A viszonylag legkönnyebb csoportot (A) kipipáltuk tegnap. A B-be az elmúlt két versenyek ezüstérmesei kerültek (lesz egy bajnokok csoportja is, velük majd szombaton foglalkozunk), igazi kemény rangadókra számítunk itt.
Hollandia
Sokan azt hitték, hogy Hollandia tavalyi VB ezüstje csak kifutott eredmény. Pedig nem, pont az előző EB-n már mutattak jeleket, hogy bizony erősen szeretnének az élmezőnyhöz tartozni. Akkor ha Lazovicsék nem csinálják ki Polmant valószínű már a nálunk rendezett EB-n is elődöntősök lehettek volna. Idén az olimpián óriási meglepetésre agyonverték a házigazda, aranyesélyes brazil válogatottat, majd hajszállal maradtak le az olimpiai döntőről, végül a norvégoktól csúfosan kikaptak a bronzmeccsen, így maradt a negyedik hely nekik. Szinte semmit nem változott a keretük, max csak annyi, hogy Henk Groener helyére Helle Thomsen került, aki az FCM kispadján ült elég sokáig,és törte a borsot a magyar csapatok orra alá. Már szövetségi kapitányként is vannak eredményei, a svédek a két évvel ezelőtti bronzérmüket neki köszönhetik, ahogy vele jutottak ki Rióba is. Egy szó mint száz, minden esélyük megvan arra idén a hollandoknak, hogy egy újabb érmet szerezzenek (akár a legfényesebbet is).
Franciaország
Krumbholz irányításával Franciaország ismét visszakapaszkodott az elitbe. Az olimpiai ezüstérmes viszonylag ugyanazzal a kerettel áll ki amivel Rióban is, bár náluk azért elég furcsa a helyzet, mert Pineauéknak valami oknál fogva csak az olyan versenyek szoktak jól sikerülni ahol egyenes kieséssel lehet továbbjutni. EB-n is megszokták találni a formájukat, de általában mindig az utolsó meccsekre sikerül időzíteni magukat, hajlamosak a csoportmeccseket elszórakozni. Nagyon hátul szokták eldönteni a meccseket, elöl igazából annyira nem veszélyesek, ha nincs Pineau, akkor általában megáll a játék. Rá amúgy is kíváncsi vagyok, mert most a mainstreamből visszament a francia bajnokságba, ami elég halovány úgy összességében, de mégis a válogatottnak teljesen jó alapot biztosít (vagy ez csak Krumbholz érdeme). A másik fontos játékosuk, Dembélé most eléggé formán kívül van, bár ő inkább hátul fontos láncszeme a francia gépezetnek, ott meg nem szokott nagyon hibázni.
Németország
Az utóbbi években határozottan az az érzésem a németekkel szemben, hogy nemhogy a szövetségüket nem érdekli, hogy mi van velük, de sokszor mintha már még magukat a játékosokat sem. Voltak bajok az elmúlt években, nem is kicsik, kezdve az edzőváltásokon át Müller hisztijéig. Hogy most mi van velük? Fogalmam nincs. Állítólag a Bundesliga a magyar közép-alsóház között van, de rájuk is az jellemző ami a franciákra, hogy annyira a válogatotton nem érződik a gyenge bajnokság ereje, bárki orra alá borsot törnek (nekünk rendszeresen nehezen megy ellenük), nem arról híresek, hogy megijednének bárkitől is, sőt minél nehezebb ellenfelet kapnak, annál jobban szoktak játszani és küzdeni a meccs végéig.
Lengyelország
Rájuk különösen kíváncsi leszek, hiszen tőlük sikerült elhozni a mi jelenlegi szövetségi kapitányunkat, Kim Rasmussent. Kétszer voltak VB-4., de ez edzői érdem leginkább. A Rasmussen-érában a harcosság abszolút jellemző volt rájuk, és sokszor már-már félelmetes volt, hogy milyen magabiztossággal lőtte át az ellenfelek falait olyan játékos is, aki amúgy a klubcsapatával sehol nincsen jegyezve, és ha be is jutnak a nemzetközi kupákba, ott megeszik a nagyobb csapatok reggelire. Az előző EB-n élet-halál meccset vívtak az oroszokkal, meg is nyerték, aztán utána valahogy nem ment, de a tétmeccsekre baromira ki voltak hegyezve mindig is az elmúlt években. Most szerintem a németek elleni meccsen dől el, hogy mi lesz velük, így, hogy Rasmussen nincs, nem tudom, nem hiszem, hogy nagyon komoly erőt képviselnének, de a jelenlegi nem szebb napjait élő német válogatottal partiban lehetnek.
Holnap folytatjuk a számunkra legfontosabb csoporttal, a C-vel.