nem is fizikumban vagyunk lemaradva, ezért irreleváns. De agyban, tudatosságban és közben játékosságban, versenyzői erényekben, felfogásban nagyon nagy a lemaradás, és ezt sajnos a világ legjobb edzője sem fogja egy olimpiai ciklus alatt megoldani. Sokkal rövidebb távon a sikerességhez a teljes keret is elég lehetett volna. Irányítókkal, még egy átlövővel bárhova el lehetne jutni, lásd, a dánoknak is sikerült.
Rasmussennek sokkal többet kellett volna együtt lenni a csapattal (ez megoldható lett volna), és korábban kellett volna látnia a játékosokat téthelyzetben, hogy milyen váratlanul képesek összeszarni magukat egyesek. Sajnos a BL-ben nem szereplő csapatok játékosai csak ilyenkor játszanak mérhető nemzetközi meccseket, és mivel nincsenek ehhez hozzászokva, az őket még nem nagyon ismerő edzőt is képesek meglepni. Nem pozitívan. Bieglerről tudtuk meg, hogy ő heti 2-3 meccset megnéz a bundásban élőben, heti két csapat edzéseit nézi meg, kiscsoportos, posztspecifikus edzéseket tart, napi nyolcat (!), egy-egy játékos azonban csak három edzésen vesz részt. A nálunk semmivel nem erősebb németeknél láttuk, ez mire volt elég. Tehát valami ilyesmi kellene itt is; nyilván Rasmussennek is megvannak a maga ötletei.
Egyszerű kérdés: belőni a ziccereket és a heteseket. A hetesek tragikusak voltak, a dán meccs például egyértelműen azon ment el. Persze, az benne van a játékban, hogy 1-1 hetes kimarad, de mi gyakorlatilag sportot űztünk abból, hogy melyik meccsen tudunk többet kihagyni. A ziccereket pedig szépen dolgoztuk ki, a nehezén túl voltak már a lányok, majd beledobálták a kapusba vagy kapufát lőttek. A baj az volt, hogy volt olyan akit ez nagyon megfogott, viszont volt olyan is mint, Lukács vagy Hornyák, akik ez után is simán beleálltak a lövésekbe, nem szarták össze magukat.
4. A sérüléseket leszámítva, mi volt a legnagyobb problémája a keretünknek?
Nem lehet a sérülésektől függetlenül értékelni, mert minden gondunk arra vezethető vissza. Egyébként nyilván az, hogy nincs játékosunk, aki a szaggatottról gólt tudna lőni.
Már mondtam, sok a sérült, emellett nem lehet elmenni: de takarózni sem vele. Mészárost sosem értettem, de az utolsó két, kicsit sörmeccsebb találkozót leszámítva nagyot csalódtam Klvinyiben és Erdősiben is. Kovácsban van potenciál, szerintem a BL-ben is kiváló kiegészítő emberke lenne bármelyik csapatban. Hogy első számú jobblövőként milyen terheket él meg, azt nem tudom, de könnyű elbizonytalanítani.
Görbiczre nem tudok haragudni, missinonimpossible feladatot kapott. Az egész meccsen gürizni, ráadásul sokat védekezve is, támadásban meg a győri körülményekhez képest kevésbé a védelem figyelmét lekötő lövőkkel, hát, nem lehetett hibátlant alkotni, nem is sikerült.
Érdekes, hogy az évek óta egyetlen stabil kapus Kiss mindenki mögött inkább második számú. Volt szar meccsün kapuban, de összességében ez egy megoldott poszt. Bármelyik kettő lehoz minimum tűrhetően egy világversenyt, Januriknak is jobbulást. Planétát még mindig nem értem, most sem használtuk. Ennyi erővel Szekerczés, is mehetett volna vagy bárki.
Ezt is már írtam fent, sokan a helyzettől annyira begörcsöltek, hogy a valós tudásukat nem, vagy csak nagyon ritkán tudták hozni. Persze akkor most felmerül a kérdés, hogy mi is a "valós tudás". És ehhez kapcsolódik, hogy azonnal túlértékeljük magunkat. Rengetegszer elhangzott, hogy "nem volt ekkora különbség a két csapat között", pl. a csehek elleni meccs után is. Pedig a tábla mást mutatott. És persze mi mindig, mindent jól csinálunk (legalábbis sokan azt hiszik), érdemes összehasonlítani pl. Mészáros egyik meccs utáni nyilatkozatát, amelyben kifejtette, hogy ő milyen marha jól megoldotta a védekezést (not!), és akkor nézzük meg egy meccsel később Szimót, aki azt mondta, hogy ő nem volt teljesen elégedett a saját védekezésével (pedig sokkal inkább lehetett volna, mint Rea). Szóval, bizony jó pár fejben óriási probléma csücsül.
A rutin hiánya. Azt gondolom, van olyan dolog amit nem tanulhatsz meg a bajnokságban, ahhoz kell a nemzetközi meccsek folyamatossága. Szerintem ezért van, hogy míg Kovács Anna kicsit félve ment oda egy-két rontott lövés után, addig pl. Lukács és Dodóó simán beleálltak újra. A sok bl meccs meghozta az eredményt itt is.
5. Ki volt szerinted a csapat legjobbja?
Természetesen Görbe, de nekem tetszettek a kapusaink, és hármasban a Szekeres-Kisfaludy páros is. Ja, és Kovácsot is bírtam.
Szikora és Janurik, együtt úgyis egy embernyit voltak ott. Szekeres volt a legstabilabb mezőnyünk. És nem véletlen, hogy nem támadókat mondtam: ilyen kevés lőtt gólnál nehéz onnan kiemelni bárkit (ha nagyon muszáj, legyen Hornyák).
Ahhoz túl kevés meccset láttam, hogy erre egyértelmű választ tudjak adni, de Janurik a maga egy zseniális meccsével mindenképp kiemelendő, plusz én bizony ide sorolom Görbét is, holott a saját korábbi zsenialitásától fényévekre van: még mindig ő adja a legtöbb gólpasszt, kvázi egyedül kellett megoldani az irányítót, és még védekezett is. Mindezt 33 évesen. És amit láttam, az alapján egy nagy-nagy pacsi Lukácsnak.
Inkább azt gondolom voltak többen akik jók voltak. Szekeres jól védekezett, szépen össze fogta a falat. Kovács Anna a hullámzó teljesítmény ellenére szerintem jó volt, neki már csak egy normális csapat kéne, mert belesüllyed év közben a végtelen sörmeccsbe, amit a "világ legerősebb" bajnokságában kell játszania, és szerintem ezért is ilyen kiszámíthatatlan. Görbe nagyon odatette magát, élvezte szerintem összességében azt, hogy megint tehet a válogatottért, igaz ő már nem a régi. Bódi, Lukács és Nada is jól megoldott a feladatát rendben voltak. A kapusok közül Janurik kár, hogy csak azon a meccsen játszott, viszont akkor fenomenális volt, de szerintem Szikora is sokat hozzá tudott tenni beugróként, még ha sajnos a románok elleni meccsen is kellett felvegye a ritmust.
6. Ki volt szerinted a legrosszabb leggyengébb?
Tóth Gabi hiánya.
Elmondtam korábban, de a többiek is nagyjából ugyanezt mondják, ha jól látom. Olvass tovább.
Mészáros. Sajnálom, én továbbra sem tudom, miért válogatott. Hátul lassú, darabos, pontatlan, durva, elől pedig ügyetlen. És nagyon nem tetszett Klivinyi és Erdősi sem. Tét alatt nem teljesítettek.
A gyengék között nálam Klivinyi vezet. Sokszor ész nélkül lövöldözött, össze-vissza passzolt, rengeteg technikai hibája volt. Itt lett volna pedig az esélye, hogy megmutassa, hogy helye van itt, de sajnos megint csak az derült ki, hogy ami a magyar bajnokságban elég, az bizony messze nem jó ha komoly szinten kell játszani. Kiss Éva számomra szintén borzalmas volt, egyszerűen ha van rengeteg jó kapusunk, nem tudom miért kell őt erőltetni. Egy Janurik, Szikora páros sokkal jobb lett volna alapból, de szerintem most már Kim is elengedi majd ezt a "kell nekem egy magas kapus" baromságát.
7. Mit gondolsz Rasmussenről?
Szerintem mindenki tévúton jár, aki ez alapján az Eb alapján akarja megítélni. Megtette, amit megtehetett, de hogy egyértelműen pozitív a mérleg, az vitán felül áll: ezt a viharvert B-csapatot csak a románok verték meg csúnyán, a többi meccs bőven vállalható volt.
Iszonyatosan jó meglátásai vannak, tessék hagyni dolgozni.
Mondok egy példát. A nem labdabiztos támadósorunkban meglátott valamit, hogy egy beállóval de hat külső mezőnnyel támadásban sikeres lesz. Nekem ezt még vissza kell néznem, mert nem is értem. Ilyenkor ugye a rontás rögtön kapott gól, és ilyen nem volt. Volt, hogy gól nekünk és nem értünk vissza és gól nekik. De ezzel nem égtünk be egyszer sem. Vissza kell néznem, ebben tényleg meglátott valamit. Ha pedig semmi több, csak pszichológiai ráhatás, hogy ekkor nem jött kapitális hiba, akkor még inkább tessék hagyni az ötleteivel dolgozni.
Ja, és a főállású kapitány témakörében tessék megnézni, a németek milyen kerettel hova jutottak, gyakorlatilag csak tudatossággal. Elképesztő.
Pillanatnyilag nem tudnék jobb megoldást elképzelni nála a válogatott élére, ez ugyanis nagyrészt pszichológiai munka lesz neki a fentiek miatt, abban pedig láttuk, hogy jó, a semmilyen lengyeleket vagy a széthúzó CSM-et nagyon összerakta. Természetes, hogy sok minden nem jött be neki, de most már tudhatja, kire számíthat. És ellentétben a tatár úriemberrel, neki nem azért volt ennyire kiherélt kerete, mert idiótán túltolta, hanem mert az élet így hozta, továbbá a tatár elbaszott vele egy olimpiai esélyt, itt ilyenről ugye szó nem volt. Hagyjuk dolgozni, és a vb majd megmutatja, érdemes volt-e. Meggyőződésem, hogy az lesz.
Amit ebből a helyzetből lehetett, azt szerintem kihozta. Elkezdett alakulni a játékunk, és most ez fontos. Szemmel látható volt, hogy a csehek elleni teljes beszarásra nem számított, nem is tudta kihúzni belőle a lányokat, de az eb második felére már helyén tudta kezelni a dolgokat. Továbbra is azt gondolom, hogy vele nagy dolgokat fogunk elérni.
8. Ha teljes kerettel álltunk volna ki, hol végeztünk volna?
Az 5-6. helyosztót szerintem elértük volna.
A norvég-holland-francia hármas nagyon kiemelkedett (és nekem nagyon tetszettek a németek). Ha nem nézek ágakat meg ilyesmiket, akkor reálisan mögöttük valahol, a német-román-orosz-dánból akárhányat előzni szerintem már fegyvertény.
Mit jelent a teljes keret? A sérült vállú, ki-tudja-hogyan-visszatérő Zácsikot? Az egy éve nem játszó, jövőre 30 éves Tomorit? Háááát... Biztos, hogy annyira előrébb leszünk/lettünk volna velük? Ha már a jövő csapatát építjük, akkor sajna 30 körül meg kéne húzni a határt. De a kérdés nem ez: sokkal előrébb nem lettünk volna, 7-8. talán, de azért ez mégis csak szebb, mint a 12.
Akár még egy elődöntőt is el lehetett volna csípni szerintem, de ez mind1 is.
9. A jelenlegi keretből kiből lehet szerinted jövőre akár húzóember, de legalábbis a válogatott meghatározó tagja?
Ha akarjuk, ha nem, Klivinyinek, Kovácsnak, Kisfaludynak húzóembernek kell lennie a 2017-es vébén.
Kovács, kapusok, Kisfaludy, kisLukács, Kovacsics (kerettag). Klivinyi kéne, de hogy benne van-e az az érettség így hirtelen, azt nem tudom. Hornyák kiváló kiegészítő ember, de valahogy az ő elsődleges feladatát még nem találta ki senki. Hajrá Kim!
Szélről nem nagyon lehet valaki húzóember, de Lukács óriási pozitívum, egész ősszel az volt, az Eb-n is az volt. Nada formáját is ha stabilizálja Rasmussen, akkor a szélek meg lehetnek oldva (Korsós, Klujber, és meg is vagyunk ott szépen). A többi poszton van baj, a kapust kivéve, bár én oda lassan Pásztort és Ogut is próbálgatnám. Kovács Annának meg öt éve kellett volna ott tartania, ahol most, és normális csapatba igazolni már akkor. Ő még talán-talán.
Janurik/Szikora, Lukács, Kovács Anna és talán Hornyák, ő játszhatna többet.
10. Mit vársz a következő évben?
Jó vébénk lesz jövőre, ha teljes csapattal tudunk elrajtolni rajta. Rasmussen hozza azt a pluszt, ami egy esetleges éremhez is elég lehet.
Jaj, ez nekem nagyon távoli. Én a következő keretig nem tudok tippelni.
A kérdés az, hogy Rasmussen mit akar, tovább gyúrni, vagy megpróbálni félig gyúrni és eredményt elérni. Mivel egy vb könnyebb, mint egy Eb, nyilván kijutást a vb-re, és ott elég egy jó meccs a nyolcba jutáshoz. Az mindenképp benne van.
Azt, hogy tovább fejlődünk, és egy jó sorsolással a vb-n akár a 4 közé is be tudunk majd menni.
No, és akkor innentől indul a második rész.
Három alapvető, visszatérő problémája van a válogatottnak: mentalitás, kondíció és technikai képzettség. Járjuk is körbe őket.
Az első és legfontosabb, ami az egész EB-t jellemezte, és már a válaszolós résznél is kiderült, az egyértelműen a mentális problémák. Való igaz, hogy megint akkor tudtuk a valós játékunkat megmutatni mikor már tök mindegy volt, ergo a csapat gerince jelenleg nem tud mit kezdeni a téthelyzettel. Rasmussent már kérdezték is erről, hogy pszichológus megoldás lenne-e? A válasza az volt, hogy nem tudja, mert minden csapatnál mást eredményez. Ő ugyan próbálkozott a lengyeleknél, de ott demoralizáló hatással volt (pont a 2014-es EB előtti évben próbálkoztak vele) ami kihatott a szereplésükre is, szóval ezt én úgy értelmezem, hogy nyitott kérdés marad nála, mert ő sem tudja, hogy nálunk ez hogyan sülne el.
Ez az a probléma amit Rasmussen nem fog tudni megoldani, mert ő „csak” egy edző, nem pszichológus, az ő hatásköre kimerül a pályán történtekre, tehát ezt most felejtsük is el, hogy ő ezt hogyan tudja majd megoldani mert nem fogja, de legalábbis nem pár év alatt, hiszen 16 éve volt az első jele annak, hogy fejben nagyon elment mellettünk a világ, azóta csak söprögetjük a szőnyeg alá ezt a problémát ami már nagyon kilóg a szőnyeg alól, erre egy ember és 4 év kevés lesz! Tessék megnézni, most már sajnos ott tartunk, hogy az első meccsen a szokásos normális lámpaláz következtében bekapott cseh pofontól másfél hétig támolyogtunk és nem tértünk magunkhoz. (De legalábbis a románok elleni meccsig biztosan, mert ott volt még tétje az egésznek.) Miután látta Rasmussen, hogy ez ezen az EB-n már mondhatni halott ügy, szépen, okosan, új motivációs célokat tűzött ki a játékosoknak; ne nyerjük meg a meccset, hanem próbáljunk meg rövid időre jók lenni, mi mit várunk el magunktól és mit tudunk elérni, és mit vagyunk képesek megvalósítani? Ez azért elég alap. De bevált, mert megindultunk felfelé. Szóval ebben itt tartunk, hogy ennyire mélyről kell kezdeni, és ha ezt csak a válogatottnál csináljuk (mármint a mentális felkészítést) pofon lesz a szarnak, mert abban a 4-5 hétben amit együtt dolgozik a keret egy évben, ami ráadásul a sérülések/formák miatt sosem lesz állandó, mit lehet előre haladni? Semmit. Szóval klubszinten kéne ezt megoldni elsősorban, és csak aztán a válogatottnál, ahol már csak az adott versenyre/selejtezőkre kell hangolni a játékosokat.
Kondíció: érdekes téma nálunk ez is. Rasmussen szerint ebben is le vagyunk maradva, ami tényleg eléggé megdöbbentő olyan értelemben, hogy míg a magyar bajnokságban a magyar játékosok sorra hullanak ki, addig a magyar bajnokságban játszó légiósok nem. Most vonatkoztassunk el attól, hogy több nemzet játékosa játszik hazánkban, de, hogy van az, hogy míg Triscsuk válla bekrepál, Korsós térdszalagja, Kovacsics vádlija, Zácsik válla, Monori térde stb. megadja magát már rögtön ősszel, addig egy Nze Minko, Krpezs, Groot, Broch, Mörk, Pena vígan húzóemberré válik és sokkal jobban bírja is a két hétig tartó terhelést. Most az ő válogatottjaiknál végeznek olyan edzéseket, vagy már alapból olyan mozgáskultúrával érkeznének hozzánk amivel viszonylag ki tudják kerülni a hónapokig elhúzódó sérüléseket, rehabilitációkat? Nem tudjuk, de akármi is az, ne legyen már szégyen őket megkérdezni és tanulni tőlük!
Amúgy érdekes módon én ennek ellenére úgy vettem észre, hogy az utolsó két meccsen minél jobban szabadultak fel a gátlások úgy a kondink is úgy nyert újabb erőket, lehet már ez a probléma is ide vezethető vissza?
A technikai képzettség a harmadik probléma, bár ezt maga Rasmussen nem hozta fel. Minden évben kibukik, hogy van olyan kritikus posztja a női válogatottnak ahol elmaradt/megállt az egyéni képzés valamikor. A beállós már évtizedes problémává érett, ott tartunk, hogy konkrétan egy honosított játékostól várjuk a csodát, ahelyett, hogy kinevelnénk végre egyet, de legalábbis foglalkoztatnánk azt aki ígéretes tehetségnek indult. Most ezen az EB-n az derült ki, hogy ballövőben vagyunk óriási gondban, mert a 20-21 évesek között Monorin kívül tényleg senkit nem tudok megemlíteni, de ő is állandó térdproblémával küzd. Többnyire utánpótlás szinten a versenyeket sok irányítós játékkal hozzuk le, és végig talpról/betörésekből szerezzük a gólokat, klasszikus átlövő mozgást nem látunk, miért? Láthattuk az északi iskolát követő csapatoknál, hogy ott sem az az elsődleges, hogy legyél 180 centi vagy afeletti játékos. Legyél atletikus és legyen jó csuklód. Miért van az, hogy a 174 centis Polman és a 172 centis Van der Heijden lazán átlövi a legmagasabb falat is? Miért vész el ez a képességük már ifista korukban a játékosoknak? 12-14 évesen simán felugranak, átlőnek, 16-17 éves korukra pedig már vergődnek és inkább hamarabb mennek be nagyobb pofonokért, mint 9-10-ről felugorjanak és ellőjék! Amennyiben mégis így döntenek vagy méternyi hely kell nekik, hogy lendületet kapva ugorjanak. Aki picit alacsonyabb, de jó rugói vannak és jó keze, abból miért csinálunk mindig irányítót? Aki magas és erős, azt miért csak védőspecialistává képezzük? Vajon mi történt itt is az elmúlt 10-15 évben?
Most pedig értékeljük a válogatott posztonként
Kapusok: A dánok ellenit leszámítva nem volt probléma ezen a poszton, bár elgondolkodtató, hogy Kiss utána másodk számú kapussá vált. Nagyon védelemfüggő a játéka, anélkül többnyire elmaradtak a kapus bravúrok is. Janurik hamar kidőlt, most már nem tudjuk meg, hogy a középdöntőben mennyit tudott volna hozzátenni, de Szikora úgy érzem, hogy remekül szállt be, és Fincs kollégával egyetértve a Janurik-Szikora nekem is szimpatikusabb páros. De igazából komoly gondok nincsenek itt, jelenleg öt kapusból tudunk gazdálkodni, nem kell nagyon aggódnunk, hogy itt mi lesz velünk, csak mindig az aktuális legjobb formában lévő párost kell vinni a közeljövőben.
Balszélsők: Nem tudom, hogy mit gondoljak szélsőinkről. Az 52%-os lövőhatékonyság közepes, az utóbbi évek válogatottjaihoz képest átlagos - talán egy picit felülről is súrolja -, viszont ahhoz képest, hogy mit akartunk a szélsőkkel kezdeni, nagyon rossz. Bár korábban én ezzel is bőven beértem volna, de nem ilyen bődületes hullámvölgyek árán. Erdősi talán egy picit stabilabb volt Schatzlnál aminek az oka a több játékidő volt. Feltétlen kell majd egy egészséges Korsós, és lehetőséget kell adni a másik két BL-ben edződő játékosunknak (Hársfalvi, Puhalák) is.
Balátlövők: a leggyengébbnek éreztem. Triscsuk amit tudott kihozott magából ebben az állapotában, Klivinyi viszont nekem csalódás volt, bár az utolsó két meccsen már lényegesen javított a formáján. Szűk egy hónapon belül kezdődik az EHF-kupa, ami az új lebonyolítással több rutint fog adni neki. És reméljük, hogy az EB-n szerzett tapasztalatokat is maximálisan tudja majd kamatoztatni.
Irányító: Görbicz teljesen egyedül tolta az EB-t, 33 évesen, ez azért tiszteletet parancsoló, még akkor is, ha én azért hiányoltam az őszi villanásait. Én azt mondom, hogy amíg hadra fogható és ő is akarja, a válogatottba kell. Rasmussen pedig szerintem többet nem fog olyan bakit elkövetni, hogy három irányítót nevez és 5-5 szélsőt.
Jobbátlövők: Kovács néhol hebrencs volt, szórakozott, de úgy gondolom, hogy azért elég szépen tudott javítani a meccsek második félidejében a formáján, és a végjátékokban én elégedett voltam vele. Egyetértek, hogy kell neki egy BL-ben induló csapat. Planéta pedig azt hiszem, hogy újra adhat reményt, mert a bizalmat a norvégok ellen nem görcsösen oldotta meg, hanem felment és ugyan csak két gólt vágott be, de azt emlékeim szerint akkor tette amikor kellett, és a védekezésével (nem a szélen, hanem belül) sem volt probléma. Hornyákot viszont a továbbiakban baloldalon játszatnám, szaggatottról inkább csak ő volt veszélyes az átlövőink közül.
Jobbszélsők: ugyanaz, mint baloldalt. Bár talán mintha oda kevesebb figura ment volna.
Beállók: Kisfaludy szinte egyedül tolta le az egész posztot. Átlövőknek zárásokkal nem túlzottan segít, de azt a feladatot amit neki szántak szerintem megoldotta. Jövőre már elvileg lesz egy El Gaui és egy Mayer is, de szerintem védekezésben (főleg hármas védők hiányában) még mindig kerettag lesz. Dombi erényeit nagyon nem ismerhettük meg, ő pont az ellentettje Kisfaludynak és többnyire az átlövőknek segít be a zárásaival. Mészárosról is lehet pozitívat mondani, a románok ellen kifejezetten jól szállt be, de nem tudom, hogy Mayer, El Gaui érkeztével mi lesz vele a válogatottban.
A védekezésünk azt hiszem egy masszív közepest produkált. A védelmünknek sem volt sok cseréje, a sérültek és az összeszokottság hiánya miatt végig csak zárt hatos falas védekezést játszottunk amiből szépen mindenki kivette a részét. Itt is ha visszatérnek a sérültek – főleg a kettes védőink – akkor előrébb léphetünk, szó szerint, mert az elmúlt 10 évben nem nagyon védekeztünk nyitottat, és ugyan Rasmussenre sem jellemző a nyitott védekezés, de a hatos falból kiugrálósdit viszont elég jól tolták a csapatai, arra pedig a mi keretünk alkalmas.
Szóval a tanulságai az EB-nek a következők: több felkészülés és főleg nívós ellenfelekkel, a fiatalokat jobban kéne menedzselni, sportpszichológusokat alkalmazni, erőnléti edzőkkel együtt.
Legközelebb júniusban lesz komolyabb mérkőzése női válogatottunknak, bízzunk benne, hogy a következő félévben elmozdulunk valamilyen irányba a felsoroltak közül és a sérültek is vissza tudnak addigra térni, nemcsak a válogatott érdekében.
HAJRÁ MAGYAROK!!!
Fotó: Kovács Anikó/MKSZ