Jó szokásunkhoz híven, elkezdjük górcső alá venni az EB csapatait, hiszen vasárnap már startol is az EB. Addig is minden napra jut egy poszt a csoportokról. Magunk értékelésével egyelőre várunk, mert nagyon úgy tűnik, hogy az utolsó pillanatban derül majd csak ki az utazó keret. Na, de kezdjünk is bele az A-csoportba.
Svédország
Házigazdaként nem nagyon kellett selejtezniük. Érdekesek amúgy. Mármint olyan értelemben, hogy mikor az ember azt hinné, hogy „áh, ugyanmár a svédek...” akkor mindig előrukkolnak egy éremmel. Így történt ez 2010-ben, és két évvel ezelőtt, a nálunk rendezett EB-n is. Előbbin ezüstig jutottak mindenki megdöbbentésére, eszméletlen jó játékkal, utóbbin „csak” bronzig, de ott nem akárkiket, a montenegróiakat győzték le egy emlékeim szerint végig kiélezett meccsen, ahol az utolsó percek környékén állt be a végeredmény (25-23).
Az északi stílust követik, a norvég és a dán egyvelegét, ezalatt értsd: védekezésben pattognak össze-vissza, a hármasok magasak, néhol eléggé durvák is, a kettesek pedig bátran lépegetnek ki, ebből labdaszerzés, lerohanás, gól. A kapott góljaikat a védekezésüknek köszönhetik, mert kapusokkal nagyon nem villognak, emlékeim szerint csak az ominózus 2010-es EB-n nyújtott Grubbström világklasszis szintet (tényleg, vele amúgy mi van?), amúgy nem a kapusteljesítményükről híresek. Elöl igazi csapatmunkát végeznek, a szélsőik bármikor képesek világklasszis szinten teljesíteni. Gulldén az agya az egész játékuknak, akit elég nehéz kikapcsolni. Hazai pályán eléggé meglepne, ha nem sikerülne érmet nyerniük. (Ja, és egy időben a korosztályos csapataik agyonverték a világot, az a korosztály most kezd beérni felnőtt szinten.)
Szerbia
A szerbeknél ha nem lenne mindig ordenáré széthúzás, biztos, hogy félnie kéne a világnak. Emlékszem a 2000-es évek eleje-közepe tájékán mindenki azt mondta, hogy Magyarországnak kéne mindent megnyernie a világon. Ezzel egy picikét szembeállnék, mert szerintem az akkori Jugoszlávia/Szerbia és Montenegrónak kellett volna játékosanyag szempontjából mindent bedarálnia. Tessék akkoriban ezek a játékosok lehettek volna (voltak is mondjuk) a keretek tagjai: Bojana Popovics, Maja Savics, Zlata Paplacko, Svetlana Ognjenovics, Sanja Jovovics, Tatjana Medved, Ana Vojcsics, Tanja Milanovics, Ana Batinics, Snezana Damjanacs és az akkor már szárnyait bontogató Katarina Bulatovics... és még lehetne sorolni... Elég pazar, nem? Volt egyszer egy Anja Andersen szövetségi kapitányuk aki bojkottálta (!), hogy a játékosok szerepeljenek a saját válogatottjukban! Szóval kb. ilyen és ehhez hasonló cirkuszok jellemzik őket.
Mondjuk most már ilyen keretük nincsen, és lassan szerintem teljesen le is szarják az egész női kézlabdát, de azért ha lenne nekik egy Lekics, Damnjanovics, Cvijics hármasuk (most ők bojkottálnak) akkor azért lehetne tartani tőlük. Egyszer voltak négyben, pont hazai pályán, 2012-ben, ahol mi voltunk a bronzmeccsen az ellenfeleik (meg is szenvedtünk velük), azt hiszem mindenki emlékszik rá, hogy kik nyertek :)
Spanyolország
„The copy+paste squad” ahogy hívja egy külföldi szurkoló őket. És tényleg. Tíz éve konkrétan, teljesen tök ugyanaz a keret alkotja őket. Ez hol erősségük - és akkor érmeket nyernek, döntőt játszanak -, hol gyengeségük, és akkor simán kizúgnak nyolcad- és negyeddöntőkből. Hét 30 vagy afeletti játékosuk van, és ők a húzóemberek. Abszolút érthetetlen számomra, hogy miért nem kezdenek már egy kis vérfrissítésbe, bár mondom, mikor azt hisszük, hogy ennyi volt nekik és újat már nem tudnak mutatni, akkor jön ki az életkorból adódó rutin (erősségük) és ellabdázgatnak az elődöntőkig. Nekünk ellenük hol megy, hol nem. Max csak a helyosztókon találkozhatunk velük amúgy.
Hátul kifejezetten agresszívak, elöl meg számomra sokszor baromi unalmas játékot játszanak, 156 ezer húzással, labda gyömöszöléssel, aztán egyszer csak bepöttyinti valaki azt a labdát az ellenfél kapujába. Az előző EB-n ezüstérmesek lettek, Olimpián hajszállal kaptak ki a negyeddöntőben a franciáktól, valószínű van bennük bizonyítási vágy, már csak azért is, mert lehet Tokióban már egy új kerettel állnak ki, és a nagy öregeknek ez lesz talán az utolsó EB-je (bár kinézem belőlük, hogy a negyvenhez közel még egy olimpiát letolnak).
Szlovénia
Mondanám, hogy Szlovénia látott már szebb napokat is, de igazából nem. Állandóan kiesnek szegények már a csoportkörök után, de van, hogy ki sem jutnak. Ebben a csoportban van talán most a legnagyobb esélyük a továbbjutásra, éppen a szerbek ellen, de annyira nagy összeget nem adnék rá. Mindenesetre Uros Bregar stílusa nagyon szimpatikus nekem, ha lenne egy rendes alapuk és foglalkoznának a női kézivel (legalább ugyanúgy, mint a férfival) szerintem előrébb tudnának lépni.
Holnap beköszön a B-csoport