Nehéz egy felkészülési mérkőzésről bármi érdemlegeset írni, hisz többnyire ez csak arról szól, hogy a kicsit lelkizősebb játékosoknak önbizalmat adjunk vele, alapvető hibákat kijavítsunk, finomítsunk a taktikán, illetve a figurákat gyakoroljuk mind elöl, mind hátul. Ahhoz, hogy picit bővebb képet kapjunk ennek a hétvégi keretnek a tudásáról, látnunk kéne igazából a mai zárt kapus mérkőzést is. Nem volt egy nagyon látványos meccs, bár nem is ez volt a cél tegnap, hanem, hogy a már említett ránk jellemző hibáinktól megfosszon Rasmussen. Ami természetesen nembaj, sőt.
Az első félidőben Orbán, Kovács, Kisfaludy, Szucsánszki, Erdősi és Szekeres/Görbicz védő-támadó cserével kezdtünk, kapuban Kiss Évával. Ezen a meccsen számomra világossá vált, hogy olyasmi koncepciónk lesz, mint az oroszoknak az olimpián, és legfőképp a norvégok elleni elődöntőben. Azaz; belső hármasban két jól szervező, cselező, és lőni is tudó irányítók és egy átlövő akire kilépegetnek majd, így a két irányító szélre, illetve beállóba tömködheti a labdát, a réseken pedig betörésből és/vagy zárásokból szerezhetnek gólokat. Ezzel a részével igazából nem is lenne probléma, mert látható, hogy többnyire az a trend a női mezőnyben, hogy a klasszikus magas átlövők helyére alacsony, szervezni jól tudó, de mégis jó átlövő erővel és rugókkal rendelkező játékosok kerülnek (lásd Polman, Van der Heijden, Mörk, Lacrabére, Pena, Vjahirjeva, Hagman és a többiek), de az irányítóink formája miatt nem tudom, hogy ez mennyire lesz majd sikeres, mert jelen pillanatban balról nem voltunk nagyon veszélyesek (de még középről is csak egy vékonyka közepest produkáltunk), sem 9-10 méterről, sem betörésből. (Attól függetlenül, amikor nagyon kellett, Zitáék bevágták.) Triscsuk átlövő játéka nagyon kellene, jelenleg a rutinja, lövőereje és védekezése miatt az első számú átlövőnknek kell lennie, a formája is ívelni kezdett, viszont válogatottban sokszor az az érzésem mintha beérné a kiegészítő ember szerepével, és az is szembeötlő, hogy amikor átlövőként kéne helytállnia inkább belemegy a szervezkedésbe ő is. A baj az, hogy Klivinyit nem láttuk, pályára sem lépett, így nem kaptunk képet arról, hogy milyen lett volna a játékunk két átlövővel...
Kovács viszont nagyon jó volt. Ahogy mondtam korábban, neki nagyon kellett egy önbizalom építő meccs, mert normális felkészülés hiányában egyből az EB-selejtezőkbe csöppent tavasszal, a rutinos válogatott játékosok mellett keveset játszván nem mert átlőni, ezért ő is inkább passzokat osztogatott, helyzeteket szervezett. Most viszont hozott egy laza 9/9-et, az első félidő első felében többnyire Kovács Anna-Szlovénia mérkőzést láthattunk, a megszeppentsége eltűnt, bátran próbálkozott közelről és távolról egyaránt. Úgy lenne igazából a legjobb, hogy a zártabb, hatost védekező csapatok ellen Planétát (hogyha sikerül kihoznia Rasmussennek belőle azt ami tényleg benne rejlik) kéne preferálni, a futkosósabb, nyitottabbat védekezők ellen meg Kovácsot, és akkor jobblövőből szerintem teljesen jól megvagyunk.
Remekül mutatkozott be Dombi Luca is, aki engem a Siófok elleni bajnokin meg is vett magának, mikor Triscsukék semmit nem tudtak kezdeni vele, minden megmozdulása gól/hetes/kétperces büntetés volt, ha ezt a formáját tartja, szerintem esélyes a decemberi repülőjegye. Kisfaludyt mikor a bajnokságot nézem szinte alig lehet észrevenni, válogatottban viszont mindig nagyot javul, mintha nem is ugyanaz a játékos lenne aki Érden. Nekem legalábbis. Mindenesetre most úgy tűnik, hogy a tegnap látottak alapján beállóban is egész jól meglehetünk, mert az ambíció az látszódott mind Dombin, mind Kisfaludyn.
A szélsők a harminckét gólból összesen tizenegyet lőttek. A mérkőzést amúgy csak utólag, este láttam, így már tudtam az eredményt, és az egyik első amit kerestem a góllövők között azok a szélsők neve illetve góljaik száma volt. Rasmussen csapataiban a szélsők alapemberek, elég sokat épít rájuk így különösen fontos az ő szerepük. Sajnos Orbán nem lőtt gólt, igazából egy esetre emlékszem most csak, amikor labdát kapott, azt is Görbicztől ami végül a nézőtérre landolt. A többiektől a lerohanásból és beállóból lőtt gólok maradtak meg, szélről nem jut eszembe helyzet, a többi általuk lőtt hat-hét gól ellenére sem. Ez nem tudom, hogy baj lenne-e, de maradjunk annyiban, hogy ilyen is régen volt, hogy a gólok egyharmadát a szélsőink hozzák össze, még ha csak egy felkészülésin is, úgyhogy vegyük úgy, hogy ebben is picit előrébb léptünk.
A kapusoknál én továbbra is tartom magam Oguntoye és Janurikhoz. Bíró formán kívül van, Kiss most ugyan hozott egy jó átlagot, de mégis sokszor olyan mintha inkább belelőnék a helyzeteket, amiket nem középre kap ott néha lemarad. Ettől függetlenül kapuban most jók voltunk, mondjuk ott utóbbi időben nincsenek komoly gondjaink szerencsére.
A második félidőben jött a szokásos betegségünk, aminek én spec örülök, hogy bekövetkezett, és Rasmussen még ha nem is annyira élesben, de átélhette, hogy milyen is az mikor a magyar válogatott 60 percen belül többször – és leginkább a második félidő elején, majd végén – összeomlik. Idegbajt is kapott szegény, csak úgy dülledtek az erek a fején, nem is emlékszem arra, hogy valaha ennyire felhúzta volna magát. Az időkérés viszont szép volt, miszerint elöl nem kell egyénieskedni ha megállító faultokat kapunk, vagyunk egypáran a pályán, használjuk is ki, illetve, hogy a nagyobb bajok ennek ellenére mégis hátul vannak, a meccsek ott dőlnek el, ha nem lépünk ki, vagy csak várjuk a másikat, ne is csodálkozzunk ha negyedórányi játékidő alatt 9-8-ra kikapunk az ellenféltől.
Képet kaphattunk arról is, hogy pár játékosra aki most nem került be, később nagy szükségünk lesz. Gondolok itt elsősorban Tóth Gabira és Azari Fruzsinára, meg egy Vardar elleni Tomori Zsuzsára, de én a bő keretbe Cifra Anitát is behívnám. (Mikor a Fradiban már többnyire padozott, azért a brazilok elleni negyeddöntőben brillírozott, Görbiczcel pedig olyan a kapcsolata, hogy azt élmény nézni, főleg úgy, hogy válogatotton kívül nem játszottak együtt.) Úgy tűnik, hogy Dunaújvárosban kezd magára találni ami mindenképpen jó lesz még nekünk. Szóval, reméljük, hogy ők már novemberben kerettagok lesznek, és abban is bízzunk, hogy kapunk egy nívósabb ellenfelet is, mert Szlovénia ellen csak az ordító és alapvető hibákat lehet kiküszöbölni, fejlődni nem nagyon fogunk, főleg akkor nem, ha szintet szeretnénk lépni.
Fotók: MKSZ/Kovács Anikó